Őszibarack sütemény

Avagy hogyan készíttettük el tesómmal a híres „lakodalmas„ süteményt?

Őszibarackok...

Az őszibarack süti gyermekkori emlékeim szerint a nagy falusi lagzik elmaradhatatlan süteménye volt. Gyerekekként mindig két részre szedtük a sütit, majd elsőként kikapargattuk a tölteléket, végül pedig befaltuk a barackok „héját” is. J Lagziban utoljára talán még gyerekként ettem ezt a sütit, aztán évekig nem is… Egészen mostanáig!

A minap azonban a tesómhoz látogattam, ahol ő már önfeledtem állította össze a tésztát egy jó nagy tálban, mikor beléptem a lakásba. Akkor kérdeztem csak, hogy már megint mit készítünk, milyen „régi” receptet halászott elő a jó öreg receptes füzetéből. J Ági erre egyből rávágta, hogy ma őszibarackot fogunk sütni! A következő mondata persze az volt, hogy nem biztos a sikeres végeredményben, de én akkora annyira belelkesültem, hogy már ültem is le kigombócolni a tésztákat!

Az őszibarackok összeállításában és festegetésében a kisebbik unokaöcsém is segédkezett. Így gyerekekkel is bátran nekifoghatunk ennek a sütinek, hiszen amíg a picik festegetik a sütiket, nekünk csak töltenünk és cukorba forgatnunk kell majd. A végeredmény pedig szuper lesz, a legszebb sütiket nálunk Marcell készítette! J

 

A híres lakodalmas sütemény!

Hozzávalók: (50-60 db süteményhez.)

(1) Tészta:

75 dkg liszt

1 cs sütőpor

2 db tojássárgája

25 dkg vaj, vagy margarin

2 dl tej

30 dkg porcukor

1 ek vanília aroma

1 csipet só

(2) Krém:

10 dkg vaj, vagy margarin

3 púpos ek kakaópor

5-6 ek folyós baracklekvár (Mi a saját befőzésű lekvárunkat használtuk.)

15 dkg darált dió

5-10 dkg porcukor (Nálunk 5 dkg volt.)

2 dl tej (Utólag 1 dl tej + 1 dl sütőrum kombinációjával készíteném.)

1 üveg (40 ml) rumaroma 

1 ek vanília aroma

5 dkg mazsola apróra vágva (Elhagyható, vagy más aszalt gyümölccsel helyettesíthető. Nálunk ez aszalt szilva volt.)

(3) Díszítés:

kristálycukor

piros ételfesték, vagy vérnarancs aroma (Nálunk mindkettő, 1:1 arányú keverékben.)

zöld ételfesték, vagy mandula aroma (Nálunk előbbi.)

néhány friss rózsalevél, vagy buxuslevél

 

A sütik.

A tészta összeállítása és sütése:

A margarinhoz adjuk a porcukrot, vaníliás cukrot, sót és a 2 tojássárgáját, majd ezt jól kikeverjük. Ehhez a masszához felváltva hozzákeverjük a lisztet és a tejet, amiből egy közepesen kemény tésztát gyúrunk. (A tésztát érdemes 1 órácskát a hűtőben pihentetni.) A tésztákból dió nagyságú gombócokat formálunk, majd ezeket, kellő helyet hagyva közöttük, tepsire sorakoztatjuk. A gombócokat nem kell ellapítani, sülés közben terülni fognak és szép kis szabályos félgömbök keletkeznek majd!

A gombócokat előmelegített sütőben 160°C-on (gázos sütőben kis lángon) 15-20 perc alatt megsütjük, de csak annyira, hogy a gombócok teteje még világos legyen, talpuk pedig csak éppen hogy aranybarna! A forró gombócokkal várunk 1-2 percet, majd egy kiskanál segítségével azonnal elkezdjük kikaparni a tészta belsejét.

Figyelem: Ha a tészta túl forró, még széthasad a kezünkben, ha meg már túl hideg, akkor azért törik el! Így egyszerre ne süssünk túl sok gombócok és igyekezzünk azzal a kaparással!!

 

A tésztát langyosan a legegyszerűbb kikapargatni!

A krém:

A kikapart tésztát összemorzsoljuk a margarinnal, hozzákeverjük a kakaóport, a porcukrot és a darált diót, majd hozzáöntjük a lekvárt, a vanília és rum aromát is, végül a tejjel teljesen simára dolgozzuk. Az így kapott puha krémet a tésztába töltjük, majd két félgömböt egymáshoz ragasztunk.

