Sárgarépás császárzsemlék rozslisztből

Avagy tényleg olyan könnyű-e megformázni egy császárzsemlét?

Sárgarépás császárzsemle rozslisztből!

Még egyetemista voltam, amikor megismerkedtem a sárgarépás kenyérrel. Egy egyetemi csoporttársam, akitől egyébként nagyon sokat tanultam az egészséges táplálkozásról, nagyon szerette ezt a kenyeret, sokszor el is sétáltunk megvenni a közeli kisboltba. Akkoriban eszembe sem jutott, hogy bármilyen pékárut saját magam készítsek el, azonban itt, Helsinkiben a kenyerekhez való viszonyom is megváltozott.

Míg Magyarországon a fehér kenyér a domináns, addig itt fehér kenyeret szinte nem is fogyasztanak. A kenyerek itt minimum középbarnák, vagy annál jóval sötétebbek, nehezek, vékonyak és laposak. Itt főleg a rozs, vagy zablisztből készült és szigorúan teljes kiőrlésű kenyereket vásárolhatunk, amik nagyon eltérnek az igazi hólyagos tésztájú fehér kenyértől. Ha házilag készítünk ilyen típusú pékárókat, akkor már a tészta begyúrása után érezhető az átható rozs illat, ami a sütés alatt sem múlik. Persze a kisült pékáru sem olyan foszlós, mint egy fehér kenyér, viszont elég sokáig puha marad és nem szárad ki…

Hozzávalók:*

20 dkg teljes kiőrlésű rozsliszt

10 dkg fehér búzaliszt (vagy tönkölyliszt, vagy graham búzaliszt, vagy teljes kiőrlésű búzaliszt)

25 dkg sárgarépa (ami kinyomkodva kb. 15 dkg lesz)

2 dl víz + 1 evőkanál cukor

3 dkg élesztő

4 evőkanál olaj (nálam olívaolaj volt)

2 púpos evőkanál sótlan napraforgó mag

1 evőkanál lenmag

2 púpos teáskanál só

*Megjegyzés: Aki elsőre fél ilyen sok rozslisztet használni, az talán készítse 1:1 arányban fehér és rozslisztből, de tönkölylisztből, graham, vagy teljes kiőrlésű lisztből is nyugodtan lehet dolgozni!

Előkészületek:

A sárgarépát megmossuk, megpucoljuk és lereszeljük. Miután a répát lereszeltük, kisebb adagokban a kezünkben gombócot formálva JÓ ALAPOSAN kinyomkodjuk, majd a gombócokat egy szalvétára terítjük, ahol még egy picit tud szikkadni. A lényeg a répával kapcsolatban, hogy a végső súlya 15 dkg legyen.

A répát lereszeljük, kinyomkodjuk és papírra terítjük.

A napraforgómagot és a lenmagot kissé összeaprítjuk. Ezt végezhetjük egy vágódeszkán, vagy bedobhatjuk a magokat egy kávédarálóba, ahol egyetlen pillanatra megpörgetve már fel is aprítja a magokat. (A magok aprítására több ok miatt is szükséges. A túl nagy napraforgómagok a tésztát lefelé húzzák, míg a lenmag élettani hatása jobban érvényesül, ha fel van aprítva.)

A magokat nem kell nagyon összeaprítani!

A tészta összeállítása:

A rozslisztet és búzalisztet egy tálba szitáljuk, majd hozzáadjuk a sót. Az élesztőt felfuttatjuk, majd az olajjal együtt a liszthez adjuk és megkezdjük a tészta kidolgozását. Én ezt mindig kanállal kezdem, és csak később teszem ki a tésztát lisztezett deszkára.

A tészta összeállítása.

Tipp:

Ahhoz, hogy a tésztában a rozsliszt és búzaliszt aránya változatlan maradjon, érdemes csinálni egy 2:1-es rozsliszt : búzaliszt keveréket, amit a gyúráshoz, nyújtáshoz használunk. Ebből nem kell sok, én 5 dkg rozs- és 2,5 dkg búzalisztet kevertem pluszban össze és ez bőven elég volt a továbbiakban.

Ha a tésztát összeállítottam, kb. 20 percig pihentetem, majd bekeverem a répát és magokat. Ehhez a tésztát ismét kinyújtom, majd elegyengetem rajta a répát és magokat. Ha ez megtörtént, a tésztát jó szorosan feltekerem, majd gyors mozdulatokkal összegyúrom. Akinek a répától túl nedves lenne a tészta egy picivel több liszttel rá tud segíteni és azzal már könnyű lesz összeállítani a tésztát!

A répa bekeverése.

 A begyúrás után újabb 20-25 percig pihentettem a tésztát, majd megkezdtem a zsemlék megformázását. A tésztát átgyúrtam, majd 10 nagyjából egyenlő részre osztottam, amiket felgobócoltam. (FELGOMBÓCOLNI= Létezik egyáltalán ilyen magyar szó?! A lényeg, hogy gombócot formáltam!)

A tészta felgombócolása. :)

 A kis gombócokból készítettem a császárzsemle-formákat. Erről a formáról érdemes tudni, hogy pl. buli-szendvicsnek sokkal alkalmasabb, mint a hagyományos zsemle, mert egyenletesen magas lesz, vagyis az aljából és a tetejéből is hasonló szendvicseket tudunk majd gyártani, és a zsemle teteje sem dülöngél majd a tálcán. (Én pont azért választottam ezt a formát, mert egy nagyobb összejövetel volt nálunk és ez jó megoldásnak tűnt, sőt így utólag látom, hogy az is volt!)

A császárzsemle formázása:

Első lépésben a kis gombócot kinyújtjuk (A). A kinyújtott tésztára kötünk egy csomót (B). Azt a szálat, amelyik a csomóból felül jön ki, a csomó alá hajtjuk (C). Azt pedig, ami a csomóból alul jön ki a felülre hajtjuk és bedugjuk a tésztagömb közepébe (D). Ezután a kezünkkel még átsodorhatjuk a tésztát, hogy szép kerek legyen, de lényegében már kész is a császárzsemle.

Így készül a császárzsemle! 

Az elkészítésről annyit, hogy nekem a harmadik, negyedik darab után lettek igazán szépek, szóval viszonylag hamar bele lehet jönni a formázásba. A zsemlék ugyan nem lesznek olyan csodásan magasak, mintha fehér lisztből készültek volna, de az talán nem is baj!

Ezután a zsemléket lekentem egy kevés vízzel, majd lenmaggal és napraforgó maggal is megszórtam, ezután még 15 percig hagytam kelni. Végül a sütőlemezt betoltam a hideg, de 180°C-ra állított sütőbe, ahol 20-30 perc alatt sültek meg. (Pontosan az időre nem emlékszem, mert elkezdtem takarítani közben…) A megsült zsemléket a sütőlemezen hagytam kihűlni, majd az egyiket egyből meg is ettem egy kevés margarinnal!

A zsemléket különböző magokkal díszíthetjük!

Összességében a zsemlék nagy sikert arattak, a szendvicseket nagyon hamar elfogytak és mindenki megdicsért, hogy milyen jók lettek! Így bátran ajánlhatom mindenkinek, hogy próbálja ki ezt a remek receptet, már csak azért is, mert lassan itt a tavasz és valamilyen elemózsiát vinni kell magukkal a kirándulások alkalmával! Vagy nem?! :)

A frissen kisült zsemlék!