A hobbim

Hol és hogyan is tanultam ki a főzés tudományát?

This post is availabel in English here.

Egy romantikus, ámde kissé szirupos történet így kezdődne: „A főzés minden csínját-bínját édesanyámtól lestem el, hiszen már totyogósként a konyhában szaladgáltam. Emlékszem a vajas sütemények illatára, édesanyám piros kötényére és a gyöngysorra, amit még főzés közben is viselt…”

Nos, mindez csodásan hangzik, de az én esetemben cseppet sem igaz. Gyermekkoromban egyáltalán nem érdekeltek a lányos játékok, nem volt babakonyhám, még csak egyetlen babám sem! Egészen fiatalon csak autókkal és plüssmacikkal voltam hajlandó játszani, amikor kissé idősebb lettem már minden időmet a természettudományok, az állatok és az olvasás töltötte ki. Arról nem is beszélve, hogy az én anyukám soha nem volt az a konyhában órákig főzőcskéző típus, sütni pedig csak néhány jól bevált és egyszerű süteményt sütött, azokat is csak nagyobb ünnepekre.

A süteményekkel, illetve a főzéssel kapcsolatos első emlékeim így érdekes módón nem édesanyámhoz, hanem nővéremhez kötődnek. A testvérem közel 10 évvel idősebb nálam, és míg én a tinédzser bulik végtelen hevében égtem, ő már édesanyaként egy családnak főzött. Azokban az időkben délutánonként mindig elsétáltam hozzá és mindig jutott nekem is egy tál meleg leves, no meg persze a matekleckémet is átnézte, hiszen szakmáját tekintve matematika tanár, vagy mifene! Az első kelt tésztás, kalácsos és összességében süteményes emlékeim ehhez az időszakhoz köthető, jómagam akkor még az ételek elkészítésével nem foglalkoztam.

A testvérem, Ágnes❤

Az első próbálkozásaim a konyhában az egyetem első éveire tehetőek, bár akkor még becsúszott egy-egy félig nyers borsófőzelék, vagy csomós rántás is… Igazán aktívan a főzéssel ekkor kezdtem el foglalkozni, célja azonban csak annyi volt, hogy egyetemistaként ne haljak éhen, de mégse minden nap virslit egyek. Így első ízben főként egytálételeket, főzelékeket és húsokat tanultam meg elkészíteni, később jöttek a bonyolult fogások. 

A sütemények, és torták világa akkor nyílt meg előttem, amikor az akkori, (és jelenlegi is, persze), kedvesemnek eljött a születésnapja és egy saját kézzel készült tortát szerettem volna ajándékozni. Ennek a kivitelezését ugyan nem egyedül végeztem, de azután a sütemények lettek a szerelmeim! Ebben a hobbimban a párom mindig támogatott engem, hiszen az elkészült végtermékeket mindig hősiesen befalta, és az ízére, állagára is mindig tett egy-két javaslatot. Az általam tökéletesnek ítélt püspökkenyér receptjének kidolgozása például majd’ egy évembe kerül, de a huszadik próbálkozás után végre csak sikerült az is.

Életem első tortáját a páromnak készíettem: belűlről kockás torta POCOK felirattal 

Sok, mások által bonyolultnak ítélt édességet igen hamar és könnyedén elsajátítottam, van olyan édesség is, amit azonban képtelen vagyok elkészíteni. Ilyen például a dobostorta is, aminek az EREDETI receptjében található tésztával egyszerűen nem boldogulok. A mézeskaláccsal is elég sokáig kellett kísérleteznem, bár az a süti a „már majdnem tökéletes” fázisban van. Akad néhány olyan sütemény is, ami egyáltalán nem érdekel, pl. a vastag omlós tésztás desszertek, másokat pedig elkészítettem ugyan, de nem nyerte el a tetszésemet. Érdekesség továbbá az is, hogy a csokit egyáltalán nem szeretem, ha választanom kellene egy tál szőlő, vagy étcsoki között, bizonyosan a gyümölcs nyerne! Számomra a csokoládé csak mint ízesítő elem jöhet szóba a süteményekben, így a tripla csokis csokikrémes piskótákban és muffinokban sem hiszek….

A kivétel erősíti a szabályt: csokis-banános muffin!

Azokban az esetekben, amikor kétségbeesve keresek egy megfelelő receptet, elsőként mindig a Lajos Mari könyveimhez nyúlok, hiszen itt rengeteg alapötletet találok. Lajos Mari 33, 66, 99 receptjei mellett alapmű Horváth Ilona Szakácskönyve is, amit ugyan kevésbé szívesen forgatok, de ha valaki az alapfűszerezésre és néhány főétel elkészítésének legegyszerűbb módjára kíváncsi, akkor ezt a könyvet érdemes elővennie. 

Anyáink is ebből tanultak: Horváth Ilona- Szekácskönyv

Egyszer volt szerencsém kézbe venni Dobos C. József tollából a Magyar-franczia szakácskönyvet, mely a magyar konyhaművészet egyik remeke. Még azokból az időkből való, amikor a majonézt kézzel verték fel és a tortákba valódi habos vajas krémek kerültek. Azoknak a háziasszonyoknak, szakácsoknak ajánlom, aki időt és energiát nem kímélve hajlandó elkészíteni egy aszpikot, vagy pástétomot, de aki inkább zacskós rizst vesz ahelyett, hogy lábosban készítené, ne vegye meg ezt a könyvet. Az itteni finn szakácskönyvek számomra még ismeretlenek, valamint az ételek is teljesen mások, mint odahaza. A finn receptek igen nagy hányada már az interneten is könnyedén elérhető, bár itt előszeretettel használnak liszt esetén bögre és dl-es mennyiséget.

Ha valaki feltétlenül egy jó receptet keres, inkább nézzen utána több helyen, manapság már rengeteg jó internetes felület segít ebben. Nagyon hasznos pl. YouTube, ahol a speciális dekorációk elkészítéséről videórecept is megtalálható. Legfontosabb tanácsom pedig az, hogy soha nem szabad kétségbe esni, ha elsőre nem sikerül a sütemény, vagy összeesik a piskóta, legközelebb minden rendben lesz majd!!!

Azokat a recepteket, melyek itt olvashatóak a legkülönbözőbb helyekről és a legkülönbözőbb emberektől gyűjtöttem össze. Sok esetben módosítottam a recepteken, de minden esetben megjelölöm a recept származását, az elkészült sütikről pedig saját képeket mutatok be!

A legnagyobb kedvencem, Lajos Mari művei az én könyvtáram része is!