Figyelem: A félgömböket nem kell púposra tölteni, éppen csak tele legyenek, majd egy kevés töltelékkel ragasszuk őket össze. A töltelékünk így pontosan elég lesz majd!

A díszítés:

Az őszibarackok külsejét befestjük ételfestékkel, vagy az aromákkal. A még nedves felületű golyóbisokat gyorsan megforgatjuk kristálycukorban, majd tovább díszítjük őket buxus- vagy pici rózsalevéllel. A festéshez sem az aromákat, sem az ételfestéket nem kell hígítani!

Vélemény a receptről:

Az őszibarack egy nagyon finom süti, csak a kis félgömböcskék kikaparását kell gyorsan végezni, hiszen erre a frissen sült langyos tészta a legalkalmasabb.

A töltelék finom volt, de utólag én a 2 dl tej legalább felét, ha nem az egészét tiszta sütőrumra cserélném, mert én nagyon szeretem az igazán nagyon rumos sütiket! Ez a tejes verzió viszont teljesen gyerekbarát és a rum aromától picit rumos is, szóval így is finom volt a töltelék!

A sütemény elkészítése teljesen nosztalgikus volt és szuper volt unokaöcsémmel festegetni a barackokat. J

Szép napot,   ildiKOKKI

Az üvegtálka Aliz barátnőm ajándéka, köszönet érte!

Kókuszos-mandulás trüffel a’la ildi KOKKI (Kézműves Raffaello)

Avagy hogyan született meg az első saját receptem? 

Kókuszos-mandulás trüffel. 

Még az ünnepek előtti maratoni bonbonkészítési időszak során fogalmazódott meg bennem a gondolat, hogy milyen jó is lenne valami különleges trüffelt készíteni, ami hasonlít egy kicsit a Raffaellora. A recept 100%-ig a saját ötletem, melynek a megálmodása ebben az esetben szó szerint értendő, ugyanis tényleg éjszaka jött a gondolat, hogyan is készítsem a golyóbisokat. J A legfontosabb szempont az volt, hogy belülre egy lágy és krémes tölteléket szeretnék, ami kellően kókuszos, de egy picit mandulás is. A burokhoz sós karamellizált fehér csokoládét választottam, mivel biztos voltam benne, hogy szuperül kiegészíti majd a pirított mandulaforgács ízvilágát, ami meg ropogóssá teszi majd a trüffeljeimet.

A receptben a töltelék arányait folyamatos kóstolgatással állítottam be, majd a golyóbisok mártása után alig vártam, hogy egyben is megkóstolhassam az első saját „kreálmányomat”! Természetesen nem volt mese, az első ildi KOKKI alkotást  a Párommal és a szomszédokkal is teszteltettem. Az egyikük véleménye szerint ez a legjobb csokis édesség, amit pályafutáson során eddig készítettem, bár tudom, ez még csak egy nagyon egyszerű recept, de legalább az enyém! J

Hozzávalók: (Kb. 20-22 db trüffelhez.)

(1) Töltelék:

75 g fehér csokoládé

50 g állati tejszín (35%-os)

1 tk vanília aroma

15 g (1 ek) pirított szeletelt mandula

80 g (9 csapott ek) kókuszreszelék

20-22 szem egész blansírozott mandula

(2) Burok:

100 g (sós) karamellizált fehér csokoládé, melyből kb. 70 g fog elfogyni.

30 g pirított mandulaforgács

30 g kókuszforgács, vagy kókuszreszelék

Így készült:

A szeletelt mandulát egy lapos serpenyőben kis lángon, folyamatos mozgatás mellett óvatosan megpirítottam. Vigyázzunk, hogy a mandulaszeletek széle ne égjen meg!

A fehér csokoládét mikróban felolvasztottam, majd ráöntöttem tejszínt és egy teljesen sima ganachet kevertem ki. A pirított mandulát és a kókuszreszeléket egy kávédarálóban addig daráltam, amíg az szinte teljesen krémesek lett. Ezt a kókuszos-mandulás keveréket forgattam a fehér csokis ganacheba, hozzáadtam a vanília aromát, majd a biztonság kedvéért botmixerrel ismét átkevertem.

 

A gombócok születése....

A töltelék egy tálban néhány órát pihent a hűtőben, majd kis gombócokat formáltam, melyek mindegyikébe 1-1 szem blansírozott mandulát nyomkodtam. Az így kapott golyókat egy órácskára újra hűtőbe tettem, majd temperált karamellizét fehér csokiba forgattam őket, amit vagy egy tálka pirított mandulaforgácsba, vagy kókuszforgácsba dobtam és alaposan összerázogattam. A kész trüffeleket visszatettem a hűtőbe, hogy a csokiburok is kellően megszilárduljon.

