Vaníliás karika (VanKa)

Avagy hogyan hasznosítottam az egyetemi tanulmányaim a keksztészta elkészítésénél?

 

Mi csak így nevezzük: VanKa J

A vaníliás karika nagy kedvenc a családban. Amíg Magyarországon éltünk sokszor vásároltuk egy-egy esti filmezéshez, vagy csak vettünk egy csomaggal délutánonként, mert az nekünk jó (volt)! J Idekinn sajna a vaníliás karika egy elérhetetlen álom, éppen ezért eldöntöttem: lesz, ami lesz, megsütöm végre magunknak ezt a kekszet! Természetesen ez is Péter szülinapjára készült, hiszen a kekszeket a gyerekek is nagyon szeretik, így a szülinapi bulin főként a magyarok és kisgyerekek ropogtatták a karikákat.

A süti elkészítéséhez több receptet is megnéztem, jó recept van TücsökBogárnál is, nekem mégis a Femina oldalán található nyerte el a tetszésem, bár ezt sem éreztem az igazinak. Egyrészt azért, mert jómagam igen intenzív vanília ízt szerettem volna elérni, amihez találtam is a boltban egy szuper vaníliaőrleményt. (Aki otthon készíti ezt a kekszet szánja rá azt a pici pluszköltséget és tényleg vegyen bele egy igazi vanília rudat, vagy egy Bourbon vaníliás cukrot, mert nagyon megéri!)

 

A finn vanília őrlemény: finom illat, intenzív íz és viszonylag olcsó is!

A másik gondom az volt, hogy az otthon készült kekszek sosem olyan omlósak, mint az igazi bolti karika. Az otthoni keksz inkább csak úgy „egyben van”, nem morzsálódik és mindig keményebb egy picit. Amikor ennek a problémának a megoldásán gondolkodtam, eszembe ötlött mit is tanultunk anno növénytermesztéstan órán a búzaliszt minősítéssel kapcsolatban… A kekszekhez mindig a rosszabb minőségű, fehérjében szegény, terülős tésztát eredményező lisztek felelnek meg, míg kenyérsütéshez meg a magas sikértartalmú lisztek a jobbak, amiből szép ruganyos lesz a tészta. Vagyis: az alacsony fehérje tartalomtól lesz omlós egy keksz. A fehérje-mentes liszt nem más, mint tiszta keményítő, így ahhoz, hogy a keksz igazi bolti-jellegű és omlós legyen, a búzaliszt egy részét tiszta keményítővel kell pótolni. Erre a célra én az itt fellelhető gluténmentes lisztet választottam, ami egyébként majdnem 100% tiszta búzakeményítő. (Magyarországon lehet ezt akármilyen keményítővel pótolni.) Azt ne feledjük, hogy ettől a tészta valóban jobban fog terülni és nem lesz olyan szabályos alakú, de egy kis csokival mindent el lehet rejteni, így ez nem fog gondot okozni!

 

Finn gluténmentes liszt: majdnem tiszta búzakeményítő!

Hozzávalók: (35-40 db karikához)

15 dkg liszt + 15 dkg keményítő

(Aki kevésbé terülősre szeretné, annak 20 dkg liszt + 10 dkg keményítő.)

2 tojássárgája

12 dkg porcukor

2 tk vanília őrlemény

18 dkg vaj

1 tk sütőpor

1 csipet só

½ citrom reszelt héja

15 dkg étcsokoládé

4-5 dkg fehércsokoládé (elhagyható)

A tészta összeállítása:

A szárazanyagokat (liszt, keményítő, porcukor, sütőpor, só) egy tálban összekeverjük, majd hozzáadjuk a reszelt citromhéjat, a vanília őrleményt, a tojások sárgáit, illetve a hideg vajat. A hozzávalókból egy puha tésztát gyúrunk, amit érdemes 1-2 órát, vagy egy teljes éjszakát hűtőben pihentetni.

 

A tészta.

Sütés:

A tésztát sütés előtt kb. fél órával kivesszük a hűtőből, lisztezett deszkán átgyúrjuk, majd 6-8 mm vékonyra nyújtjuk és belőle karikákat szaggatunk. (A karikákat én egy nagyobb pogácsaszaggatóval, a belső lyukat egy kisebb kupakkal szaggattam ki.)

A nyers tésztakorongokat szilikonos sütőpapírra helyezzük, ügyelve a megfelelő távolságra a karikák között, mivel a tészta terülni fog! A tésztát előmelegített 190-200°C-os sütőben sütjük max. 10 percig, vagy addig, amíg a karikák nagyon pirulni nem kezdenek! A sütés után a karikákat a tepsiben hagyjuk kihűlni, mivel a keményítős tészta melegen nagyon könnyen deformálódik és törik!

 

Így szaggattam a karikákat: egy pogácsaszaggatóval és egy kisebb kupakkal! J 

Díszítés:

Az étcsokit felolvasztom, majd kissé visszahűtöm, és egyesével csokiba mártom a karikák alját. Ezután a karikákat faerezetes és csigavonalas textúrfóliára helyeztem, hogy a csokoládé a korongok alján szép mintázatot kapjon. (Ilyen textúrfóliát innét tudtok rendelni.) Akinek nincs ilyen fóliája, az nyugodtan használhat sima szilikonos sütőpapírt is. 

Ilyen mintázatot ad a  textúrfólia.

Végül felolvasztom a maradék fehércsokoládét, zacskóba töltöm és vékony vonalakat húzok a karikák tetejére. A kész karikákat egy éjszakára hűvös helyre tettem, hogy a csoki szépen meg tudjon szilárdulni és könnyen le tudjam fordítani a fóliáról.

 

A fehércsokis díszítés.

Vélemény a receptről:

Összességében úgy érzem, hogy nagyon megérte belefogni a karika elkészítésébe. Amikor megláttam a frissen sült karikákat kicsit aggódtam, hogy nagyon terültek a tésztakorongok. Akit ez esetleg zavar, az alacsonyabb arányú keményítő alkalmazásával gátolhatja a jelenséget. Végül az én karikáim is szépek lettem, mert a csoki díszítés ápolt és eltakart, így én továbbra is maradok ennél a liszt: keményítő aránynál, mert szerintem az omlóság fontosabb, mint az ici-picivel vékonyabb tészta. A textúrfólia nagyon jól szerepelt, szépen megmintázta a vékonyabbra hagyott csokiréteget is. Egyszóval nekem így egy vékony csokiréteggel, nagyon omlós tésztával, igazi vaníliával és egy kevés citromhéjjal adta vissza a házi vaníliás karika azt az élményt, amit mindig is kerestem! J
Próbáljátok ki ti is, szép napot,  

                                  ildiKOKKI

A vaníliás karika...