Avagy miért kell nekem 3 órán át kevergetnem egy szilvalekvárt???
A csodálatos szilva... |
Sajnos véget ért a magyar nyaralás, hiszen
ezt a bejegyzést már Helsinkiből írom, de mégsem kesergek, mivel közel 4 hetet
tölthettem Magyarországon! Ráadásul milyen 4 hét volt?! J Kajafotozás workshop
Csigó Zitával, Balaton és strandolás, rengeteg családi élmény a tesómékkal…
Persze azért sok-sok hasznos dolgot is csináltunk együtt, aminek az egyik csúcspontja
a lekvárok befőzése volt!
A befőzések során két hagyományos és
két „extra” lekvárt készítettünk, mégis egyszerűbbnek látom, ha egy
bejegyzésben közlöm az idei befőzést, mivel a lekvározás alapja mindig álladó,
a specialitások/extrák pedig erre épülnek rá.
Az általunk készített lekvárok a következők
voltak:
(1) hagyományos sárgabarack,
(2) hagyományos szilva,
(3) fahéjas-karamellás szilva és
sárgabarack vegyesen, illetve
(4) fahéjas-vörösboros szilva, ami
inkább öntet volt, mint lekvár.
Alapok:
A lekvárok legfontosabb hozzávalója
az ép és egészséges gyümölcs, valamint a cukor. Manapság egyre inkább terjed a
tartósítószermentes lekvárkészítés, jómagam azonban a hagyományos
tartósítószeres eljárást követem. Mi évek óta így főzzük be a lekvárt,
tartósítószer nélkül még nem is próbáltam, de ami késik, nem múlik!
A lekvárkészítés első lépése az
éppen szezonális gyümölcsök érési idejében az, hogy keresünk egy „Szedd
magad!”-akciót, vagyis kiválasztjuk azt a kertet, ahonnét a gyümölcsöt be
kívánjuk szerezni. Akinek van saját gyümölcsöse, az csak kiballag a kertbe, mi
rendszerint elmegyünk szedni magunknak…. Nincs is nagyobb öröm, mint 35-40
fokban gyümit szedni, de egy-két óra alatt idén is végeztünk a szedéssel, pedig
100 kg szilvát szedtünk! J
A mérlegelésnél az ellenőrző
úriember igencsak meglepődött, mikor én szedni AKARTAM a szilvámat, nem pedig
venni…
Párbeszéd köztünk:
Párbeszéd köztünk:
- (én) Jó napot! Szedni jöttünk, hol
kezdhetjük?
- (úriember) Jó napot, minek akar
maga szedni?! Ilyen melegben? Vegyen inkább a ládából, nem sokkal drágább…
-(én) De mi SZEDNI jöttünk!!!
-(ő) Hát… Akkor menjenek!
… 3/4 órával később ott toporogtunk
50 kg szilvával, büszkén teszem a mérlegre a termést, úriember leméri, savanyú
mosoly, majd megszólal:
- Visszamennek szedni még? Vagy a
maradékot AKKOR megveszik ládából?
Ekkor még alig hatott rám a 40 fokos
forróság és így feleltem:
- Persze, megszedjük a másik felét
is! J
A gyümölcs előkészítése:
A lényeg, ha megvan a gyümölcs,
legyen az akármi, akkor jó alaposan mossuk meg és magozzuk ki. Ezután
kétféleképpen járhatunk el:
(1) A gyümölcsöket csak félbe
vágjuk, és lecukrozzuk, majd egy éjszakára állni hagyjuk és csak másnap főzzük,
vagy
(2) a gyümölcsöt ledaráljuk és
azonnal főzzük.
Igaziból a darált gyümölcsből
hamarabb érhető el a megfelelő állagú lekvár, míg a nagyobb darabosat jóval
tovább kell főzni (2-3 óra) és a végeredmény is sokkal darabosabb lesz. Nálunk
ez úgy működik, hogy a tesóm lekvárjai (mind a szilva, mind a barack)
darabosabbak és sűrűbbek, míg az én lekvárjaim homogének és folyékonyabbak, így
én vagy darálok az elején, vagy turmixolok a végén.
A zselésítés:
A mai modern zseléfixeket a „gyors”
lekvárfőzésekhez használják, a hagyományosan készített lekvárok esetében, ahol
a gyümölcs 2-3 órát rotyog, az állag magától is elég sűrű lesz. Az én
lekvárjaim ennyit sosem főnek, egy-másfél óra alatt elkészül egy darált
gyümölcs, igaz ezek jóval hígabbak is, én mégsem szeretek zselésíteni
valamiért. J
Az arányok:
Lényegébe az egész lekvárfőzés
kérdés egy szabadon variálható dolog, így a cukor aránya is az. Sokan nagyon
édes lekvárokat főznek, ekkor a cukor és gyümi aránya 1:1-hez, nálunk azonban a lekvárokba jóval kevesebb cukor kerül!
