Avagy hogyan
hidaltam át a bolti mogyorónugát hiányát… J
Mozartkugel by ildiKOKKI.
A
Mozart-golyót egy osztrák cukrász, Paul Fürst „találta fel” a XIX. század
végén, majd az 1905-ös párizsi világkiállításon aranyérmet nyert az egyszerű,
de mégis nagyszerű desszertjével. Az
édesség annyira sikeres volt, hogy azt számos cukrász másolni kezdte, így az
eredeti terméket „Original SalzburgerMozartkugeln” névre keresztelte át Fürst, s azt a mai napig csak Salzburgban készítik
(Forrás: Wikipédia). Az eredeti receptúra szerint a Mozartkugel alapja
pisztáciával dúsított marcipán, valamint mogyorónugát, amit sötét
bevonócsokoládéba mártanak meg és mind a mai napig kézzel készítenek (Forrás:
Fürst Cukrászda Honlapja).Az édesség
1905-ös sikere óta a Mozartkugel számos változatával találkozhatunk, igen nagy
népszerűségnek örvend még az osztrák Mirabell márka is, akik a golyóbisokon
kívül pl. Mozart-tallért is árusítanak.
Első
olvasatra a receptúra nem tűik bonyolultnak, hiszen „csak” étcsoki,
pisztáciamarcipán és mogyorónugát kell bele… MI??? Kicsit utánaolvasva a
dolgoknak a nugátról kiderült, hogy egy igen nemes anyag: pirított, majd
finomra hengerelt mogyoró és porcukor 1:1 arányú elegye, amit aztán tovább
dúsíthatnak kakaóvajjal, vaníliával, esetleg tejporral és szójalecitinnel - ez
van a csokikban is, gyakorlatilag arra való, hogy azt a kevés vizet, ami a
termékben van, egyenletesen oszlassa el abban, ezzel megnövelve annak
eltarthatóságát. A lényeg tehát, hogy mogyoró + porcukor jól összeőrölve és
krémesítve egy kis kakaóvajjal = mogyorónugát (Forrás: Magyar Cukrászkönyv 1958, Wikipédia). Még tovább olvasva az is kiderült, hogy a nugátok 2 nagyobb
csoportba oszthatók, hiszen léteznek a világos nugátok, amik teljesen másként és
más alapanyagból készülnek, illetve léteznek a sötét nugátok. Utóbbi őse az
olasz gianduja, vagy gianduia, ami egy olyan csokoládéspecialitás (tej-, vagy
ét-), amit a cukor mellett őrölt pörkölt mogyoróval tesznek még gazdagabbá
(Forrás: Wikipédia, de jó leírás van Praliné Zsuzsinál is a giandujáról).
Ezeken
az alapokon elindulva próbáltam meg egy olyan félig nugát, félig gianduja,
vagyis leginkább házi csokoládés mogyorónugátot receptet keresni, ami jól
formázható, s ezáltal megfelelően használható a golyóbisaimhoz. Két receptet is
találtam, az egyiket Dinánál, a másikat Ritánál, de lényegében nagyon hasonlóak.
Végül hosszas mogyoróaprítás, kevergetés és csokiolvasztás után elkészült a
saját nugátom. Elsőre a saját verziómat étcsokiból késztettem, mivel nem
szerettem volna egy émelyítően édes végeredményt, cserébe azonban lezárásként tejcsokival
mártottam a golyóbisokat. A következő próba során megfordítom a két dolgot és
tejcsokis mogyorópasztát készítek, majd étcsokiba mártom a golyókat. Biztos, ami
biztos alapon, hogy mindent kipróbáljak…J
A
pisztáciamarcipánhoz a pisztáciát egy kávédarálóban pulzálva finomra őröljük,
majd átszitáljuk. Porcukrozott munkalapon a marcipánt kissé kinyújtjuk, majd
gyors mozdulatokkal belegyúrjuk a pisztáciát. Ügyeljünk arra, hogy a
pisztáciamarcipánt ne gyúrjuk túl sokáig, mert akkor kicsapódik az olaj belőle
és morzsalékosabb szerkezetet kapunk. A marcipánt csomagoljuk folpackba és
felhasználásig tároljuk hűtőben.