 

A burok...

Vélemény a golyóbisokról:

Nekem sokkal jobban ízlettek azok a golyóbisok, melyeket pirított mandulába forgattam, mivel a krémben jobba dominált a kókusz, ráadásul a mandula ropogósabb is volt, ami szerintem jobban passzolt a krémhez. A fehércsokis ganache pont olyan krémesre és lágyra sikeredett, amennyire szerettem volna, így azonban gyorsan kellett a gombócokat megformálni, mivel viszonylag hamar lágyultak. Szerintem a golyóbisok naaaagyon fincsik lettek, de azt hiszem ebben az esetben nem tudok teljesen elfogulatlan lenni....
Összességében ez a „receptkitalálósdi” nagy élmény volt nekem és már a következő golyóbison töröm a fejem! J

Szép napot,  ildiKOKKI

Első saját ötleten alapuló trüffeljeim! J

Házi zsemle egyszerűen

Avagy végre egy olyan zsemle recept, amit kezdők is nyugodtam elkészíthetnek! J

Zsemle... J 

A minap jött egy égi sugallat, hogy milyen szuper is lenne egy finom kis magyaros fasírozottal meglepni a Párom ebédre. Igen ám, de ehhez a hadművelethez szükség van néhány szép és alaposan kiszáradt vizes zsemlére is. Az egyetlen bökkenő az volt, hogy Finnországban nem hogy a búzalisztből sütött, ropogós fehérkenyér fogalmát nem ismerik, de a célnak megfelelő zsemle bolti megvásárlására is teljesen esélytelen! J Mindez persze nem szegte kedvem, így nem volt mit tenni, zsemlét kellet sütni…

Azt azért bevallom,  tisztában vagyok a hagyományos magyar pékárúk sütésének a nehézségi fokával, így eleve nem is kerestem öregtésztás receptet, vagy olyan elkészítési módot, amit inkább a gyakorlott kezeknek ajánlanak. Benéztem inkább Farkas Vilihez, akitől már számos szuper receptet kölcsönöztem, és találtam is nála egy egyszerű receptet. No, gondoltam ez jó is lesz nekem elsőre, így másnap reggel már neki is fogtam a zsömléknek! Erről a receptről tudni kell, hogy tényleg nagyon egyszerű, de ennek ellenére olyan finom zsemlét eredményez, de olyan finomat… J

Hozzávalók:

(1) A kovászhoz:

100 g liszt*

70 ml kézmeleg víz

10 g élesztő

(2) A tészta:

3 órán át érlelt kovász

40 dkg liszt*

230 ml kézmeleg víz ± 1 evőkanállal

10 g élesztő

1 ek cukor

2 tk só

1 tk aszkorbinsav⁺

*  A lisztről:

Én itt északon az úgynevezett tortasütéshez ajánlott búzalisztet használom (kakkuvehnäjauho), ami szerintem a sima BL55-nek felel meg, azt hiszem. Jómagam az összes kelt tésztához, vagy piskótához ezt használom. Aki itt él, az használja ezt, otthon meg szerintem a sima BL 55-ös is megteszi.  

⁺ Az aszkorbinsavról:

A C-vitamin szerepe a tésztában nem más, mint a savasítás, hiszen savas közegben a fehérjék stabilabb szerkezetet alakítanak ki, ergo a sikérszálak jobban tartják majd a légbuborékokat a tésztában. A sima aszkorbinsav nagyon olcsón a gyógyszertárban kimérve beszerezhető, én most egy 500 mg-os nem filmbevonatos C-vitamin tablettám felét morzsoltam a liszthez. Farkas Vili meg egy fél citromot csavart a tésztába, ami ugyanolyan jól megteszi. (Nálam épp nem volt itthon citrom.) A citromról tudni kell, hogy abban inkább citromsav van - a citrom tömegének 5-8%-a -, míg C-vitamin meg csak kb. 50 mg, így ebben az esetben inkább véleményem szerint inkább az előbbi, mintsem utóbbi savasít. Limara szerint ha se C-vitamin, se citrom nincs odahaza, 1 ek ecet is megteszi. Lényeg a lényeg, a tésztás savasítani kell, hogy segítsünk a sikérnek!

 

"Kerek ez a zsemle, nem fér a zsebembe...."

