De ki is az az ildi KOKKI?!

Ismerjük meg egymást! J

Én volnék,vagyis  ildi KOKKI karácsonyi kiadásban! J

Ma egy különös üzenetet kaptam Dinától, a Dina világa-Marcipánia blog írójától. Annak idején Szera indította útjára a gasztrobloggerek között az „Ismerjük meg egymást” című játékát, melynek lényege – mint ahogy azt a cím is mutatja –, hogy többet tudjunk meg egymásról. Mindenkinek 7 kis „titkot” kell elárulnia magáról, persze csupa olyan dologra gondolván itt, ami a korábbi bejegyzéseinkből nem derült ki rólunk. Nos, Dina révén most rám került a sor, hogy kicsit többet megtudjatok rólam, így ez a bejegyzés most nem sütikről, vagy más gasztroötletekről, hanem rólam fog szólni. J

1. Élek-halok a metál zenéért és életemben NEM voltam diszkóban. Ugyan ezzel a régi barátaimnak nem árultam el nagy titkot magamról, de biztos vagyok benne, hogy a gasztrocimborák számára ez újdonság lesz! J Életemben nem hallgattam pop, disco vagy akármilyen más zenét, nálam mindig is CSAK a jó kis fémzene jöhetett szóba. Sokszor viccelek azzal, hogy csak azért költöztünk Finnországba, mert ebben az országban a legmagasabb az egy főre jutó metál bandák aránya, vagy hogy itt mindig szuper metál koncertek vannak, de azért van is ebben valami… Nem véletlen, a kedvenc zenekarom is finn, vagy mi a szösz! J

2. Azt gondolom mindenki tudja rólam, hogy van némi közöm a természettudományokhoz, lévén biológiából doktoráltam, de azt szerintem senki nem képzelné, hogy szörnyen félek a szöcskéktől és sáskáktól... Persze most ne a mezőn ugráló kis 2-3 cm-es példányokra gondoljatok, hanem egy jól megtermett zöld lombszöcskére, vagy egyiptomi sáskára, ami akár 8-10 cm-esre is megnő. Ha meglátok egy élő példányt, már sikítófrászt kapok, bár az otthoni barátok minden látogatás alkalmával treníroznak, hogy „Csak fogd meg, itt leszek veled!” de ez az ellenérzésem igen lassan halványul…

Csak egy ilyen ne jöjjön szembe... (Kép forrása: itt.)

3. Evezzünk most kicsit szentimentálisabb vizekre picit… A Párom szerint sokszor olyan vagyok, mint Csernus Imre és Müller Péter keveréke. Minden azért van, mert folyton elemzem az embereket. Agyalok a cselekedeteik miértjén, mivel biztos vagyok benne, hogy minden tettnek van egy érzelmi mozgatórugója is az emberek fejében. Éppen ezért igen hamar kiszúrom, ha valakinek bizonyos oknál fogva megváltozik a viselkedése, vagy éppen képes vagyok a kérdéseimmel a legérzékenyebb pontra tapintani. Néha ezt félreértik az emberek és megbántódnak, pedig ha tudnák, hogy egyáltalán nem a személyeskedés vezet…

Hallgatni, elemezni, gondolkodni... (Kép forrása: itt.)

4. Nagyon szeretek beszélni és vitázni, illetve beszélgetni másokkal, vagyis a kommunikáció mindenfajta formáját roppantul kedvelem. Hihetetlenül feldob, mikor pro-és kontra érveket kell felsorolnom egy állítás mellett, vagy vitáznom kell valakivel, hogy megvédjem az igazam. Ez a legtöbb embernek hatalmas gondot okoz és általában érv híján mindig a vitázó személyét kezdik támadni, de ez elég gyenge taktika. Ugyancsak meleg érzéssel tölt el egy jó kis beszélgetés Ilyen, amikor csak csendben kielemzem Niki barátnőmmel az élet dolgait, átbeszéljük a világ történéseit, vagy keressük az okokat…  J

Érvelni, de csak okosan!  (Kép forrása: itt.)

5. Az előző két pont kombinációjának szerencsétlen hozadéka a mérhetetlen őszinteségem és a kíváncsiságom, mely azt hiszem néha nagyon idegesítő emberré tesz engem. A Párom szerint, engem vagy szeretnek az emberek, vagy utálnak, közti állapot nincs… Nos, ez tényleg így lehet, mert akiket a barátaimnak tartok, hasonló dolgokról számolnak be. J Igaz, meg kell valljam, az utóbbi években tudatosan próbáltam ezt a direkt kérdezős, túl őszinte és letámadós stílust csökkenteni, de azért még így is sokszor beletrafálok egyesek lelkivilágába… (Bocsika! J)

Nagyon kííííváncsi... (Kép forrása: itt.)

6. Tisztelem és szeretem a tradicionális (magyar) falusi értékeket, de egyre jobban „világi” ember vagyok. Ez a legnagyobb változás az életemben az utóbbi időben, mely szerintem a sok-sok utazásnak és a világlátottságnak köszönhető. De mit is értek ez alatt? Sosem fogom elfeledni honnan jöttem, vagy hogy mit is adott nekem a magyar vidék – az otthon –, ahova imádok visszatérni. De egyre jobban szükségem van a sokszínű világra is! Szeretek repülni, elmenni egy sushi-bárba vacsizni, szeretek egy nagyvárosban élni és olyan társaságban ücsörögni, ahol legalább 3 nyelven beszélnek egyszerre. Mindezek után pedig szuper hazatérni néha Magyarországra, megmártózni a Balatonban és elcsevegni az idei pálinkáról, vagy befalni egy nagy adag vadpörköltet…

Szülőfalum...

7.Nagyon szeretek lustálkodni és szunyókálni!!! Abban a pillanatban, amikor rájövök, hogy épp semmi dolgom nincs, vagy épp kedvem nincs semmit csinálni, csak elvonulok és kumok egy hatalmasat! J Erre rendszerint hétvégén kerül sor, de kiválóan alkalmas erre a hosszú sötét finn délután is…

 

Szunyókálj profin, vagy sehogy! J (Kép forrása: itt.)

Csak hogy az én történetem is kerek legyen, következzen most a 7 blogger, akit jobban meg szeretnék ismerni és akiknek a virtuális stafétát át szeretném adni:

Szofika a konyhában

Barbi konyhája

Gabriella kalandjai a konyhában

Rubin Konyhája

Bibiomi receptjei

Olajogyó

Napfényés Fűszer

Szép napot, ildiKOKKI