18. SAD Összefoglaló: „Falusi konyha, népi ízek…”

Avagy hogyan varázsoltatok egy pillanat alatt egy igazi magyar falusi konyha háziasszonyává?

„Falusi konyha, népi ízek…”

A legutóbbi SAD (Süss, Alkoss, Díszíts!) játék felhívását közel egy hónapja tettem közzé az oldalamon, melynek témája a hazai falusi konyha, illetve a különböző magyar tájegységek ízvilága volt. A felhívást követően szinte naponta érkeztek a kérdések, ilyenformán: „Sósat lehet?”; „Nem baj, ha leves?”; „Ez nem olyan süti, de nagyon falusi, lehet?”… Én meg gondoltam magamban, semmi jónak nem leszek elrontója, így míg az első SAD fordulókban szinte csak torták és édességek fordultak elő, addig ez a forduló már szinte mindenféle receptben bővelkedik.

A játék végére 31 receptet küldtetek nekem a világ minden tájáról! Érkezett recept ugyanis az egykori szomszédomtól, aki csak 500 m-re lakott tőlem, de kaptam receptet San Diegóból is, ami ugye már 8 időzónával van odébb tőlünk. Összességében bátran kijelenthetem, hogy ez egy nagyon nemzetközi, de mégis igazán magyaros és családias hangulatú fordulóra sikeredett! Lássuk is akkor a jobbnál jobb receptjeiteket és a csodás képeket!

Elsőként Süni munkáját szeretném megmutatni nektek, aki összekötötte a kellemest a hasznossal, ugyanis nem csak a SAD játékra, hanem az oldalamon zajló blogszülinapi játékra egyszerre nevezett! De hogyan is? A finn vajas pulla receptem tésztájából pipícset készített, ami egy madár formájú, rendszerint töltelékkel, vagy anélkül készülő hagyományos matyó húsvéti sütemény. Nagyon szép lett, ezt a madárkát a következő Húsvétkor én is megpróbálom majd!

Süni küldte ez a csodás kis madárkát!

Szintén egy édes kelt tésztát készített Limon is, aki a hagyományosan vajjal és cukorral töltött darázsfészek receptjét hozta el nekem! Állítása szerint a jó kelt tészta titka a sok éves gyakorlásban és a dagasztásban rejlik, amiben lehet is valami igazság, lévén Ő már közel 20 éve készít kelt tésztákat! Ahogy pedig a képeit nézegettem igazat is adok neki, hiszen sütije hibátlan, szinte ide érezni a frissen sült tészta illatát!

Limon darászfészke.

Véleményem szerint az egyik legszuperebb receptet Andi küldte, akitől egy mákos-szilvás kelt sütemény receptjét kaptam, nevezetten Füsi néni lepényét! Biztos azért is tetszik ennyire a recept, mert mostanában teljesen mákőrült lettem, így mikor megláttam Andi küldeményét szerettem volna a szomszédja lenni, ha csak arra a pár pillanatra is, amíg telepakolja a kiskosaram ezzel a gyönyörűséggel!

 

Az én kedvencem, Andi szilvás-mákos lepénye!

A kelt tésztások táborát erősítette Olgi néni is, aki egy csodás tepertős pogácsát küldött a játékba. Olgi néni mangalicatepertőből készítette a pogácsáit, így egy igazi különlegességet alkotott. Felénk a tepertős pogácsa főkét disznóvágások után készül, ezért pont jókor érkezett ez a recept, hiszen közeleg a november!

Olgi néni pogácsája.

Szintén pogácsát kaptam Gionettától, a Magyar ízek tárháza háziasszonyától is. Az ő pogácsája egy igazi ropogós, sokáig elálló csemege, aminek furcsasága hogy nem kör, hanem négyzet alakú lett a végén. A pogácsáját még a kedves anyósa kísérletezte ki, ő pedig sokunk örömére recept formájába öntötte! Köszönet érte!

Gionetta pogijai!

Andi, a Receptnapló blog szerzője az anyai nagymamájától megörökölt sós lapított receptjét nevezte a játékba, melyet főként tartalmasabb levesek kísérőjeként ajánlott a figyelmünkbe. A képeket nézegetve ez az étel egy igazi kuriózum lehet, a következő ebédre én is becsatlakoznék, ha ilyen finomságok várnának az asztalon!

Sós lapított Anditól.

