Showing posts with label omlós tészta- shortbread. Show all posts
Showing posts with label omlós tészta- shortbread. Show all posts

Tuesday, April 12, 2016

Nyomdázott kakaós kekszek

Mire figyeljünk a nyomdázott kekszek késztésekor, hogy szép maradjon a minta a kekszekben?


Nyomdázott...

Manapság már nagyon könnyű különféle keksznyomdázókat beszerezni, legyen szó a hagyományos kör alakú nyomdákról, vagy a sodrófás verzióról. Én még régebben vásároltam erről a fafaragós oldalról ezt a szép magyar mintás keksznyomdát, aminek 4 oldala van: egy halacska, egy búzavirág, egy tölgymakk levél és egy búzakalász. A nyomda mérete egy kicsit nagy, kb. 12-14 cm x 6 cm, ezért csak különlegesebb alkalmakkor használom. Ajándéknak véleményem szerint szebben mutatnak ezek a nagyobbacska kekszecskék, így ha pl. Karácsony előtt, vagy ajándékba sütök, akkor mindig ezt a formát veszem elő.

A nyomdázott kekszekhez n mindig a jól bevált nyomdázható és igen jó formatartó receptemet használom, amit a házi Pilóta keksz bejegyzésben megtaláltok. Ebben a posztban főként a kekszsütés azon fortélyaira szeretnék kitérni, amik meghatározzák az igazán szép nyomdázott kekszeket, ill. azt, hogy azok hogyan őrzik meg biztosan a mintát a sütés végére is.

 A nyomdázó Kövér György fafaragó mester munkája.

A recept szempontjából igencsak fontos az a tény, hogy a nyomdázós kekszekbe semmiképpen sem szabad sütőport, vagy más térfogatnövelő szert keverni! A tészta nem attól lesz omlós és puha, hogy van benne sütőpor, hanem attól, hogy a tésztában található vaj meggátolja a sikérszálak kialakulását a liszt szemcséi között, ha ügyesen gyúrtuk össze azt. A tészta összeállításakor figyeljünk a felhasználni kívánt liszt minőségére (BL55 búza) és semmiképpen ne használjunk kukorica-, vagy rizslisztet, valamint ne keverjünk plusz keményítőt a liszthez, mert azoktól a tészta nagyon terül, hiszen ezekben nagyon kevés a fehérje.

A minta megtartása szempontjából igen lényeges pl. a tészta összeállításának a módja. A begyúrás során igyekezzünk gyors mozdulatokkal dolgozni, a vajat minél hamarabb elmorzsolni a tésztában. Nagyon hasznos segítség lehet ebben pl. egy késes aprító, hiszen azzal pillanatok alatt össze lehet állítani az omlós tésztákat, amit felhasználás előtt érdemes min. egy órácskát hűtőben pihentetni.

Kekszek.

A pihentetett és kinyújtott tésztát az alaposon lisztezett nyomdázóval nyomdázzuk meg, majd fektessük szilikonos sütőpapírral bélelt lemezre, amit legalább 1 órára tegyünk hideg helyre és hagyjuk, hogy szépen kifagyjon a minta!!! Ez a keksz sütés egyik kulcslépése, sok esetben én egy éjszakát is a hűtőben hagyom a lenyomdázott kekszet és csak másnap reggel sütöm ki őket.

A sütésnek nem kell szuper hosszú ideig tartania, hiszen a 3-4 mm vastag tészták 6-8 perc alatt megsülnek. Arra kell figyelnünk, hogy a tészta alja még csak el se színeződjön, vagyis a kekszek alja is egy hajszállal legyen csak barnább/ sötétebb árnyalatú, mint a teteje.

A kekszeket hűtsük ki sütőrácson, majd felhasználásig/ fogyasztásig jól zárható dobozban tároljuk, ahol tovább fog puhulni a keksz. A keszet tölthetjük csoki krémmel (2 rész étcsoki : 1 rész tejszín), lekvárral, márthatjuk csokiba, vagy falhatjuk csak magában is a délutáni kávé mellé. :)


Sütésre fel, hiszen sütni bárki tud!  ildiKOKKI


Wednesday, March 25, 2015

Húsvéti nyuszika kekszek

Avagy hogyan készítsünk nyomdázott kekszeket?


Nyuszkók.

A nyomdázott kekszek készítése nem egyszerű dolog. (Vagy csak nekem nem volt az?!) Egyrészről azért sem, mert vagy nem tartja meg a tészta az alakját és sütés közben elveszik a minta, amit oly gondosan belenyomdáztunk, másrészről meg vagy megtartja ugyan, csak épp a keksz ehetetlen keménységű lesz. J Így a nyomdázás során „a jó is és szép is” elvére kell törekednünk, ami nekem elsőre anno nem sikerült. (Pár éve próbálkoztam, de miért is menne minden elsőre...) Tavaly azonban rendeltem Kínából egy nyuszis sütipecsétet Húsvétra, ami 6 hét késés után májusra ide is ért, így az elmúlt évben nem állt módomban kipróbálni és a nyusziformák egy évet a szekrényben pihentek.