Tipp:
Kisebb eséllyel
csapódnak ki az értékes olajak a marcipánunkból, ha a frissen elkészített
marcipánba azonnal begyúrjuk az őrölt pisztáciát!
A sötét mogyoró
nugáthoz a törökmogyorót 120°C-ra előmelegített sütőben 5-10 perc alatt
pirítsuk meg. A mogyoró akkor „készült el”, amikor pattogó hangot hallunk a
sütőből. Ekkor egy konyharuha, vagy nagy szalvéta segítségével a mogyoró héját
dörzsöljük le a forró mogyorókról, majd még melegen daráljuk le az egészen
krémesre kávédarálón, vagy késes aprítón. Adjuk hozzá a porcukrot, majd az
olvasztott étcsokoládét és ezt alaposan dolgozzuk össze és egy éjszakára tegyük
hűtőbe. Ilyenkorra a mogyorós paszta állaga egészen szilárd, szinte gyurmaszerű
és jól formázható lesz.
Belül lapul a pisztáciamarcipán.
Másnap a
pisztáciamarcipánból és a mogyorónugátból is készítsünk azonos mennyiségű kb. 1-1,5 cm átmérőjű gombócokat, majd a
mogyorónugátot lapítsuk szét a tenyerünkben és csomagoljuk be vele a
pisztáciamarcipán gombócot. Az így kapott gömböt tegyük addig hűtőszekrénybe,
amíg felolvasztjuk és temperáljuk a tejcsoki. Ehhez annak ¾-ét olvasszuk fel mikróban,
dobjuk bele a maradék tejcsokit egészben és mikor az is felolvadt, két villa
segítségével mártsuk meg benne a golyóbisokat. A felesleges csokit a villa
segítségével húzzuk le a golyókról, vagy erőteljesebben rájuk is fújhatunk,
majd sorakoztassuk őket egy folpackkal bélelt tányérra. A kész golyóbisokat
aprított pisztáciával díszíthetjük, majd pihentessük őket hűtőszekrénybe, amíg
a tejcsoki burok megszilárdul.
Megjegyzés:
Nekem nagyon ízlett
így is a Mozart-golyó, hogy a mogyorónugátom étcsokival készült, s így nem is
lett nagyon émelyítően édes a desszert. Ennek ellenére szeretnék megpróbálkozni
a tejcsokis verzióval is, mert biztosan valamelyest eltérő ízvilágot fog
eredményezni. (Vagy az is lehet, hogy a tejcsokis mogyorópaszta krémesebb marad
és nehezebb lesz vele dolgozni, vagy ezer eset megeshet, ki tudja… J
) Mindenesetre azt bátran kijelenthetem, hogy házilag így valamelyest könnyebb
Mozart-jellegű desszert(ek)et előállítani úgy, hogy nincs lehetőségünk, vagy
kedvünk bolti mogyorónugátot vásárolni. (Talán annyira nem is költséges a
dolog?!)
Próbáljátok meg, hiszen ehhez még forma sem kell!J
Áttörés macaron
ügyben, avagy végre (talán) tudok macaront sütni?!
Macaronok by ildiKOKKI.
A francia macaronok
elkészítésével elsőként kb. 1,5 éve próbálkoztam, igaz akkor még az olasz
meringe, vagyis a cukorszirupos változatot készítettem. Azok a macaronok még
közel sem voltak tökéletesek, így éppen itt volt az ideje, hogy ezt a
képességem (is) kicsit továbbfejlesszem. J Pár napja Friida, Feri
és Niina 5 éves kislánya megkért, hogy a szülinapi bulijára macaront hozzak
meglepinek, mert azok olyan kis fincsi sütik voltak anno még jó egy évvel
ezelőtt. (Értitek, egy 5 éves kisleány emlékezik ilyesmire?!) J
Így nem volt mese,
megerősítettem a lelkem, majd ismét megnéztem egy halom macaronsütéses videót és
átolvastam egy halom receptet a neten. Nagyon jó leírást találtam Bonbon mániánál, akinek a kakaós macaronjait készítettem, Piszkénél pedig egy elég
komoly összefoglalót olvastam a lehetséges hibákról, így érdemes mindkét helyre
benézni. J
Hozzávalók: (Kb. 25-30 db macaronhoz.)
