Egy éves az ildi KOKKI!

Avagy mi változott az elmúlt évben?! És persze, mi nem… J

Kerek egy éve került ki az első poszt az ildi KOKKI blogon. Emlékszem, rém rossz hangulatban voltam akkoriban, valami nagyon hiányzott az életemből. Minden új volt nekem, hiszen körülbelül fél éve mindet hátrahagyva – sok emléket, családot és barátokat, no meg akkor még a kevésbé hasznosnak tűnő tárgyakat is – elhagytam Magyarországot és Finnországba költöztem.  Annak idején már otthon is sokat serénykedtem a konyhában, de jobbára karácsonyi dekorációkkal és egyéb kézműves hobbikkal foglalkoztam, azonban az ezekhez szükséges eszközöket nem hoztam magammal Finnországba.

Így konyhai szorgoskodással csillapítottam a „Valamit a kezeddel kell csinálnod!” mondatot kántáló kisördögöt a fejemben, ami remekül bevált, hiszen a végterméket befalták a szomszédok, én meg boldog voltam, hogy csinálhatok valamit. Aztán Feri biztatni kezdett, hogy kezdjem el a blogot… Mert az NEKEM jó lesz. És jó is lett! J

Így már egy éve születnek a bejegyzések és fotók, egy éve írom a blogot és egy éve vagyok ildi KOKKI. Mert már nem Csimpi vagyok. Hanem ildi KOKKI. (Megjegyzés: Sokan nem tudjátok, de egy állatkertben is dolgoztam pár hetet, ahol a csimpánzokkal foglalkoztam és utánuk kaptam ezt a nevet anno.) A Párom szerint egyébként nekem PONTOSAN az ildi KOKKI létre volt szükségem és olyan kerek lett az életem, mint egy Camembert sajt. Lehet…

De vajon mi is változott pontosan az utóbbi egy év alatt velem? Nos, fogalmazzunk úgy, hogy mi nem! Hagyjuk most a számokat, nem is fontos, hogy hány bejegyzést írtam, meg hány fotót készítettem! Számomra inkább az a fontos, hogy mit is adott nekem az ildi KOKKI. Nos, első sorban rengeteg tapasztalatot, élményt és tanulást tanulás hátán! J Ennek következtében az elmúlt egy évben jelentősen nőtt a gasztrotudásom, hiszen sokkal mélyebben kezdtem el foglalkozni egy-egy olyan témával, amibe korábban bele se mertem vágni.

Anno ha fel kellet verni egy rendes tejszínhabot lemerevedtem, ha meg kellet sütni egy képviselőfánkot, akkor inkább elmentem és vettem boltit. Nem tudtam igazán jó muffint csinálni, és persze nem tudtam mi az a polikarbonát bonbon forma, vagy miért kell a csokit temperálni. Fogalmam sem volt arról, hogy miért ikrásodik ki a vaj a pudingos krémben, vagy hogyan lehet otthon marcipánt készíteni és a kekszeim is mindig kő kemények voltak. Nem tudtam persze karamellát főzni sem, és a sós ropogtatnivalóknak inkább neki sem álltam, vagy nem ette meg őket senki… Ezzel szemben most, egy évvel később ezek közül egyik sem okoz nagy gondot, sőt!!! J Kipróbáltam azóta olyan receptet is, amiről korábban hallani sem akartam, mint pl. levendulás süti és macaron, de végül csak beadtam a derekam azoknak a recepteknek is! És megérte, méghozzá nagyon is! J

Az a bizonyos levendulás süti... Nincs mese, ez lesz a következő poszt a blogon! J 

Összességében tehát azt hiszem, nekem ezt adta az ildi KOKKI… Nagyon sok mindent megtanultam, de rájöttem, hogy még tucatszor ennyi tanulnivaló vár rám, de nem bánom! J Azért sem bánom, mert szuper gasztrobloggerek  és süticsoportok vesznek körül, akik – ha kell a sütés közben on-line is – adnak tanácsot, hogy hány fokra tekerjem a sütőt, vagy mit csináljak másként! Így nekik külön köszönet jár, hiszen rájuk mindig számíthattam a konyhában!

Ennek ellenére remélem én is adhatok Neked valamit, kedves Olvasó! Azt hiszem, azt megígérhetem, hogy az eddigi tapasztalataimat igyekszem továbbra is csokorba szedni, a megsütött és befalt, vagy elajándékozott édességet készítését pedig pontosan dokumentálni, lefotózni és elhozni Neked! Hiszen nélkületek nem lenne ildi KOKKI! J

Szeretettel,  ildiKOKKI

Utóirat: A szülinapi játék nyerteseit a facebook oldalamon tettem közzé!!! :) Oda nézzetek be, ha kíváncsiak vagytok, kik vihetik haza a sok finn meglepetést....