A kovász:

A kovász nem más, mint túlérlelt előtészta, vagyis egy olyan mag, melyben az élesztőgombák igen jelentős mértékben elszaporodtak. Az eredeti kovász csak vízből és lisztből áll, én most egy olyan gyorskovászt készítettem, amiben volt élesztő is és csak 3 óráig érlelődött a radiátoron. A kézmeleg vizet ráöntöttem az átszitált lisztre, majd belemorzsoltam egy kevés élesztőt (A) és kanállal lazán összedolgoztam (B), majd konyharuhával letakartam és 3 órán keresztül hagytam pihenni (C). Így a kovász gyakorlatilag túlkelt, vagyis jó alaposan elszaporodtak az élesztőgombák.

Figyelem: A kovász nem tartalmaz hozzáadott cukrot, az élesztőgombák a liszt keményítő tartalmát bontják cukorra és azt használják fel!

Így készül a kovász...

A tészta összeállítása:

A lisztet átszitálom (A), majd összeforgatom a sóval és cukorral, illetve az aszkorbinsavval. Ráöntöm a kézmeleg vizet, majd belemorzsolom az élesztőt, végül rádobom a kovászt (B) és kézzel alaposan kidolgozom (C). A tészta gyúrása során azt midig ellapogatom, majd a széleit hajtom középre, amíg szép sima nem lesz. A tészta nagyon rugalmas és lágy lesz, így egy zacskóval letakarva, plusz liszt hozzáadása nélkül mehet egy meleg, de nem forró radiátorra, vagy más meleg helyre kelni (D). Ha radiátoron kelesztünk, érdemes néhány réteg konyharuhát tenni a tál alá az egyenletes hőkiegyenlítés miatt.

Az átgyúrás:

A tészta átgyúrása 30-40 perccel a tészta bedagasztása után történik (E), szintén a felhajtogatós mozdulatokkal. Az alapos átgyúrás után ismét takarjuk le a tésztát egy zacskóval és már mehet is vissza szépen kelni újabb fél órára (F).

Így készül a tészta....

A zsemlék megformázása és sütés:

A tésztát 10 egyenlő részre osztjuk (A), majd a kézfejünkbe véve, vagy egy tiszta munkafelületen (B) körkörös mozdulatokkal szép kerekre formázzuk (C). A kis gombócokat egy sütőlemezre helyezzük, majd meleg helyen további 30-40 percig kelesztjük (D). Végül megspricceljük a sütőpapírt, majd 200°C-os gőzös sütőben 20 perc alatt ropogósra sütjük a zsemléket (E). A gőzt a sütőben egy hőálló tál, vagy 1-2 levágott tetejű sörös dobozzal is biztosíthatjuk, de vizet mindenképpen tegyünk a sütőtérbe! A forró zsemléket spricceljük le egy kevés vízzel é hagyjuk a sütőlemezek kihűlni őket (F).

A zsemlék formázásáról videó megtekinthető itt!

Vélemény a receptről:

A készterméknek teljesen igazi zsemle íze volt, ráadásul sütés közben egyáltalán nem lapultak le, inkább még felfele nőttek. Ez minden bizonnyal a szuper formázási technikának köszönhető, így azóta ezt alkalmaztam már a finn vajas pulla sütésénél is, ami remekül bevált!
A tészta nagyon puha volt, nem morzsálódott, sőt egy tálban letakarva a zsemlék még másnap is megtartották puhaságukat.

Az én zsemléim felülete nem cserepesedett, aminek én külön örültem, mert sosem szerettem a hulló kérgű zsemléket, bár úgy tudom hivatalosan ez a szakmai kívánalom.  J A zsemléből készült fasírt nagyon jóra sikerült, bár erre a célra csak 2 szem zsemlét sikerült megmentenem, mivel a Párom hazaérvén egy fárasztó kolbásztöltésből egyből rávetette magát a zsemlékre és elpusztított 3 darabot, majd másnap este ismét 3 darabot téliszalámis szendvics formájában. Nekem ez bőven elég bizonyság volt, hogy ezek a zsömlék bizony jól sikerültek, így bátran merem ajánlani a receptet! J A következő tesztem egy vajas kifli lesz, azt hiszem…

Szép napot,  ildiKOKKI

Házi zsemlék, nagyon egyszerűen! J

Mákos linzer szilvalekvárral töltve

Avagy hogyan születtek (mégiscsak) kerek linzerek a konyhámban?! J

Mákos linzervirágok fahéjas-vörösboros szilvalekvárral töltve...

