Vaníliás kifli

Hiszen nem csak egy bonyolult sütivel lehet nagy sikereket aratni!

Ezt a teasüteményt tavaly karácsonykor készítettem életemben először, de olyan jól eltalált volt, hogy egyből 4 (!) adag sütésére kötelezett édesanyám. Akkoriban diszeli nagymamám már a kevésbé krémes, puhább, ropogtatni való süteményetek szerette, így anyukám egy hatalmas dobozzal vitt neki karácsonyra ebből a sütiből. (Talán azért is osztom meg veletek ezt a receptet, mert idén sajnos már se karácsonyi képeslapot, se karácsonyi sütit nem küldhetek neki.) Édesanyám azonban nem csak mamának vitt ebből a sütiből, hanem le is fagyasztott egy nagy adagot, mondván sokat jönnek az unokák, akiknek mindig jó adni valamit a kakaó mellé.

Nos, a vaníliás kiflit tehát kicsit és nagyok egyaránt szeretik, de nincs olyan nagyobb lagzi, bucsu, vagy családi összejövetel, ahol ne lenne az asztalon a vaníliás kifli. Szerintem mindenki tudja milyen a jó vaníliás kifli: pici és puha, diós és omlós, vaníliás és citromos… amit csak valahol nagyon régen ettél, de az Isteni finom volt! No, az én receptem Aliz barátnőmtől származik, aki történetesen Évától kapta, aki ki tudja hol szerezte, de azért én picit turbóztam még rajta! (Megjegyzem, a lányok nem csak sütni, főzni tudnak nagyon, de remekül fotóznak is! Csodás képeiket itt nézheted meg!)

A csodálatos vaníliás kifli és a még csodásabb porcelán!

 Erről a sütiről csak egyetlen képem van, így fázisfotókat most nem tudok bemutatni, csak magukról a kész kiflicskékről sikerült ez az egyetlen képet előhalásznom! (A képről annyit, hogy a tányér Viktoria mintás Herendi porcelán, édesanyám vizsgamunkája. A csészés szintén édesanyám ajándékozta a Páromnak, hiszen kávézni csak Herendiből az igazi!)

Lássuk akkor hogyan készül az igazán ízletes és omlós vaníliás kifli!

Hozzávalók:

30 dkg margarin (nem feltétlenül kell vaj)

50 dkg liszt

15 dkg porcukor)

2 tojás sárgája

20 dkg darált dió (vagy 10 dkg darált dió + 5-5 dkg darált mogyoró és mandula)

1 citrom héja + fél citrom leve

2 teáskanál vanília aroma

1 teáskanál sütőpor

Hempergetéshez:

10-15 dkg porcukor

4 csomag vaníliás cukor

Előkészületek és trükkök:

A margarint már a tészta készítése előtti este vegyük ki a hűtőből és hagyjuk puhulni! Ha a tésztát elfelejtettük kivenni, akkor ne késsel daraboljuk fel, hanem reszeljük le egy nagylyukú reszelőn és így morzsoljuk össze a tésztát! Sokkal könnyebben és gyorsabban lehet így összeállítani a tésztát! (Ezt majd fogom fotózni is egyszer, mert nagyon érdekes és hasznos dolog!)

Ha mogyorót és mandulát is teszünk a tésztába, akkor azokat 200°C-os sütőben pirítsuk, amíg a mogyorószemek nem pattognak, ekkor kezd leválni a héj a szemről! Még forró kell ledörzsölni a héjat a mogyorószemekről egy tiszta konyharuhával, majd ha lehűltek a magok, már lehet is őket darálni! Ezt a sütit lehet csak dióval is készíteni, a mogyorótól és mandulától csak pikánsabb és lágyabb lesz az íze!

A hempergetésre szánt porcukorhoz már jobb előző este hozzákeverni a vaníliás cukrot, így sokkal jobban átjárja az íz! Lehet egy vaníliarúd héját (hüvelyét) is bedugni a porcukor közé, roppant finom lesz akkor is!

Sokan vesznek porcukrot, mintsem vennének egy kávédarálót. Én pár éve beruháztam egyre és nagyon megérte! Nincs gond, ha az ünnepek alatt elfogy a porcukor és ha mandulalisztet, vagy finom őrleményeket szeretnénk, mint pl. ebbe a kekszbe kell, ezzek hipp-hopp kész is!

Itt még fontosnak tartom megemlíteni a TOJÁS kérdést. Nem véletlenül van 2 tojás sárgája a receptben és nem 1 egész tojás! Míg a tojássárgája ragaszt, addig a tojás fehérje keményít, ezért kerül csak a sárgája a legtöbb omlós és kelt tésztába (pl pogácsák)! Senki ne kövesse ez azt a hibát, hogy beleteszi a fehérjét is, inkább tegye el mézeskalács mázhoz!

A tészta összeállítása:

A diót, porcukrot, sütőport és lisztet egy tálban összekeverjük, majd belemorzsoljuk a margarint. Ezután ráütjük a 2 tojás sárgáját és a tésztát gyors és határozott mozdulatokkal összegyúrjuk. A tészta nem ragad, azonban viszonylag puha lesz, így jobb 1 órát a hűtőben fólia alatt pihentetni.

A kiflik kialakítása:

A tésztából lisztezett deszkán hosszú és vékony (1 cm átmérőjű) rudat sodrunk, amit kb. 4 cm-es darabokra kell szelni. Ezeket a kis darabokat C alakban meghajlítjuk, majd a kiflik végét kicsit elvékonyítjuk! (Nem nagyon, mert ha nagyon keskeny e vége az hamar megég, míg a nagy buci középen még nyers marad!) A kifliket sütőpapírra tesszük 2-2 cm távolságra, majd 170°C-on előmelegített sütőben 10-12 perc alatt barnára sütjük.

A frissen sült és még meleg (!) kifliket egy nagy tálban megforgatjuk a porcukorban, majd egy zárható dobozba tesszük, ahol akár 1-2 napot hagyjuk pihenni. (Már akinek ez sikerül, nekem az első adag egy délután alatt elfogyott!) J

Megjegyzés:

A gázos sütőkben a kiflik alja mindig jobban megbarnul, az elektromos sütők picit egyenletesebben sütnek. Félidőben azért itt is érdemes megfordítani a tepsit az egyenletes szín miatt. Akinek légkeveréses sütője van, inkább 180°C-on süsse 8-10 percig, mert azon a sütők nagyon szárítanak. 

Ennek a sütinek is az egyik nagy titka a gyors sütés, valamint az hogy NE süssük túl a tésztát és még forrón (!) forgassuk porcukorba! Ha ezeket az egyszerű dolgokat követjük, akkor egy nagyon egyszerű és finom sütit készíthetünk, ami nem csak karácsonykor, de minden ünnepi asztalon megállja a helyét! Ezt a sütit a kezdő háziasszonyoknak is nagyon ajánlom, mert egy nagy siker után jobban felbuzdul az ember a további főzőcskézésre!