Bár Györgyi nem rendelkezik gasztrobloggal, ő mégis két remek receptet küldött nekem. Az első egy igazi házi langalló sok-sok tejföllel, szalonnával és hagymával! Györgyi langallója annyira íncsiklandozó volt, hogy pár napja mi is megálltunk Vigándpetenden a híres langallózónál és jómagam is befaltam egy tisztességes adagot, megspékelve egy halom lilahagymával és kacsatepertővel! J

 

A legfinomabb langalló Györgyitől.

Györgyi második receptje a bográcsban készült slambuc volt, ami egy remek fogás a Hajdúságból! Jómagam is számtalanszor ettem ezt az ételt, lévé a Párom nagyszülei szintén a Hajdúságban élnek, így bátran állíthatom: ez a lebbencstésztás finomság erősen hajaz „közeli rokonára”, a paprikás krumplira, mégis ezerszer finomabb!

 

A szabad tűzöm készült slambuc.

a már a sós ételeknél tartottunk következzen most egy igazán finom egytálétel, mégpedig Méz és olíva konyhájából a juhtúrós krumpliganca. A krumpliganca egy igazi falusi eleség, melynek ízét a kacsazsíron pirított hagyma és a juhtúró adja meg, ehhez párosul a ganca… Egy pálinkával tökéletes! Vagy kettővel?! J

A csodálatos ganca Esztertől.

Bár teller-cake a torták és édes sütemények „anyja”, a mostani SAD-ra mégis egy sós receptet küldött, ami nem volt más, mint a haluska. A haluska tojásból, lisztből és sóból gyúrt tészta, de készülhet még főtt, vagy reszelt nyers burgonya hozzáadásával is. A kifőtt haluskát zsírban gyorsan megforgatjuk, majd egy kis túróval és tejföllel már kerülhet is az asztalra! Mennyei fogás lehet!

Igazi házi haluska!

A következő sós étket Jucitól kaptam, aki egy levessel nevezett. Édesanyja Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéből származik, így Juci innét hozta el nekünk a szabolcsi káposztás csülkös bablevest. Volt itt minden a hozzávalók között: savanyú káposzta, bab és füstölt csülök! Mit is mondhatnék??? Annyira megéheztem a képei nézegetése közben, hogy egyből el is indultam a tesómhoz, hátha tud valami hasonlót készíteni nekem! J

Egy mennyei leves Jucikától.

Bár egy tortát kaptam Szofikától, ő mégsem egy tipikusan édes, hanem meglepő módon egy sós, főételnek is fogyasztható pulykatortát küldött nekem. Szofikáéknál ez egy igazi ünnepi eleség, ez készül minden jeles alkalomra, amit meg is tudok érteni, lévén olyan íncsiklandónak tűnik ez a „tortácska” a képein!

Szofika pulykatortája!

A sós ételek táborát erősítette Erika is, aki egy „reform” kapros-túrós lepényt készített. Az általa küldött recept szintén nagyon elnyerte a tetszésem, hiszen egy igazi magyaros jellegű ételt készített el egy egészségesebb, reform formában. Biztos vagyok benne, hogy szuper finom is volt!

Eszter reform kapros-túrós lepénye!

Térjünk rá akkor az édességek sorára és kezdjük egy olyannal, amihez rengeteg gyermekkori élmény fűz! Ez a sütemény nem más, mint a méteres kalács. Amikor pici voltam, édesanyám mindig ezt sütötte jelesebb alkalmakra. Jómagam nem emlékszem, hogy annyira szerettem volna ezt a süteményt, inkább csak az maradt meg bennem gyerekként, hogy vajon miért kell ilyen furcsán szelni ezt a sütit?! Méteres kalácsot egyébként a … konyhán innen – kerten túl… szerzőjétől, Ágitól, továbbá a Sarokkonyha gasztroblog szerzőitől, Hajnitól és Zolitől is kaptam.

Méteres kalács Ágitól...

A különbség a két méteres között a töltelék volt, hiszen míg Ági hagyományosan puncspudingos krémmel, addig Zoliék egy vaníliás krémmel töltötték! Nekem mindkettő egyformán tetszik és nagyon szívet melengető meglepetés volt, köszönet érte!

.... illetve Zoliéktól.

Hasonló volt a helyzet a finomságokkal Vikvi és Eszter esetében is. Amíg ugyanis Eszter, a Tűpárna blog szerzője paleosította az almás rétese receptjét, addig Vikvi, az Anyuci készítenél… háziasszonya egy almás rebarbarás rétest készített, méghozzá hájas tésztából. 

Az a csodás rétes Vikvitől....