Mint azt már többször említettem, itt északon csak akkor eszünk mákos ételeket, vagy sütiket, ha készítek valamit magam, hiszen itt a mák, mint fűszer, vagy díszítés van jelen az ételekben. Éppen ezért 3-4 zacskó darálatlan mákot is őrzök a fagyasztómban, ha mákos finomságra fájna a fogunk! J Mikor a karácsonyi ünnepek alatt odahaza voltam, a családi vacsik forgatagába jött velem szembe egy mákos linzer, ami nagyon finom és omlós volt, de számomra nem volt elég mákos. Ezért el is határoztam, hogy készítek egy extramákos linzert majd magunknak, hogy kerek legyen az életem, hiszen nagy mákfanatikus lettem!

Körül is néztem a neten az ünnepek után, ahol megtaláltam Dina mákos linzer receptjét. No, ebben a mák mennyiségét jócskán felturbóztam és ezt készítettem el. A receptek keresgélése közben érdekesebbnél érdekesebb formájú linzerekbe botlottam, de egy téglalap alakú linzer különösen megtetszett. Eredetileg ilyen formát szerettem volna én is készíteni, csakhogy a derelyevágóm elkavarodott valamerre és mikor vettem volna ki a fiókból, konstatáltam, hogy nincs mit kivenni… A szivecske és összes többi formám ráadásul Magyarországon hagytam a mézeskalácssütések után, így maradt a jó öreg hagyományos linzerforma, de az íze így is borzalmasan fincsi lett! J Már csak azért is, mert a házi fahéjas-vörösboros szilvalekvárommal töltöttem meg a kekszecskéket! J

 

Mákos...

Hozzávalók: (25-28 db kisebb virág alakú linzerhez.)

17 dkg liszt

10 dkg darált mák

8 dkg porcukor

1 tk sütőpor

15 dkg teavaj

2 tojás sárgája

1 csipet só

1 tk vanília aroma

1 citrom reszelt héja

Töltelék:

Házi  fahéjas-vörösboros szilvalekvár, de bármilyen savanykás és karakteres ízű lekvár megfelel.

Így készült:

A mákot ledaráltam, majd a többi szárazanyaggal (porcukor, liszt, sütőpor, só) összekevertem és elmorzsoltam a vajjal. Hozzáadtam a tojássárgákat, a citromhéjat és vanília aromát, majd gyors mozdulatokkal egy sima tésztát gyúrtam. A friss tésztát egy éjszakára hűtőbe tettem, majd másnap reggel 3 mm vékonyra nyújtottam és linzerszaggatóval kiszaggattam. A mákvirágocskákat szilikonos sütőpapírra fektettem, majd 175°C-on 8 perc alatt aranybarnára sütöttem őket. A megsült linzereket a tepsiben hagytam kihűlni, mert forrón még nagyon törékenyek a virágocskák. Végül egy-egy kanál szilvalekvárral összeragasztottam a linzereket és porcukorral meghintettem őket. A lekvártól a linzerek pár óra alatt megpuhultak és csak úgy omlottak szét az ember szájában falatozás közben!

 

Így készült...
(A linzervirágok kiszaggatását elfelejtettem lefotózni, annyira elkeseredtem,
hogy nem tudok téglalap alakú linzereket készíteni....)

Vélemény a receptről:

A savanyú lekvár nagyon jól harmonizál a tésztával, ami pillanatok alatt megpuhult. A tészta nyújtáskor nem morzsálódott, igaz gyorsan kell vele dolgozni, mert a vajtartalma miatt picit könnyebben deformálódik, így kis adagokat érdemes csak nyújtani egyszerre.

A linzer egyáltalán nem édes, nagyon finom kis teasüti lett! Érdemes kipróbálni, ha valamit egyszerű finomságot szeretnénk sütni mákimádóknak!

Szép napot, ildiKOKKI

Puha és omlós...

Bonbon doboz papírból

Avagy hogyan készíthetünk A4-es lapból egy 6 db-os bonbonos dobozkát? 

Az elkészült dobozka...

A napokban egy nagyobb adag bonbont kell készítenem, amit 6-osával kell majd becsomagolnom. A csokicsodák csomagolásához nem szerettem volna kész dobozkákat vásárolni, mivel van itthon egy nagy kupac csudaszép A4-es méretű kartonlapom, másrészről meg az előre gyártott csomagolás itt annyiba kerülne, mint maga az édesség… Ez a két indok már éppen elég volt arra, hogy elhatározzam, elkészítem magam a dobozkákat! J

Abban biztos voltam, hogy „A kevesebb több.” elvét szeretném alkalmazni, vagyis mindenképpen egy ragasztás nélküli, egyszerűen kivágható, de mégis elegáns dobozkát szeretnék. Ebből a szempontból komoly gondot jelentett a kartonlapjaim mérete, hiszen egy 6 db bonbon tárolására alkalmas, nagyobbacskának nevezhető dobozt kellett kihozni egy viszonylag kisméretű lapból…

A dobozka 6 db bonbont rejt majd....