Idén azonban semmit nem bíztam a véletlenre, hiszen Tündérsüti Ildóhoz fordultam tanácsért, aki a kekszek és muffinok királynője, hogy milyen tésztából süssek. Ő ezt a fahéjaspecsétes receptjét javasolta, ami szuperül bevált! Igaz én fahéj helyett stílusosan kardamommal ízesítettem a kekszet, de szerintem az alaptésztába kerülhet vanília, reszelt citromhéj, egy kevés darált kandírozott narancshéj, vagy akármilyen fűszer! A szép minta eléréséhez csupán pár dologra kell figyelni és csodás végeredményt kaphatunk. J (Akinek pedig a nyuszika tetszett meg, az a nyomdázót innét tudja megrendelni.)


Hozzávalók: (Egy gáztepsinyi adaghoz.)
140 g liszt + 20 g étkezési keményítő
50 g porcukor + 1 csipet só
70 g vaj (sótlan)
1 ek étolaj + 2 ek tej
1 db tojás sárgája
1 púpos tk kardamom (elhagyható, vagy más fűszerre cserélhető)

A keksz tésztájába bármilyen fűszert keverhetünk!
Elkészítés:
A száraz hozzávalókat (liszt, porcukor, keményítő, só) a HIDEG vajjal elmorzsoljuk. Ez az omlós tészta egyik fontos trükkje, amit a következőképpen gyorsíthatunk meg: vagy egy késes aprítót használunk, vagy akinek nincs az reszelje rá a lisztre a vajat egy nagy lyukú reszelőn és gyorsan morzsolja egybe, így az nem fog megolvadni. Ezután a tojás sárgáját keverjük el a vaníliával és a fűszerrel, adjuk hozzá az olajat, majd a tejet és ezt dolgozzuk bele a lisztes alapban, majd hipp-hopp gyúrjuk össze. Végük a kész tésztát egy éjszakát pihentessük hűtőben folpackba csomagolva.

Sütés előtt.

Másnap két sütőpapír között nyújtsuk ki a tésztát, majd szúrjuk ki a kiszúróval őket. Tegyük a nyuszikat a tepsire, majd ott nyomjuk rájuk a mintát, amihez a nyomdázót minden pofika előtt mártsunk lisztbe. Végül tegyük egy órára hűvös helyre a nyuszikat (én a teraszra tettem, ott 4°C volt), majd előmelegített sütőben 180°C-on kerek 10 perc alatt süssük őket készre.

Fontos:
A nyuszit a nyújtás és szaggatás után, valamint a sütés előtt mindenképpen legalább egy órát hűtsük, ekkor a vaj ismét kifagy a tésztában és nem fog terülni sütés közben.
Nem, a tésztába valóban nem kell sütőpor, de az így is omlós és puha lesz!
A nyuszikákat össze is ragaszthatjuk, pl. csokis töltelékkel! J


Boldog nyulat, ildiKOKKI 

Mostmár jöhet a Húsvéti nyuszi!

Tuesday, December 9, 2014

Karácsonyi diócska

Avagy mikor nem ragad bele a tészta a diócska formába?


Karácsonyi diócska.

A diókrémes diócskát a mandulácskához hasonlóan egy kis fém formában kell süti, amit fillérekért beszerezhetünk konyhafelszerelési boltokban, vagy lengyelpiacon. Ezek a formák általában nem tapadásmentes bevonatúak, hiszen csak egy sima kis préselt lemez formáról van szó. Ennek ellenére a kész diócskák nem tapadnak bele a formába, ha a sütés előtt szép vékonyan kiolajozzuk őket egy konyhai ecset segítségével, illetve ha sütés után megvárjuk, míg a süti a formában kihűl. Természetesen a teljesen átsült sütit már melegen is ki tudjuk fordítani a formából, ekkor azonban egy pici tésztamaradék maradhat a formában, így érdemes várni, amíg meghűlnek a diócskák, de ez is csak pár perc. Ennek ellenére tanácsos akár 2-3 csomag formát beszerezni a sütéshez, hiszen így nagyban lerövidülhet a süti elkészítési ideje.
(Bár a neten szebbnél szebb fotók vannak erről a sütiről, jómagam Rita oldaláról kölcsönöztem a receptet, de hasonló recept van Bonbon mániánál és Kabócánál is csodás fotókkal.)