(1) Macaronok:
9 dkg mandulaliszt
=őrölt mandula
13,5 dkg porcukor
7,5 dkg
tojásfehérje (Kb. 2 kisseb tojásé, de én mérleggel ezt mindig kimérem.)
5 dkg kristálycukor
2 tk átszitált
kakaópor
(2) Töltelék:
10 dkg jó minőségű fehér
csokoládé (Nálam citromos ízesítésű Fazer fehér csokoládé.)
0,4 dl tejszín
(min. 30%-os, állati)
Fehér csokoládés krémmel....
A macaronok:
A mandulaliszthez a
szeletelt mandulát a macaronok elkészítése előtt néhány napig egy tányéron
szétterítve a konyhapulton hagyjuk kicsit szikkadni, majd kávédarálón finomra
őröljük. Ezután a mandulalisztet és a porcukrot egy mélyebb tálba szitáljuk és
félretesszük (A-B).
Tipp:
Én a porcukros-mandulalisztes
keveréket általában kétszer szoktam átszitálni. A szeletelt mandulát pedig úgy
őrlöm, hogy a hozzávalókban megadott mennyiségű porcukrot előre kimérem és abból
adok 1-1 evőkanálnyit az őrlés során a szeletelt mandulához.
A
szobahőmérsékletű, vagyis elkészítés előtt a konyhapulton legalább 3-4 órát pihentetett
tojásokat feltörjük, a megfelelő mennyiségű fehérjét egy mélyebb tálba mérjük
és robotgéppel habosítani kezdjük (C). Amikor kifehéredik a tojásfehérje, akkor
hozzáadjuk a kristálycukrot, majd ebből egy nagyon kemény habot verünk
(D). Ha a kristálycukor is a habban van, s az eléggé kifehéredett, akkor
hozzáadjuk a kakaóport és addig folytatjuk a habosítást amíg az fényes és
kemény nem lesz, illetve habverőt kivéve a habból, az szép csúcsot hagy azon (E).
(Ha csak ételfestékkel készítjük a tojáshabot, akkor ebben az állapotban a
fehérje sokkal stabilabb és keményebb lesz, a kakóportól kicsit azonban
folyósabb marad, de így is szépen látszik az a bizonyos „csúcs” a habverőn és a
tojásfehérje habon.)
Tipp:
Ha kevés az időnk,
a hűtőszekrényből kivett egész tojást dobjuk 3-4 percre meleg vízbe egy tálban,
így gyorsabban lesz használható szobahőmérsékletű tojásfehérjénk.
Ha a tojásfehérje
hab kész, akkor a porcukros-mandulalisztes keveréket óvatosan ráöntjük a habra,
majd O-alakú mozdulatokkal elkeverjük azt (F). Ezután addig kell
keverni a tésztát, amíg az a spatuláról egyenletesen nem folyik le (G-H). Ekkor
egy kb. fél cm átmérőjű, sima csőrű habzsákba szedjük a tésztát, majd egy
szilikonos sütőpapírral bélelt tepsire kis köröket nyomunk. A macaronok akkor
lesznek szép szabályos kör alakúak, ha a habzsákot a tepsire merőlegesen tarjuk
(I).A macaronok akkor lesznek azonos nagyságúak, ha a tészta adagolása közben
számolunk (1-2-3), vagyis minden macaront egyenlő ideig nyomunk a papírra. Egy
kevés helyet mindig tartsunk a kis korongok között, hiszen azok egy picit terülni
fognak. Végül a tepsit néhányszor ütögessük a konyhapulthoz, hogy a felesleges
légbuborékok eltávozzanak a tésztából. (Ekkor én vékonyan meghintettem a macaronokat egy kis szita segítségével kakaóporral.)
Sütés:
A macaronokat a kötelező minimum 45
perces pihentetés után előmelegített 150°C-os sütőben, légkeverés nélkül,
középső bordamagasságon kb. 11-12 percet süssük. A talpak kb. 6-7
perc után kezdenek megjelenni majd! A macaronokat hagyjuk a tepsiben kihűlni,
majd könnyedén le tudjuk őket emelni a sütőpapírról. (H ez picit nehezebben
menne, egy jó éles késsel alájuk lehet vágni és szépen felemelni őket, de ez a
szépen megsült és meghűlt macaronok esetében nem szükséges.)