Így körbenéztem és érdeklődtem, majd beírtam a Google keresőbe a „chocolate box template” kifejezést is, hogy megnézzem, mit találok a neten. Abban eleve biztos voltam, hogy egy felülről nyitott doboz fog csak kikerülni egy ekkora papírból, ráadásul 6 db bonbonkapszli egymás mellé téve, legalább 10 x 8 cm alapterület lesz szükséges, ami még szűkösen, de éppen megfelel majd. A dobozkák magasságát is jelentősen befolyásolta a rendelkezésre álló papírdarabom mérete, hiszen egy 4 cm magas dobozka szebben mutatott volna, de ahhoz nem volt elég nagy a papír, így a magasságot 3 cm-re csökkentettem. Végül a méretek meghatározása után, a felső zárófülecskés minták alapján rajzoltam magam egy téglatest alapú mintát, mivel a legtöbb on-line elérhető minta négyzet alakú dobozkát adott ki.

 

A sablont csak körbe kell rajzolni és kivágni, majd a segédvonalak mentén meghajtani...

A saját dobozom tehát végül egy 10 x 8 cm alapterületű és 3 cm magas lett, ami a dobozka tetején zárható. A sablonom szélessége pontosan megegyezik egy A4-es lap szélességével. A mintán értelemszerűen a nagyobb zárófül kerül majd felülre, vagyis azzal nyitjuk/zárjuk a dobozt. A dolog egyetlen szépséghibája, hogy a kisebb oldalsó zárólapokat nem fedik teljesen a felső fülecskék, de sajnos azok méretét a rendelkezésre álló papírlapom mérete miatt tovább növelni nem tudtam.

Így végül ennél a méretnél és alaknál maradtam, sőt, azóta már vagy egy tucat dobozkát kivágtam! Lassan az egész lakás tele lesz lila, rózsaszín és púderszínű dobozokkal, amikbe hamarosan sok finomság kerül majd. J

Szép napot nektek, ildiKOKKI

Dobozkák mindenféle színben...

De ki is az az ildi KOKKI?!

Ismerjük meg egymást! J

Én volnék,vagyis  ildi KOKKI karácsonyi kiadásban! J

Ma egy különös üzenetet kaptam Dinától, a Dina világa-Marcipánia blog írójától. Annak idején Szera indította útjára a gasztrobloggerek között az „Ismerjük meg egymást” című játékát, melynek lényege – mint ahogy azt a cím is mutatja –, hogy többet tudjunk meg egymásról. Mindenkinek 7 kis „titkot” kell elárulnia magáról, persze csupa olyan dologra gondolván itt, ami a korábbi bejegyzéseinkből nem derült ki rólunk. Nos, Dina révén most rám került a sor, hogy kicsit többet megtudjatok rólam, így ez a bejegyzés most nem sütikről, vagy más gasztroötletekről, hanem rólam fog szólni. J

1. Élek-halok a metál zenéért és életemben NEM voltam diszkóban. Ugyan ezzel a régi barátaimnak nem árultam el nagy titkot magamról, de biztos vagyok benne, hogy a gasztrocimborák számára ez újdonság lesz! J Életemben nem hallgattam pop, disco vagy akármilyen más zenét, nálam mindig is CSAK a jó kis fémzene jöhetett szóba. Sokszor viccelek azzal, hogy csak azért költöztünk Finnországba, mert ebben az országban a legmagasabb az egy főre jutó metál bandák aránya, vagy hogy itt mindig szuper metál koncertek vannak, de azért van is ebben valami… Nem véletlen, a kedvenc zenekarom is finn, vagy mi a szösz! J

2. Azt gondolom mindenki tudja rólam, hogy van némi közöm a természettudományokhoz, lévén biológiából doktoráltam, de azt szerintem senki nem képzelné, hogy szörnyen félek a szöcskéktől és sáskáktól... Persze most ne a mezőn ugráló kis 2-3 cm-es példányokra gondoljatok, hanem egy jól megtermett zöld lombszöcskére, vagy egyiptomi sáskára, ami akár 8-10 cm-esre is megnő. Ha meglátok egy élő példányt, már sikítófrászt kapok, bár az otthoni barátok minden látogatás alkalmával treníroznak, hogy „Csak fogd meg, itt leszek veled!” de ez az ellenérzésem igen lassan halványul…

Csak egy ilyen ne jöjjön szembe... (Kép forrása: itt.)