Hozzávalók: (Kb. 30 db. diócskához.)
(1) Tészta:                                          (2) Krém:
15 dkg liszt                                          5 dkg darált dió + 2-3 ek tej
10 dkg vaj                                            5 dkg vaj
5 dkg porcukor                                 5 dkg porcukor
5 dkg darált dió                                 1 tk rum, vagy rum aroma
1 citrom reszelt héja                        1 tk. vanília kivonat
1 tk van. kivonat
1 csipet só + 1 csipet sütőpor
1 tojássárgája

Zárt dobozban sokáig eláll!

Elkészítés:
A diót ledaráljuk, majd száraz hozzávalókat (liszt, porcukor, só, sütőpor, darált dió, reszelt citromhéj) egy tálban összekeverjük, amit összemorzsolunk a hideg vajjal. Hozzáadjuk a tojássárgáját és a vanília kivonatot, majd gyors mozdulatokkal egy szép egynemű tésztát gyúrunk, amit legalább egy órácskát pihentetünk hűtőben (folpack alatt).
A sütés megkezdése előtt a diócska formákat konyhai ecsettel kiolajozzuk, majd minden formába egy-egy kis gombóc tésztát nyomunk (A), majd a formákat egy sütőlemezre sorakoztatjuk és előmelegített sütőben kb. 175°C-on 12-15 perc alatt aranybarnára sütjük őket (B). Megvárjuk, hogy a sütik a formában kihűljenek (C) és egyszerűen csak kifordítjuk a kész sütit a formából.

Így készült...
(Az első adag tésztát melegen fordítottam ki, ez látszik is a formán.)

A krémhez a darált diót éppen csak annyi tejjel összekeverjük, hogy ellepje, majd kis fokozaton 1-2 perc alatt felfőzzük azt. A puha vajat alaposan kihabosítjuk a porcukorral, hozzákeverjük a diós alapot, majd meglocsoljuk a rummal, illetve egy kis vanília kivonattal. Végül simára keverjük a krémet – ami egyébként nem lesz sok, de bőven elég lesz a diók összeragasztásához –, amit sima csőrös habzsákba szedünk és összeragasztjuk vele a diócskákat (D). A kész sütemény legalább egy napig hagyjuk zárt dobozban, hűtőszekrényben puhulni, majd tálalás előtt hintsük meg vaníliás porcukorral!

Tipp:
Az adagot érdemes duplázni, vagy akár triplázni, de ekkor több diócska formával használjunk, mert a sütés kevés forma esetén igencsak hosszadalmas lehet! (Én egyébként minden sütés között el is mostam a formáimat.)

Kellemes ünnepi készülődést kívánok,  ildiKOKKI


Kellemes ünnepi készülődést kívánok!

Sunday, October 5, 2014

Kockás keksz

Avagy kockás süti után jöjjön egy újabb kockás édesség!


Ismét egy kockás...

A múltkori kockás sakk szeletem után sokáig gondolkoztam, hogy milyen jó is lenne valami kockás dolgot készíteni ismét. Egyszer még régebben készítettem egy belülről kockás tortát, amit egy Lajos Mari receptes könyvben láttam... Azt most nem volt kedvem megismételni, inkább valami hamarabb elkészíthető és befalható édességre vágytam és végül is a kekszeket úgy szeretem! J Éppen ezért döntöttem egy keksz mellett, amihez találtam is egy pompás kis receptet Limara oldalán, ami a saját számíze szerint felturbóztam és már sültek is a kekszecskék.

Hozzávalók: (Kb. 2 nagy gáztepsinyi adaghoz.)
30 dkg liszt + 1 csipet só
2 ek kakaópor
1 csipet sütőpor
20 dkg vaj
10 dkg porcukor
2 tojássárgája
1 citrom reszelt héja + ½ citrom leve
1 tk rum, vagy rumaroma

Elkészítés:
A száraz hozzávalókat (liszt, sütőpor, só és porcukor) egy tálba szitáljuk, majd elmorzsoljuk benne a hideg vajat. Hozzáütjük a tojássárgákat, majd ebből egy sima tésztát gyúrunk, amit két részre osztunk. Az egyikbe belegyúrjuk a kakaóport és a rumaromát, a másikba pedig a citromhéja, illetve ízlés szerint pár csepp citromlevet. (Én belefacsartam egy fél citromot.) Végül a tésztákat 30-35 x 10-15 cm-es nagyságú, vagyis kb. ujjnyi vastag téglalapra nyújtjuk, folpackba csomagoljuk, majd néhány órára, vagy akár egy éjszakára hűtőszekrénybe tesszük.

Tipp:
Aki nem szeret morzsolgatni, az nagy lyukú reszelőn akár rá is reszelheti a száraz hozzávalókra, hiszen így pillanatok alatt össze lehet dolgozni a vajat a többi hozzávalóval.
 
Teához, kávéhoz kiváló!