Így készül...
Töltelék:
A töltelékhez a
csokoládét mikróban 15-20 másodpercenként átkeverve lassan olvasszuk fel, majd
keverjük simára a tejszínnel. A krémbe nem szükséges további édesítőt adni,
hiszen a macaronok így is eléggé édesek lesznek. Kerülhet a krémbe azonban 1-2
ek konyak, vagy valamilyen likőr ízlés szerint. (Én most semmi ilyesmit nem
tettem a krémbe, lévén egy gyerekzsúrra mentünk.) A tölteléket pár percre
tegyük hűtőbe és ha egy kissé visszaszilárdult, de még evőkanállal könnyen
keverhető, szedjük át egy kis habzsákba, majd töltsük meg a macaronokat! Az
elkészült macaronok hűtőben kb. 1 hétig állnak el, az elkészítésük után
lehetőség szerint csak másnap fogyasszuk, hiszen ekkorra érnek össze az ízek!
Tipp:
A macaronokat még sütés
után érdemes betölteni, mert azok hamar puhulnak és sokkal szebbek lesz a
tartásuk, ha frissen voltak betöltve.
Plusz jó tanácsok a
macarnozáshoz:
Talán az egyik
legfontosabb macaronozási titok az, hogy soha ne adjuk fel a macaronozást, még
akkor sem, ha nagyon sokszor nem sikerült!!! Szerintem nincs még egy ember a Földön,
aki annyi félresikerült macaront dobott volna ki, mint én, sőt abban is biztos
vagyok, hogy még biztosan lesz elrontott macaronom… J Ennek ellenére megéri
a fáradozást, hiszen előbb-utóbb csak sikerélménye lesz az embernek, valamint
olyan jó nézni azt a sok csillogó gyerek szempárt és árgus tekintetű felnőttet,
aki épp egy macaront fal be! No, már csak ezért is megéri ezredszer is
próbálkozni! J
Avagy hogyan
készítsd el Te is otthon az idei Országtortát! J
Somlói revolúció by ildiKOKKI. J
A 2014-es
esztendőben a nyertes tortát Damniczki
Balázs, a székesfehérvári Damniczki Cukrászda tulajdonosa alkotta meg. Ha
egy kicsit körbenézünk a cukrászda honlapján, egyből körvonalazódik az
olvasóban, hogy ebben a cukrászdában szívesen készítenek a Somlói revolúcióhoz
hasonló felépítésű, trikolor tortákat: vagyis egy réteg piskótán egy dupla
rétegű mousse pihen, amit valamilyen ganache, vagy gyümölcszselé zár le. Ilyen
például a Before Eight, vagyis a mentolos csokoládémousse torta, illetve a
Somlói revolúcióra felépítésében még inkább hasonlító Málna mousse tortájuk is.
(Áháá Balázs, már értjük az észjárásod! J )
Lényeg a lényeg, a sok szép torta után érdemes rátérni a
Somlói revolúcióra, mely elsőre bonyolultnak tűnhet ugyan, azonban
miután nekifogtunk az elkészítésnek, rá is jövünk: leginkább időigényes, mintsem nehéz az elkészíteni.
Jómagam ezért azt javaslom, hogy a tortát egy kellemes hétvégi (szombat)
délutánon állítsuk össze, hogy azt a vasárnapi ebéd desszertjeként tudjuk
tálalni. Annak pedig, aki nem elégedne meg a most következő részletes leírással és receptúrával – ami egyébként a Cukrászok Ipartestületének oldalán is megtalálható –,
pillantson rá erre a videóra, majd egyből kedvet is kap az elkészítéshez! J
Hozzávalók**: (Egy 23 cm átmérőjű nagy tortához.*)
*Megjegyzés: Én csak fél adaggal dolgoztam, vagyis egy
16 cm átmérőjű tortát készítettem.