3. Evezzünk most kicsit szentimentálisabb vizekre picit… A Párom szerint sokszor olyan vagyok, mint Csernus Imre és Müller Péter keveréke. Minden azért van, mert folyton elemzem az embereket. Agyalok a cselekedeteik miértjén, mivel biztos vagyok benne, hogy minden tettnek van egy érzelmi mozgatórugója is az emberek fejében. Éppen ezért igen hamar kiszúrom, ha valakinek bizonyos oknál fogva megváltozik a viselkedése, vagy éppen képes vagyok a kérdéseimmel a legérzékenyebb pontra tapintani. Néha ezt félreértik az emberek és megbántódnak, pedig ha tudnák, hogy egyáltalán nem a személyeskedés vezet…

Hallgatni, elemezni, gondolkodni... (Kép forrása: itt.)

4. Nagyon szeretek beszélni és vitázni, illetve beszélgetni másokkal, vagyis a kommunikáció mindenfajta formáját roppantul kedvelem. Hihetetlenül feldob, mikor pro-és kontra érveket kell felsorolnom egy állítás mellett, vagy vitáznom kell valakivel, hogy megvédjem az igazam. Ez a legtöbb embernek hatalmas gondot okoz és általában érv híján mindig a vitázó személyét kezdik támadni, de ez elég gyenge taktika. Ugyancsak meleg érzéssel tölt el egy jó kis beszélgetés Ilyen, amikor csak csendben kielemzem Niki barátnőmmel az élet dolgait, átbeszéljük a világ történéseit, vagy keressük az okokat…  J

Érvelni, de csak okosan!  (Kép forrása: itt.)

5. Az előző két pont kombinációjának szerencsétlen hozadéka a mérhetetlen őszinteségem és a kíváncsiságom, mely azt hiszem néha nagyon idegesítő emberré tesz engem. A Párom szerint, engem vagy szeretnek az emberek, vagy utálnak, közti állapot nincs… Nos, ez tényleg így lehet, mert akiket a barátaimnak tartok, hasonló dolgokról számolnak be. J Igaz, meg kell valljam, az utóbbi években tudatosan próbáltam ezt a direkt kérdezős, túl őszinte és letámadós stílust csökkenteni, de azért még így is sokszor beletrafálok egyesek lelkivilágába… (Bocsika! J)

Nagyon kííííváncsi... (Kép forrása: itt.)

6. Tisztelem és szeretem a tradicionális (magyar) falusi értékeket, de egyre jobban „világi” ember vagyok. Ez a legnagyobb változás az életemben az utóbbi időben, mely szerintem a sok-sok utazásnak és a világlátottságnak köszönhető. De mit is értek ez alatt? Sosem fogom elfeledni honnan jöttem, vagy hogy mit is adott nekem a magyar vidék – az otthon –, ahova imádok visszatérni. De egyre jobban szükségem van a sokszínű világra is! Szeretek repülni, elmenni egy sushi-bárba vacsizni, szeretek egy nagyvárosban élni és olyan társaságban ücsörögni, ahol legalább 3 nyelven beszélnek egyszerre. Mindezek után pedig szuper hazatérni néha Magyarországra, megmártózni a Balatonban és elcsevegni az idei pálinkáról, vagy befalni egy nagy adag vadpörköltet…

Szülőfalum...

7.Nagyon szeretek lustálkodni és szunyókálni!!! Abban a pillanatban, amikor rájövök, hogy épp semmi dolgom nincs, vagy épp kedvem nincs semmit csinálni, csak elvonulok és kumok egy hatalmasat! J Erre rendszerint hétvégén kerül sor, de kiválóan alkalmas erre a hosszú sötét finn délután is…

 

Szunyókálj profin, vagy sehogy! J (Kép forrása: itt.)

Csak hogy az én történetem is kerek legyen, következzen most a 7 blogger, akit jobban meg szeretnék ismerni és akiknek a virtuális stafétát át szeretném adni:

Szofika a konyhában

Barbi konyhája

Gabriella kalandjai a konyhában

Rubin Konyhája

Bibiomi receptjei

Olajogyó

Napfényés Fűszer

Szép napot, ildiKOKKI

Farsangi fánk

Avagy miért érdemes valódi rumot tenni a fánkunk tésztájába?