A keksz „kockásítása”:
A téglalapokat ujjnyi vastag szeletekre vágjuk, majd színenként felvágva 3-4 csíkot egymás mellé, majd egymásra sorakoztatunk. (A tésztacsíkok könnyebben összeragadnak, ha egy kicsit megnedvesítjük az oldalukat.) Végül az így kapott tésztahasábot ismét folpackba csomagoljuk, majd egy órácskára bedobjuk a fagyasztóba. Ennyi idő alatt éppen annyira fog kifagyni a tészta, hogy azt kb. 3-4 mm vastag szeletekre könnyen fel lehet szelni. Arra ügyeljünk, hogy a tésztatömböt csak akkor kezdjük el felszelni, mikor az egész kissé átfagy, ne maradjon a tészta közepe sem puha, mert akkor még nem lehet szépen szelni a kekszet!
A nyers kekszeket sütőpapírral bélelt tepsiben 180°C-on 10 perc alatt süssük aranybarnára.

Tipp:
A sütés során ügyeljünk arra, hogy a kekszek ne nagyon barnuljanak meg. Ha látjuk, hogy a tészta széle már picit barnul, azonnal húzhatjuk is ki a sütőből a tepsinket! A kekszek jól záródó dobozban napokig elállnak, de én elvittem őket uzsonnára és szuper volt őket kávé mellé elfalatozni!


Jó étvágyat, ildiKOKKI

Dobozban napokig eláll... Persze csak ha marad!

Saturday, July 26, 2014

Gesztenyés és vaníliás kifli

Hiszen nyáron is jó buli karácsonyi sütit készíteni! J

 
Gesztenyés és vaníliás kifli...

Sajnos gesztenyés recept nagyon kevés van, jobban mondva nincs is nagyon az oldalon, hiszen nálunk Helsinkiben nem lehet sajna gesztenyepürét kapni. L Így hiába is nézegettem a gesztenyés recepteket, csak most nyáron volt lehetőségem végre valami gesztenyés finomságot készíteni. Tortát, vagy kelt tésztát nem szerettem volna, illetve töltött kifliket sem igazán, inkább amolyan gesztenye ízű omlós „valami” felé húzott a szívem, így már csak egy jó „valami” receptet kellett találnom.

Kaptam is egy szuper recept ötletet Évától, a facebook egyik sütis csoportjában, s az ő receptje alapján alkottam meg a saját kis kiflijeimet. Ráadásul, ha már gesztenyés kifliket készítettem, akkor természetesen begyúrtam egy adag vaníliás kifli tésztát is, hiszen ezek a kis apróságos se perc alatt elfogynak! J (A vaníliás kifli hozzávalóit és elkészítését egy korábbi bejegyzésemnél, vagyis itt megtaláljátok.)


Hozzávalók a gesztenyés kiflihez: (2 nagy gáztepsinyi, vagy kb. 90-100 db pici kiflihez.)
10 dkg vaj
8 dkg porcukor
15 dkg gesztenyepüré
20 dkg liszt
1 tojássárgája
1 tk vanília kivonat
1 ek rum aroma
1 csipet só
+ 5-6 dkg porcokor és 1 cs vaníliás cukor a forgatáshoz

Elkészítés:
A száraz hozzávalókra (porcukor, liszt, só) kockázzuk a vajat és a gesztenyepürét, majd az egészet összemorzsoljuk. Hozzáadjuk a tojás sárgáját, a vanília kivonatot, illetve a rum aromát, majd gyors mozdulatokkal egy sima tésztát gyúrunk. A tészta egyébként picit „gumisan rugalmas” lesz, de nagyon puha, nem elfolyós, könnyen formázható!
A tésztát egy órácskát hűtőben pihentettem, majd levágtam belőle egy-egy kis darabot, amiből egy kisujjnyi vastag kukacot formáztam. Ezt daraboltam fel kb. 4 cm-es darabokra, majd kifliket C-alakban meghajtottam és már mentek is a szilikonos sütőpapírral bélelt lemezre. A kiflik közt nem kell óriási távot tartani, nekem egy tepsibe rengeteg belefért. A kifliket 175°C-os sütőben, 8-10 perc alatt átsül. A süti akkor jó, ha az alja picit kezd pirulni, de tényleg csak éppen kezd! A kész kifliket még forrón forgassuk meg a vaníliás porcukorban és amint meghűltek már mehetnek is egy zárt dobozba, ahol nagyon sokáig eláll!

Tippek:
Itt is, csakúgy mint a vaníliás kifliknél (recept  itt) a sütési időre kell figyeli, különben egy nagyon egyszerű és finom kis omlós receptről van szó! J


Legyen szép napotok, ildiKOKKI

Karácsonyi sütik nyáron.... J

Wednesday, July 23, 2014

Csokis perec

Avagy mit süssünk a megmaradt omlós tésztából?