Jómagam a jelenlegi diétám miatt inkább a cukor és lisztmentes verziót kóstolnám meg, de elhatározásom csak addig tartana, amíg Vikvi az orrom elé nem tolna egy szeletet az ő szuper sütijéből, hiszen az is ellenállhatatlan! J

....és annak paleo verziója Esztertől.

Szintén hasonló receptet kaptam a Konyhavirtuóz oldal gazdájától és Csigabigétől is, akik mindketten prószát készítettek. Míg előbbi búzaliszttel és ribizlilekvárral, addig utóbbi a hagyományos kukoricaliszttel és szilvalekvárral készítette.

Prósza ribizlilekvárral...

A képek nagyon csábítók, ezt az ételt azonban még sosem készítettem és nem is kóstoltam, mivel a mi vidékükön nem volt népszerű, úgy tudom ennek az édességnek Zala megye a „hazája”. A képek nagyon csábítóak és már annyit hallottam is erről a gyors édességről, hogy biztosan magam is kipróbálom egyszer!

Prósza hagyományosan szilvalekvárral Csigabigétől!

A prószához hasonló édességet készített Kisildi is, akitől az édes málé receptjét kaptam. Jómagam ezt a receptet sem ismertem, bár ahogy a hozzávalókat olvastam hasonlónak tűnik a császármorzsához, csak egy nagyobb darabban egyben megsütve. Kisildi továbbá egy édes szőlőöntetet is készített hozzá, hogy ősziesítse a receptet.

Édes málé Kisilditől...

Andi, a Napfény és fűszer gasztroblog háziasszonya egy klasszikus szilvalekvárt készített, méghozzá hagyományosan tepsiben, csak úgy jó sűrűre cukor nélkül! Biztosan nagyon fincsi lett, én is szívese megkóstolnám!

Szilvalekvár Anditól.

Gaby egy igazi különlegességet hozott a játékba, hiszen Vízvári Mariska (1877-1954) színésznő receptgyűjteményéből készítette egy habos almás süteményt. Ez a békebeli édesség elmondása szerint egy kalóriabomba lehet, de bizonyára az íze is bombasztikusan finom! Nem vitás, a századforduló idejéből származó receptek mind aranyat érnek, ez szuper választás volt Gaby!

Habos almás sütemény Gabytól.

Szintén egy habos édességet készített Tortafüggő Marisz is, hiszen ő a diós habcsók receptjével rukkolt elő. Elmondása szerint az ’50-es és’60-as évek tájékán, amikor Marisz gyerekeskedett, vidéken nem volt nagy keletje a krémes és bonyolult sütiknek, inkább csak a kalácsok és lekvárral megkent piskótatésztás édességeket készítették vidéken. Gyakoribb volt azonban a habcsók, ami minden jeles napon az asztalra került! S bár Marisz közel 40 év után vette elő a receptet, mégis egy csodás édességet alkotott!

A csodálatos Habcsókok dióval.

Trollanyu is habos édességet készített, az ő választása a kókuszhabos csigára esett. Elmondása szerint még édesanyja készítette sokat ezt a sokáig elálló süteményt, de sajnos az ő recepteskönyve elveszett, így hosszasan kutakodott a tökéletes recept után, de végül megtalálta és most elhozta nekünk! Érdekesség a recepttel kapcsolatban, hogy a méteres kalácson túl ez a másik olyan süti, amit igazán édesanyámra és a falura emlékeztet engem, mert ő is mindig ezt sütötte nekem pici korom óta, így Trollanyu receptje igazán megdobogtatta a szívemet!

Trollanyu kókuszos csiguszai!

Iza a falusi lagzik egyik népszerű süteményét, a vendégváró szeletet hagyományos receptjét hozta el nekünk, lévén kedves Anyósától kérte el a receptet, aki már számtalan lakodalmat levezényelt már. A képek alapján ebben a sütiben biztos nem csalódunk, nemhiába sütik évek óta a jeles napokra!

Vendégváró szelet Izától.

Dina a nagymamájától kölcsönzött egy egyszerű, de annál nagyszerűbb receptet, hiszen ő a kakaós lepényt készítette el. A csodásan puha kakaós tésztát nem csupán baracklekvárral, de egy kis pudingos krémmel is megtöltötte, megkoronázva művét! Igazán íncsiklandó lett Dina! J

Kakaós lepény Dinától.