**A hozzávalók mértékegységeit sok esetben db-ban és
g-ban is jelölöm a könnyebb érthetőség kedvéért.
(1) Tészta:
6 db tojásfehérje (kb. 140 g)
4 db tojássárgája (kb. 60 g)
50 g porcukor
20 g liszt (BL55-ös sima)
80 g diógrillázs (2 rész dió + 1 rész cukor)
30 g dió (aprított, friss)
(2) Narancszselé:
1 nagy (kb. 140 g) narancs leve (Legközelebb 100%-os
narancslével készítem.)
70 g cukor
10 g zselatin = 3,5 db lapzselatin (Az eredeti
receptben fele pektin, fele zselatin szerepel, de nálam csak utóbbi volt itthon.)
*Megjegyzés: Az eredeti receptben Callebaut 811NV 54% kakaótartalmú, 36% zsírtartalmú étcsokoládéval
számoltak. Nekem idehaza a Callebaut 70-30-38NV 70,4% kakaótartalmú,
38,7% zsírtartalmú étcsokim volt, így azzal dolgoztam.
(4) Fehércsokoládés mousse*:
200 g fehércsokoládé (min. 33% kakaó szárazanyag)
3 db tojássárgája (kb. 50-55 g) + 0,9 dl habtejszín (min. 30% zsírtartalom)
5 g zselatin (1,5 db lapzselatin)
15 g víz
1 vaníliarúd, vagy 1 tk vanília kivonat
4,3 dl tejszínhab (min. 30% zsírtartalom)
*Megjegyzés: Az eredeti receptben a Callebaut Velvet 33,1% kakaótartalmú,40,9% teljes zsírtartalmú
fehércsokoládéval számoltak. Nekem idehaza Callebaut W2N2 extra
tejes ízvilágú, 28% kakaótartalmú, 35,8% teljes zsírtartalmú fehér csokoládém volt, így azzal dolgoztam.
(5) Ganache
csokikrém:
0,4 dl tej
75 g étcsokoládé
8 g glükóz, vagy 1 tk méz
20 g vaj
(6) Díszítés*:
80-100 g diógrillázs (2 rész dió+ 1 rész cukor)
35-40 g fehércsokoládé a díszítéshez
1 dl tejszín (min. 30%-os, állati)
*Megjegyzés:
Nálam került még rá pár szem felezett dió is.
A
somlói revolúció 5 rétegből áll, mindegyik réteget külön-külön, megfelelő
hűlési idő után kell elkészítenünk és rétegeznünk a tortára. Az első réteg a
tészta, ami nagyrészt diógrillázsból áll. A második réteg egy étcsokimousse,
vagyis habos csokikrém. Ezt követi egy vékony, néhány milliméter vastag
narancszselé réteg, amin egy vastagabb fehér csokiból készült mousse, vagyis
egy lágyabb hab csücsül. Az egész tortát egy hajszálvékony és csillogó
étcsokoládés ganache zárja le, amit utolsóként kell a tortára rétegeznünk.
A torta elkészítése:
1.Diógrillázs:
A tésztához és a kész torta
felpanírozásához elkészítjük a diógrillázst. Két rész diót (ami legalább 160 g legyen) ledarálunk,
majd egy rész (80 g) cukrot lassan (!) karamellizálunk, végül ebbe forgatjuk a diót. A
grillázst olajjal vékonyan lekent alufóliára szedjük, ott hagyjuk kihűlni és
kávédarálóban, vagy késes aprítóban daráljuk.
2. Tészta:
A tojássárgáját kihabosítjuk a cukor felével, majd beleforgatjunk
a liszttel előzőleg elkevert diógrillázst. A tojásfehérjét kihabosítjuk a
maradék cukorral, majd ezt beleforgatjuk a tojásos alapba. A tésztát egy
kivajazott szélű tortaformába terítjük és 155-160°C-on enyhén gőzös sütőben 30
percig sütjük. A tésztát sütirácson kihűtjük, a tortagyűrűt elmossuk,
celofánnal béleljük, majd visszatesszük a tésztát és a továbbiakban erre
rétegezzük a krémeket.