 
A pereceim! 

Még a tavasszal készítettem egy jó nagy adag islert a Párom unszolására, de az utolsó adag tésztát már nem volt kedvem kiszaggatni és csak úgy bedobtam a fagyóba. Pár napra rá azonban megláttam Zsuzsi receptjét a Dívány-on és egyből beindult a Pavlovi-reflexem, így már ballagtam is a konyhába, kiolvasztani a félig elfeledett omlós tésztát! J

A csokis perec elkészítése egyébként nagyon jó buli volt, lényegében csak kiszaggattam a pereceket, majd megmártottam őket csokiban és kééész is volt az egész! J Szerintem egy szuper és nagyon gyorsan elkészíthető kis finomság ez, ami ráadásul remek vendégváró! Nagy előnye még, hogy elkészítése nem terheli meg a pénztárcánkat és már napokkal a buli előtt is elkészíthetjük!

Hozzávalók*: (kb. 25-30 db perechez.)
20 dkg liszt + 10 dkg pirított őrölt mandula, vagy dió, vagy bármilyen olajos magőrlemény
20 dkg hideg vaj
10 dkg porcukor
1 tojás sárgája
1 tk vanília kivonat
1 csipet só
1 csipet sütőpor
1 citrom reszelt héja
15-20 dkg étcsokoládé (+1-2 ek olaj)

*Megjegyzés: A hozzávalók teljesen megegyeznek az isler tésztájával.

Belül finom omlós tészta... 

Elkészítés:
A porcukrot, a lisztet és az őrölt mandulát egy tálba szitáljuk, hozzákockázzuk a hideg vajat, majd az egészet alaposan összemorzsoljuk (A-B). Ráütjük a tojássárgáját, hozzáadjuk a csipet sót, sütőport, vanília kivonatot és gyors mozdulatokkal egy sima tésztát gyúrunk (B-C). A nyers tésztát érdemes kettévenni és úgy folpackba elcsomagolni, majd egy bő órácskára, vagy akár éjszakára is hűtőben pihentetni. Ezután lisztezett felületen kinyújtjuk a tésztát és kiszaggatjuk a pereceket (D), amiket 180°C-os sütőben 8-10 perc alatt szép aranybarnára sütünk. A kisült pereceket csak akkor emeljük át tányérra, mikor már teljesen meghűltek, hiszen a frissen sült tészta nagyon puha és könnyen törik! Ezután jöhet a csokiba mártás (E-F)... 

Így készült....

A „lecsokizás”:
A perecek csokiba mártásához kétféleképpen járhatunk el a csokival. Az egyik, s nagy valószínűséggel az egyszerűbb mód az, mikor az étcsoki felolvasztását követően egy kevés (1-2 ek) olajat is adunk a csokiba és ebbe mártjuk meg a pereceket. (Ekkor a csoki szép fényes lesz, ahogy megszilárdul.) A másik mód - én most így jártam el -, amikor nem adunk olajat a csokihoz, ekkor azonban temperálni kell a csokit, hogy a kakaóvaj ne csapódjon ki a csokiból és a perecek ne legyenek csíkosak a száradást követően. A legegyszerűbb mód, ha a csoki kb. ¾-ét megolvasztjuk mikróban, majd a maradék csokit belekockázzuk az olvadékba és megvárjuk míg az egész szépen egybeolvad. Ekkor megkezdjük a perec kimártását, de itt már villámgyorsan kell dolgozni, mert a csoki nagyon hamar szilárdul!
A mártás után a percekre alaposan fújjunk rá néhányszor, így keletkezik ez a szép mintázat a csoki felszínén, ráadásul így szép vékony is lesz a csoki! (Ezt a trükköt is Zsuzsitól lestem el és nekem nagyon tetszik! J )
 
Perececske!

Mire figyeljünk a perecezéskor?
Arra mindenképpen, hogy viszonylag sok csoki legyen a tálban, amikor megmártjuk a pereceket, hiszen ha azokat könnyen ellepi a csoki, akkor kisebb eséllyel törnek el a perecek. (Nálam az utolsó kettő atomjaira hullott, mert már kevés volt a csoki a tálban, amit ugyan nem bántam, hiszen így azonnal be kellett őket falni, de akkor is...)
A mártást legkönnyebb két villával végezni, csak szépen rájuk fektetjük a pereceket, aztán be a csokiba, a felesleget alul lehúz, kétszer erősen ráfúj, majd ha van még felesleg, akkor alul ismét lehúz és már mehet is száradni egy folpackos tányérra! J
A csokis perc szép marad a dobozban is, ha pereceket nem csak egymásra szórjuk, hanem szalvétával szépen elválasztjuk a pereces rétegeket és úgy töltjük meg a dobozt!