Hédi, az Ízharmónikus gasztroblog gazdája egy igazi őszies sütivel rukkolt elő, hiszen ő egy sütőtőkös sütit késztett. A sütőtöktől senki ne ijedjen meg, attól csak csodás narancsos árnyalatú és igazán pihe-puha lesz a sütemény, a sütőtök ízét nem érezni. Mindezt egyébként jómagam is alátámaszthatom, hiszen még múlt ősszel hozott az amerikai szomszédom egy ilyen tökös sütit nekem, ami mennyei volt, bár nem volt ilyen csinosan cukormázzal díszítve, ahogy azt Hédi tette!

Tökös süti Héditől.

Márti, a hogymetudjuknézni blog gazdája egy igazi falusi különlegességet küldött, melyet nagymamája készített a régi időkben. Az édes egytálétel alapja a házi szélesmetélt, melyet házi szilvalekvárral és vajjal kell összeforgatni és forró sütőben kisütni. Mennyei finomság lehet, jómagam is megkóstolnám ezt a számomra eddig ismeretlen finomságot!

Az igazi falusi édesség "hogymegtudjuknézni" konyhájából.

Brigi, a Koskacukor szerzője egy remek túrófánk receptet küldött nekem, csak úgy még frissiben melegen, egy kis fahéjas porcukorral! Elmondása szerint a túrófánk lekvárral, vaília-, vagy akár gyümölcsöntettel is megállja a helyét, de bizonyára csak úgy magában is mennyei!

Túrófánk Koskacukortól.

Piroska a hagyományos népi konyha egyik fontos és könnyen hozzáférhető alapanyagának a túrót tartja, így ő egy túrós reszelt süteményt küldött a játékra. Még jómagam is emlékszem, amikor a régi időkben a falunkban minden reggel kihajtották a teheneket a mezőre, este pedig már lehetett is szaladni a szomszédba a friss házi tejért. Mára ez a szokás néhány helyen újra felelevenedett és jónéhány ismerősöm foglalkozik ismét házi sajt, vagy túró készítéssel. Ráadásul a túró az egyik kedvenc alapanyagom, így Piroska választása ezért is remek volt!

Piroska reszelt túrós süteménye.

Ildikó, a régi szoszédom igen jó szakácsnő és olyan süteményeket készül, amik etetik magukat! Bár Ildikónak nincs blogja, mégis elküldte az egyik kedvenc receptjét, melynek készítését még a nagymamájától leste el, így a recept körülbelül 60-70 éves lehet. Az általa küldött lúdláb kockát már jómagam is kóstoltam, egyszerűen fantsztikus!

Ildikó lúdláb kockája.

Évától, a Takarékos konyha háziasszonyától egy olcsó és gyorsan elkészíthető sütemény receptjét kaptam, hiszen ő a nagymamájától ellesett szalakális aprósüteményt küldte a játékra. A süti tésztája és díszítése is igen egyszerű, Éva egy kevés cukros dióval díszítette a sütit, a régi hagyományoknak megfelelően. Elmondása szerint a süti egyszerűsége okán is igen népszerű része volt a falusi ebédeknek, gyakran került a húsleves mellé az asztalra. (Update: Évától ezúton is elnézést kérek, amiért elkevertem a receptjét, de végül csak felkerült ide a munkája!)

A szalakális sütemény és Éva nagyszülei.

Végezetül Mariann Süteményével zárnám a sort, ugyan eredetileg Debrecenben gyerekeskedett és szoros kapcsolatot ápolt a Hajdúsággal, mára azonban egész messzire repítette a sors, hiszen az USÁ-ban él. Mindez nem gátolta abban, hogy kutasson gyermekkori emlékeiben és el is küldte nekem a házi disznózsírból és túróból készült, szilvalekváros csacsifüle receptjét. A csacsifüleket még forrón porcukorba forgatta, ettől lettek ilyen íncsiklandóak ezek a falatnyi édességek! Mariann, neked külön köszönöm ezt a remek receptet!

Lekváros csacsifüle az USÁ-ból!

Zárszónak engedjétek meg nekem, hogy mindenkinek megköszönjem a részvételt, a kedves leveleket és a csodás fotókat, hiszen számos olyan édes, vagy sós receptet küldtetek nekem, amiből bátran szemezgethetek, ha egy kis „hazai” ízvilágra vágynék itt a messzi és hideg északon! Mielőtt még elfelejtem a stafétát egy szintén kishazánktól távolabbra szakadt bloggerinának, Szofikának adnám át, hiszen a pulykatortáján akkorát nevettem, mint még soha! Szofika, kívánok neked legalább annyi örömöt a 19. fordulóval, mint nekem volt a mostanival, én biztosan jövök játszani ismét!

Szép napot nektek,  ildiKOKKI