Tipp:
A megfelelő gőzhatás eléréséhez egy lapos jénaiban tegyünk
egy kevés vizet a sütőtérbe a sütés idejére! A tortagyűrűt enyhén érdemes
vajazni, vagy vajazni+ lisztezni, hogy a piskóta szépen tudjon nőni és könnyen
le tudjuk választani a formáról.
Megjegyzés:
A tészta
elkészítése nem rejt különösebb nehézséget, csupán a diógrillázs megfelelő
darálására fordítsunk elég időt és figyelmet. Igyekezzünk alaposan átdarálni
azt a grillázst, amit aztán egyenletesen forgassunk bele a megadott mennyiségű
lisztbe. A piskótánk először teljesen világos, szinte már-már fehér lesz a
sütés kezdetén, de 30 perccel később, a sütés végére egy szép aranyszínű és
diótól illatozó, puha, nem morzsalékos piskótát kapunk végeredményként.
Így készül a tészta...
(A: hozzávalók; B: a tojásfehérje habosítása; C: már csak a diógrillázs hiányzik a tésztából; D: a tészta sütés előtt.)
3. Étcsokis mousse:
A tejszínt mikróban időnként átkeverve 80 C°-ra melegítjük,
majd hozzáöntjük a közben kihabosított tojássárgájához. Az étcsokit
megolvasztjuk, belekeverjük a rumot, majd beleforgatjuk a tojáshabot is. Végül
felverjük a maradék tejszínhabot és ezt is beleforgatjuk a csokis alapba. A
kész krémet a tésztára rétegezzük és legalább 2 órát pihentetjük a narancsos
réteg előtt.
Tipp:
Ha nincs otthon barna rum, akkor 1 tk rumaromát keverjünk el
fehér rumban és azt adjuk a krémhez.
Megjegyzés1:
A mousee-ok
elkészítése nem nagy ördöngösség, hiszen általában négy alaprészből (+ ízesítől,
pl. vanília, rum) állnak. Itt picit becsapós lehet, hogy a krémnél van megadva
egy egészen kevés térfogatú tejszín, illetve egy nagyobb adag is. Ez azért van,
mert (1) megolvasztjuk a csokit mikróban - olyankor kb. 40-42°C-os lesz -, majd
(2) egy külön tálban párhuzamosan kezdjük el habosítani a tojássárgáját, egy
másikban pedig a kisebb térfogatú (max. 1 dl) tejszínt kezdjük el forralni, de
nem kell lobognia! Ha a tejszín már gőzölög, a tojássárgája pedig kifehéredett,
a tejszínt lassan hozzácsurgatjuk és kb. 1 percig még habosítjuk, eztán ezt a
tálat is félretesszük. (A fehér csokis mousse esetén ebbe a pici tejszínbe kerül
majd a zselatin, ezt melegítés közben kell beletenni.) Végül (3) a nagyobb adag
tejszínt alaposan felverjük és jöhet az összeállítás!
Mire idáig
eljutunk, addigra a csokink és a tojáshab is kellően lehűl és nem kell külön
hőmérőzni, csak összeönteni a dolgokat, mégpedig így: (1) az olvadt csokiba jön
a rum (ha szükséges), (2) majd ebbe jön a tejszínes-tojásárgahab, (3) végül
ebbe jön a felvert tejszínhab óvatosan beleforgatva és elegyítve! Így a kész
mousse-okat önthetjük is a formába és mehetnek a hűtőbe rétegenként 2-3 órát
pihenni!
Ezekről a krémekről
még érdemes tudni, hogy az igazán tartós szilárdságot minimum 5-8 óra után éri
el, így tényleg érdemesebb legalább egy éjszakát pihentetni a hűtőben, így
egyrészről az ízek is összeérnek, másrészről a torta sem fog „megnyekleni”
mikor lehúzzuk róla a tortakarikát! (Jómagam kb. 4-5 óra után szedtem le a tortagyűrűt, mert már nagyon meg szerettük volna kóstolni a torát. Másnap reggelre a torta érezhetően jobban megszilárdult, így érdemes addig várni, ha kibírjuk.)