Legyen szép napotok, ildiKOKKI

Nagyooooon fincsi volt! J

Sunday, July 20, 2014

Diós rácsos "apró" (Diós cserkészkalap)

Egy régi falusi recept újjászületése…


Szentgáli "rácsos apró", egy régi falusi recept....

A minap turkáltam a régi receptek között, amik persze „rendes” szakácskönyv vagy füzet helyett 1000 éves megsárgult papírfecnikre vannak felírva a tesómnál… (A folyamat kb. úgy nézett ki, hogy egy halom papírból válogassam ki, ami nekem tetszik. J ) Én meg addig túrtam, mígnem szembe jött velem ez a rácsos süti, amit kb. 10 éve ettem utoljára, karácsony táján, hiszen ez az a kategória, aminek nem áll neki minden délután az ember…

Nem mintha olyan bonyolult lenne összerakni ezt a süteményt, egész egyszerűen arról van szó, hogy picit hosszabb ideig tart azt a rengeteg kis rácsot egyesével elhelyezni a sütiken, de megéri a fáradtságot. Így míg az Ági a „pamutsütiket” varrta mellettem az asztalnál – erről egyébként lesz majd egy külön bejegyzés –, addig én készítettem a sütit. J




Hozzávalók: (3 nagy gáztepsi, vagy kb. 70-80 db sütihez.)
(1) Tészta:
30 dkg liszt
12 dkg vaj
12 dkg porcukor
2 egész tojás*
1 vaníliás cukor
1 csipet só
1 púpos tk sütőpor
(2) Töltelék:
20 dkg darált dió
15 dkg cukor
2 marék (kb. 7-8 dkg) mazsola
0,5 dl tej (egy cseppel sem több!)
5-6 dkg vaj
1 tk fahéj
1 citrom reszelt héja

*Megjegyzés: A tésztába valóban két tojás kell, amitől az puhább és ragacsosabb lesz picit az átlagnál, de emiatt ne gyúrjunk sokkal több plusz lisztet bele. A tölteléket gazdagíthatjuk aszalt gyümölcsökkel is, esetleg minden szem sütibe 1-1 szem befőttnek eltett meggyet is nyomhatunk! 

Egy adagból tésztából rengeteg kis süti született!

A tészta:
A száraz hozzávalókat (liszt, sütőpor, porcukor, só) egy tálban elkeverjük, ráreszeljük a citromhéjat, majd elmorzsoljuk benne a hideg vajat. Ráütjük a két tojást és egy puha linzertésztát készítünk. Ha nagyon ragacsos lenne a tészta, a felületét lisztezzük és úgy gyúrjunk belőle gombócot, amit folpackba csomagolva egy órácskát pihentessünk hűtőben.

A töltelék:
A töltelékhez valamennyi hozzávalót tegyük egy lábosba, majd kis lángon pár perc alatt főzzük össze. Ehhez a mennyiséghez a tej elsőre kevésnek tűnhet, de ne tegyünk bele többet! Majd a vaj szépen felolvad a töltelékben és az segít, hogy egy jó sűrű és ragacsos diókrémet kapjunk.
 
Sok mazsolával...

A süti összeállítása, sütése:
A tésztát 3 részre vágjuk, majd az első adag tésztát 2-3 mm vastagra nyújtjuk és egy kisméretű (kb. 3 cm átmérőjű) pogácsa-, vagy linzerszaggatóval kiszaggatjuk a süti alját, amit sütőpapíros lemezre sorakoztatunk. Ezután a töltelékből 1-1 kiskanállal kerül a sütikre. A süti kiszaggatása után megmaradt tésztát begyúrjuk és hosszúkás alakúra kinyújtunk, amit2-3 mm széles szeletekre vágunk és ebből készítjük a keresztet a süti tetejére. Az első elkészült tepsit betoljuk a 150-160°C-os sütőbe, majd miután a süti megduzzadt picit (5-6 perc), feljebb vesszük a hőfokot (175-180°C) és úgy is sütjük pár percig a sütit.
Amíg sül az első adag tészta, addig elkészítjük a következő tepsinyi adagot, majd a következőt… Majd rájövünk, hogy következő karácsonyig megint nem sütjük ezt a süteményt! J

Jó tudni a sütésről:
A sütésről most pontos hőfokot írni nem tudok – az itthoni sütő nem mutatja –, de arra figyeljünk, hogy a sütés kezdetekor a hőmérséklet legyen alacsonyabb, mert ha végig magasabb hőfokon sül a süti, a töltelék kifolyik a kis korongok tetejéről! Ellenben ha félidőig alacsony fokozaton, majd utána magasabb hőfokon sütjük, ez nem történik meg. (Talán mert az alacsony hőfoknál a tölteléknek képződik egy szárazabb kérge, ami megakadályozza, hogy az mindenfele folyjék.)
A sütit addig süssük, amíg az aljuk picit aranybarnás lesz, nem kell megvárni míg a teteje is megbarnul!
Ha elkészült a süt, még forrón hintsük meg vaníliás porcukorral.J

Sok szerencsét a sütihez, ildiKOKKI

Rácsos "apró"...  J

Friday, May 23, 2014

Mandulás isler baracklekvárral

Avagy hogyan sikerült szépen csokiba mártani az islereket... J


Islerek....