Farsangi szalagos fánk!

Meg kell valljam, fánkot a mostani próbálkozások előtt még életemben nem sütöttem, de gondoltam épp itt az ideje ezt is megtanulni, hiszen annyira nem lehet nagy ördöngösség a dolog! J Annak idején a tesóm rengeteg fánkot sütött, így nagyjából emlékeztem a dolgok mikéntjére, bár a nézni a fánksütést, vagy csinálni azt mégis két különböző dolog.

Éppen ezért alaposan áttanulmányoztam a fánkokról fellelhető összes irományt, míg végül Andi konyhája oldalán kötöttem ki. Annak idején, mikor elkezdtem elmélyedni a sütés-főzés remekeiben, szinte mindig Lajos Marit, vagy Andi receptjeit olvastam, így biztos voltam benne, Andi tanácsait meg kell fogadni. J Nála olvastam ugyanis, hogy egy kevés rum a fánk tésztájában meggátolja azt, hogy túl olajosak maradjanak a fánkjaink, amit persze ki is próbáltam és tényleg igaz. Sülés közben a rum elpárolog, amit erősen lehet is érezni, hiszen a sütés alatt olyan végig érzésem volt, mintha egy kocsmában ücsörögnék… J

A fánksütés másik titka talán az olaj hőmérséklete, amit a harmadik sütésre sikerült jól beállítanom. A fánkokat egy mélyebb lábosban érdemes sütni, de nem túl forró olajban, vagyis csupán közepes lángon! (Nálam ez a 6 fokozatú gázon 3-as fokot jelentett.) Ebben az esetben a fánkok egy-egy oldala valóban 2-2 perc alatt megsül és a tészta nem marad belül nyers egyáltalán!

Frissen sült fánkok...

Hozzávalók: (15 db nagyobb fánkhoz.)

40 dkg liszt

5 dkg porcukor

5 dkg vaj

4 tojássárgája

1,6  - 2 dl tej + 3 dkg élesztő + 2 tk cukor

1 csipet só

0,4 dl rum (!)

A tészta:

A kézmeleg tejben felfuttatom az élesztőt egy kevés cukorral. A lisztet, sót, porcukrot egy tálba szitálom, majd hozzáadom az olvasztott vajat, a rumot, a tojássárgákat és a tejben felfuttatott élesztőt, majd ezekből egy sima tésztát dagasztok. Az alaposan kidagasztott tésztát meleg helyen ¾ órát kelesztettem, amíg duplájára nem nő.

A fánkok és a sütés:

A megkelt tésztát már nem gyúrtam át, csupán óvatosan kinyújtottam, majd kiszaggattam a fánkokat. Ehhez a művelethez egy vizespoharat használtam, mivel nincs nagy pogácsaszaggatóm. J A maradék tésztát begyúrjuk és ezt is kiszaggatjuk. A fánkok közepét benyomkodjuk, majd egy tálcán letakarva meleg helyen további 20 percet kelesztjük.

Végül felforrósítjuk az olajat, melyben kisütjük a fánkokat. A sütés során egy-oldal kb. 2 perc alatt sül barnára, az első oldal sütésekor legyen fedő a láboson! J Arra is figyeljünk, hogy a fánkokat azzal az oldallal lefele tegyük az olajba, amelyik benyomtuk középen, mert ha nem így járunk el, akkor a lyuk eltűnik, mivel a sütés közben a tészta jelentősen megkel! A forró fánkokat szedjük szalvétára, majd ha meghűltek szórjuk meg porcukorral!

Így készültek...

Vélemény a fánkbuliról:

A fánksütés egy nagy élmény volt, s bár az első fánkjai még egészen barnák voltak, a végére belejöttem a dologba! A rövid sütési idő ellenére minden fánkom remekül átsült és a tészta sem lett olajos egyáltalán, ami feltehetőleg a jelentős mennyiségű rumnak volt köszönhető a tésztában, ami egyébként sütéskor tényleg elillant. JA Párom szerint a fánkok olyanok lettek, mintha csak „nagymama sütötte volna” őket, így most hétvégén ismét fánksütés lesz a program.

Az olajjal kapcsolatban még egy jó tanács: akinek van digitális maghőmérője és bizonytalan az olaj pontos sütési hőmérsékletében, nyugodtan mérjen egyet, kb. 160°C-ot kell mutatni a hőmérőnek, amikor sütésre kész az olaj!

Legyen szép napotok, ildiKOKKI

Fánkocskák....