Megjegyzés2:
Ahogy az eredeti
receptben olvashatjuk, a mousse-ok cukrászkellékes boltban beszerezhető és
egyben igen jó minőségű Callebaut csokoládéval készültek, valamint az összes
egyéb hozzávaló ezen spéci csokoládék szárazanya tartalmára van beállítva. Ez ne
bátortalanítson el senkit, hiszen erre azért volt szükség, mivel a csokoládé mousseok
szilárdságát, mind az ét-, mind fehér csokis hab esetén egyrészről a
felhasznált csokoládé kakaóvaj tartalma adja, másrészről a plusz zselatin. Arra
azért mindenképpen törekedjünk, hogy a bevásárlás során azonos szárazanyag
és kakaóvaj tartalmú csokoládét igyekezzünk választani, vagyis vegyünk egy
legalább 50-55%-os étcsokit és 30% körüli fehér csokit válasszunk!
4.Narancszselé:
A narancsokat megsikáljuk, az egyik nagy narancs levét egy
kisebb lábosba facsarjuk és ráreszeljük a narancsok héját. Hozzáadjuk a cukrot
és a zselatint, amit pár percig hagyunk duzzadni, végül az egészet felfőzzük és
a csokikrémre öntjük. Mivel a narancszselé viszonylag hamar dermed, ezért itt
elegendő egy órácskát várni, mielőtt a következő réteget elkészítenénk.
5. Fehér csokis mousse:
A vízbe áztatott zselatint és a vanília kivonatot a
tejszínhez adjuk, amit mikróban 80 C°-ra melegítünk. A tojássárgáját kihabosítjuk,
és hozzáadjuk a meleg zselatinos tejszínt. Közben a fehér csokoládét mikróban
megolvasztjuk és a tojásos alapba forgatjuk. Végül a szükséges tejszínhabot
felverjük és a csokis-tojásos alapba forgatjuk, majd ezt is óvatosan a tortára
rétegezzük. A következő réteg elkészítése előtt min. 2 órát pihentessük a
tortát hűtőben!
Így készül a mousse:
(A-B: étcsokis mousse; C: narancszselé; D-F: fehér csokis mousse.)
6. Ganache krém:
Az étcsokira öntjük
az előzőleg mikróban langyosra melegített tejet, majd hozzáadjuk a mézet
(esetleg glükózt, vagy glükózszirupot) és a vajat is, majd simára keverjük a
ganache-t és a torta tetejére öntjük. A ganachet még melegen csorgassuk a torta
tetejére, hogy szépen tudjon terülni. Ezután a tortát legalább egy éjszakáig
pihentetjük, majd csak ezután díszítjük.
7. Díszítés:
A fehér csokit megolvasztjuk, majd kisebb köröket, vagy
háromszögeket rajzolunk belőle egy folpackra, (vagy transzferfóliára, vagy
mintás műanyag fóliára) és hűtőben lehűtjük. A fehér csokit megszórhatjuk
aprított diógrillázzsal, vagy étcsokival csíkozhatjuk. A tortáról másnap reggel
lehúzzuk a tortagyűrűt, eltávolítjuk a celofánt, majd kb. a torta magasságának
a feléig felpanírozzuk a maradék diógrillázzsal. A tejszínhabot felverjük, kis
gömböket sorakoztatunk belőle a torta tetejére és ezekbe szurkáljuk a fehér
csoki díszeket, illetve a diót.
(Frissítés: egy későbbi országtortám 2015 januájából. Azért ez már pofásabb lett! J)
Vélemény a tortára:
Az utóbbi napokban számos pozitív és negatív kommentet is olvastam
erről a tortáról, ami persze nem tántorított el attól, hogy jómagam is
kialakítsam a saját álláspontom a Somlói revolúcióval kapcsolatban. Felmerül
ugyan a kérdés, hogy egy olyan amatőr hobbicukrász(ocska), mint én, véleményezhet-e
egyáltalán egy nyertes Országtortát… Véleményezhet?!