A sütemény I. Ferenc József császár nevéhez kötődik, hiszen elsőként az uralkodónak készült ez az édesség Bad Ischlben, innen ered az isler elnevezés is. Bár az eredeti recept nem tartalmaz semmilyen magőrleményt (dió, mandula, mogyoró), ma már jobbára így készül ez az omlós tészta, így jómagam szerettem volna kipróbálni ezt a verziót is. Elsőként Szofikánál láttam meg a magörleményes tésztát, majd miután elkészítettem, Katucinál is láttam egy ilyen változatot.

Az „islerezés” kihívása talán nem is az omlós tészta elkészítésében rejlik, hiszen azt egy kis tapasztalattal már gyerekjáték összerakni, az igazi feladat a sütemény csokiba mártása. Éppen ezért most a csokizás művészetére szeretnék egy picit jobban kitérni, hiszen nem csak az a fontos, hogy a süteményünk ízletes legyen, hanem az is, hogy hívogassa a tekinteteket! J

Hozzávalók: (20 db kisebb islerhez)
20 dkg liszt + 10 dkg pirított őrölt mandula (Helyette összesen 30 dkg liszt.)
20 dkg hideg vaj
10 dkg porcukor
1 tojás sárgája
1 tk vanília kivonat
1 csipet só
1 csipet sütőpor
1 cirom reszelt héja
5-6 ek folyósabb házi lekvár (pl. barack, áfonya, ribizli)
15-20 dkg étcsokoládé
egy kevés aprított pisztácia, díszítéshez
 
Kívül csupa csoki...
A tészta elkészítése:
A szeletelt mandulát egy tapadásmentes bevonatú serpenyőbe öntjük, ahol lassan, gyakran átforgatva aranybarnára pirítjuk. A főzőlapunkat ekkor csak kis, vagy közepes fokozatra állítsuk, hiszen a vékonyra szeletelt mandula könnyen odakaphat.
A mandulát kihűtjük és ledaráljuk, majd a liszthez keverjük és összemorzsoljuk a hideg vajjal. Ezután hozzáadjuk a sütőport, vanília kivonatot, sót, a citrom reszelt héját, majd a tojás sárgáját és gyors mozdulatokkal egy sima tésztát gyúrunk, amit egy órácskát, vagy egy teljes éjszakát hűtőben pihentetünk.
A nyers tésztát 3-4 mm vastagra nyújtjuk, amiből egy kisebb pogácsaszaggatóval korongokat szaggatunk és szilikonos sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztatunk. A tészta kb. 10 perc alatt sül világos barnára 180°C-os sütőben. Vigyázzunk, hogy a korongok széle éppen csak megbarnuljon!
A kihűlt korongokat egy-egy kiskanál folyósabb lekvárral összeragasztjuk, vigyázva, hogy a lekvár ne folyjon ki a korongok közül. A már összeragasztott islereket egy órácskát hűtőben pihentetjük, hogy a tésztakorongok jól megszívják magukat a lekvárral és a csokiba mártás során ne essenek szét.

 
Pisztciával díszítve...
A csokizás „titkai”:
A csokoládé összeaprítom, majd 3/4-ét gőz fölött egy üvegtálban megolvasztom. (Azért üvegben, mert ez rossz hővezető és jobban megtartja a hőt, ergo ebben a csoki lassabban hűl le és szilárdul meg.) A csokoládét ezután hűteni kezdem, majd kb. 40°C-nál hozzáadom a maradék ¼ összeaprított csokoládék is és folyamatos kevergetés mellett hagyom, hogy ez is szépen beleolvadjon a folyékony csokiba. A csoki hőmérsékletét folyamatosan ellenőrzöm a kevergetés során és maximum csak 34°C-ig hűtöm, ekkor ugyanis már nem lesz csíkos a csoki (nem válik ki a kakaóvaj, vagyis temperát lesz), hanem szép bársony fénye lesz a kimártott islereknek.
A 34°C elérése után a tálat azonnal egy vastag konyharuhába csomagolom, majd elkezdem az islerek kimártását. Egy islert dobok a csokiba, 2 villával kiemelem azt, az isler tetejéről egy erőteljes fújással lefújom a csokit (Köszi a tippet Praliné Zsuzsi! J ), majd a lefolyó csokit a villa segítségével a tál szélén lehúzom és az islert egy sütőpapírra rakom száradni. (Mire a 4. islert kimártjuk az első már meg is dermed, ha jól dolgoztunk!) A mártás után közvetlenül még szórhatunk egy kevés aprított magot (mandula, pisztácia) az isler tetejére.