(1) Hagyományos baracklekvár:
20 kg sárgabarack
4 kg cukor
10 g Na-benzoát
Hagyományos sárgabarack lekvár, a végén teljesen simára turmixolva! |
A lekvárfőzés menete a hagyományos lekvárok esetében:
A félbevágott és lecukrozott gyümölcsöt egy napig állni hagyjuk, majd másnap lassú tűzön főzni kezdjük. 3 óra kevergetés után a lángot elzárjuk, a kész lekvárhoz adjuk a Na-benzoátot, majd üvegbe adagoljuk, amire celofánt is teszünk, végül egy éjszakára száraz dunsztba kerülnek az üvegek, amiket nem kell fejtetőre állítani!
Megjegyzés:
Az én baracklekvárom az üvegekbe adagolás előtt átturmixoltam, mivel én jobban szeretem a zserbóban az egynemű baracklekvárt! J
Így készül nálunk baracklekvár: az üvegekbe mindig a tesóm meri, én meg a lezárom és dunsztba teszem az üvegeket! |
(2) Hagyományos szilvalekvár:
25 kg szilva
2 kg cukor
10 g Na-benzoát
(3) Fahéjas-karamellás szilva és
sárgabarack vegyesen:
10-10 kg sárgabarack és szilva
5 kg cukor, melyből 3 kg karamellnek
felfőzve
4 nagy fahéjrúd
10 g Na-benzoát
Ebben az esetben a gyümölcsöt nem
daráltuk, csak a kimagozott gyümölcs pihent egy éjszakát lecukrozva. Az összes
cukor 2/3-ából több részletben karamellt főztünk és a lekvárfőzés félidejétől
kezdve, vagyis az első óra elteltével apránként adagoltuk a karamellt a
gyümölcshöz. Végül hasonlóan zárult a folyamat, mint a hagyományos lekvárfőzés
esetében.
(4) Fahéjas-vörösboros szilvalekvár:
15 kg szilva
2 kg cukor
4 rúd egész fahéj és 25 g őrölt
fahéj
4 dl jó minőségű száraz vörösbor, de
utólag kétszer ennyit tennék bele…
10 g Na-benzoát
Ez a lekvár, vagyis igaziból öntet
volt számomra a befőzés csúcspontja. Ez a lekvár azért készült, mert Tihanyban ettem
egy mákkrémmel töltött, vörösboros-szilvaöntetes palacsintát, amit ANNYIRA finom
volt, hogy úgy döntöttem magam is el fogom készíteni. Helsinkiben azonban a
szilva jóval ritkább gyümölcs, így gondoltam akkor még otthon befőzzük ezt a
speciális öntetet, hiszen olyan ízletes és különleges, hogy számos egyéb célra
is fel lehet majd használni (pl. bonbon stb).
Ebben az esetben a szilvát
ledaráltuk és lecukroztuk, majd az egész fahéjrudak hozzáadása után azonnal
elkezdtük főzni. Kb. félidőnél hozzáöntöttem a vörösbort, majd ezután lassú tűzön
további 40 percet rotyogott a lekvár. Amit én sajnos nem tettem meg, de maga a
lekvár elbírt volna, az az, hogy főzési idő végén ismét 2-3 dl bort lehetett volna pluszban még a lekvárhoz adni, hogy a vörösbor íz igazán intenzíven
érvényesüljön. Ennek ellenére így is olyan finom lett ez a szilvás csoda, hogy
karácsonyra már hírmondója sem lesz ennek a vörösboros-fahéjas csodának! J
Összességében szuper jó volt
lekvározni, nagyon sok finomságot készítettünk, bár be kell vallanom, a befőzés
igencsak fárasztó munka, még így is, hogy összedolgoztunk a tesómmal! Ennek
ellenére mindenkit bíztatok, hogy vágjon bele a lekvározásba, még nincs késő, a
piacok telis-tele vannak finom gyümölcsökkel!
Legyen szép napotok, ildiKOKKI
Szívesen megkóstolnám mindet!!! Azért megéri az a kis szenvedés, hiszen amikor fel lesz bontva egy-egy saját ízesítésű lekvár, nem fogjátok győzni bezsebelni érte a dicséreteket! :)
ReplyDeleteHát igen, már sokan mondták,hogy szeretnék megkóstolni, de készült pár kisüveges verzió is éppen emiatt. Mindazonáltal a vörösboros-fahéjas szilvával csínján bánok, karácsonyra tartogatom!
Delete