Tipp:

Ha a csokoládé eléri a 30°C-ot, mikróban érdemes rámelegíteni 5-10 másodpercre és alaposan átkeverni. Arra vigyázzunk, hogy ne hevítsük a csokit 34°C fölé, mert akkor elveszti a korábbi hűtés során szerzett kedvező tulajdonságait és a csoki száradás után megint csíkos lesz!

Legyen szép napotok,ildiKOKKI







Friday, January 31, 2014

Mákos linzer szilvalekvárral töltve

Avagy hogyan születtek (mégiscsak) kerek linzerek a konyhámban?! J



Mákos linzervirágok fahéjas-vörösboros szilvalekvárral töltve...

Mint azt már többször említettem, itt északon csak akkor eszünk mákos ételeket, vagy sütiket, ha készítek valamit magam, hiszen itt a mák, mint fűszer, vagy díszítés van jelen az ételekben. Éppen ezért 3-4 zacskó darálatlan mákot is őrzök a fagyasztómban, ha mákos finomságra fájna a fogunk! J Mikor a karácsonyi ünnepek alatt odahaza voltam, a családi vacsik forgatagába jött velem szembe egy mákos linzer, ami nagyon finom és omlós volt, de számomra nem volt elég mákos. Ezért el is határoztam, hogy készítek egy extramákos linzert majd magunknak, hogy kerek legyen az életem, hiszen nagy mákfanatikus lettem!

Körül is néztem a neten az ünnepek után, ahol megtaláltam Dina mákos linzer receptjét. No, ebben a mák mennyiségét jócskán felturbóztam és ezt készítettem el. A receptek keresgélése közben érdekesebbnél érdekesebb formájú linzerekbe botlottam, de egy téglalap alakú linzer különösen megtetszett. Eredetileg ilyen formát szerettem volna én is készíteni, csakhogy a derelyevágóm elkavarodott valamerre és mikor vettem volna ki a fiókból, konstatáltam, hogy nincs mit kivenni… A szivecske és összes többi formám ráadásul Magyarországon hagytam a mézeskalácssütések után, így maradt a jó öreg hagyományos linzerforma, de az íze így is borzalmasan fincsi lett! J Már csak azért is, mert a házi fahéjas-vörösboros szilvalekvárommal töltöttem meg a kekszecskéket! J
 
Mákos...
Hozzávalók: (25-28 db kisebb virág alakú linzerhez.)
17 dkg liszt
10 dkg darált mák
8 dkg porcukor
1 tk sütőpor
15 dkg teavaj
2 tojás sárgája
1 csipet só
1 tk vanília aroma
1 citrom reszelt héja
Töltelék:
Házi  fahéjas-vörösboros szilvalekvár, de bármilyen savanykás és karakteres ízű lekvár megfelel.

Így készült:
A mákot ledaráltam, majd a többi szárazanyaggal (porcukor, liszt, sütőpor, só) összekevertem és elmorzsoltam a vajjal. Hozzáadtam a tojássárgákat, a citromhéjat és vanília aromát, majd gyors mozdulatokkal egy sima tésztát gyúrtam. A friss tésztát egy éjszakára hűtőbe tettem, majd másnap reggel 3 mm vékonyra nyújtottam és linzerszaggatóval kiszaggattam. A mákvirágocskákat szilikonos sütőpapírra fektettem, majd 175°C-on 8 perc alatt aranybarnára sütöttem őket. A megsült linzereket a tepsiben hagytam kihűlni, mert forrón még nagyon törékenyek a virágocskák. Végül egy-egy kanál szilvalekvárral összeragasztottam a linzereket és porcukorral meghintettem őket. A lekvártól a linzerek pár óra alatt megpuhultak és csak úgy omlottak szét az ember szájában falatozás közben!
 
Így készült...
(A linzervirágok kiszaggatását elfelejtettem lefotózni, annyira elkeseredtem,
hogy nem tudok téglalap alakú linzereket készíteni....)
Vélemény a receptről:
A savanyú lekvár nagyon jól harmonizál a tésztával, ami pillanatok alatt megpuhult. A tészta nyújtáskor nem morzsálódott, igaz gyorsan kell vele dolgozni, mert a vajtartalma miatt picit könnyebben deformálódik, így kis adagokat érdemes csak nyújtani egyszerre.
A linzer egyáltalán nem édes, nagyon finom kis teasüti lett! Érdemes kipróbálni, ha valamit egyszerű finomságot szeretnénk sütni mákimádóknak!


Szép napot, ildiKOKKI


Puha és omlós...