Számomra a Somlói revolúció abszolute beilleszthető a mai
nemzetközi tortatrendbe, vagyis ha kihoznám ide egy Helsinkiben található
cukrászdába, akkor egyáltalán nem lógna ki a sorból, mert mostanában mifelénk a színes, multikolor mousse torták a „trendi”. (Más kérdés, hogy otthon mi a népszerű és mit szeretnek az emberek.) Ízvilágában nekem a torta
egyáltalán nem volt túl édes, sőt a tészta édessége eléggé kompenzálta a mousse-okat, így számomra egy kerek egészet alkotott. Az egyetlen dolog, ami picit
kilógott (nekem), az a narancszselé volt, mert úgy hiszem számomra kellemesebb lenne
100%-os narancsléből, de még így is jól illett az étcsokihoz. (Elképzelhető ugyan, hogy egy eredeti magyar tortaszeletben nem lenne ez sem gond...) A zselatintól
egyik hab sem lett túl kemény, bár nálam az étcsoki mousse picit szilárdabb
lett, lévén én nem az 54%, hanem a 70,4%-os Callebauttal dolgoztam.
Összefoglalva tehát én egyáltalán nem bántam meg, hogy az
idei aug. 20-ám azzal telt, hogy ezzel a tortával pepecseltem, mert másnap a
Párom csak úgy porszívózta be a tortaszeleteket, sőt a magyar-finn szomszédok
is elégedettek voltak a kóstolással aug. 21-én. Így bátran ajánlom ezt a tortát
mindenkinek, mert nekem IGENIS ízlett. Akinek meg nem, az várja meg a következő évi
nyertes tortát, hátha az ízleni fog! J
Avagy hogyan
készítettem el a Tesco baconös kiflijét házilag! J
Sok-sok sajt és bacon....
Itt a szeptember,
aminek több hozadéka is lesz a blogon. J Ennek oka egyébként
az, hogy újra iskolás lettem, méghozzá nagyon intenzíven finnül tanulok. (Elég
nehéz, de nagyon szeretem.) Éppen ezért már most érzem, hogy biztosan kevesebb
időm lesz a blogra – meg minden másra is az életemben –, így a receptek nagy
része átváltozik gyorsan elkészíthető finomsággá. Törekedni fogok arra is, hogy
olyan dolgokat készítsek, amiket el tudok vinni a suliba magammal, de azért
maradnak az édességek is. J
Kezdjük is rögtön
egy régi nagy szerelmemmel, a Tescoban forgalmazott baconos kiflivel… Nem tudom
ismeritek-e, de én csak annyit mondhatok, hogy IMÁÁÁÁÁDOOOOOM és mindig veszek
párat, ha ott vásárolok. Igen ám, de Helsinkiben nincs Tesco, így mit tesz az
ember lánya, ha baconös kifli hiánya van?! Hát csinál magánk. J
Így esett, hogy néztem egy egyszerű sajtos kifli receptet magamnak, amit kicsit
átalakítottam és már toltam is be a sütőbe az iskolai uzsonnámat, ami egy
almával szuper fincsi volt!
Erre tuti beindul a Pavlovi-reflex! J
Hozzávalók: (8 db
nagy kiflihez.)
40 dkg liszt
2-2,5 dl víz + 1 tk
cukor + ½ kocka élesztő
50 g olaj (Nálam
fele olíva, fele repce.)
2 tk só
1 tojássárgája + 1
tojásfehérje a kifli lekenéséhez
8 szelet bacon
1 kis marék reszelt
sajt (Lehet füstölt is.)
1-2 tk szezámmag
Elkészítés:
A lisztet a sóval
egy tálba szitálom, egy kevés cukorral felfuttatom a vízben (esetleg tejben) az
élesztőt, majd az olajjal és tojássárgájával együtt a liszthez adom. A
hozzávalókból egy sima tésztát dagasztok, amit 45 perc alatt duplájára
kelesztettem. A megkelt tésztát 8 egyenlő részre osztottam, majd kissé ovális
téglalappá nyújtottam és feltekertem.
Így készül...
Ezután a kis hengerek (kiflik) tetejét
megkentem tojásfehérjével, majd rájuk tekertem egy szelet bacont úgy, hogy a
baconok vége mindig a kiflik alá essen. Végül a kifliket szilikonos sütőpapírral
bélelt tepsibe sorakoztatom, a kifliket meghintettem egy kis sajttal és
szezámmaggal és 200°C-os előmelegített sütőben kb. 10-15 perc alatt szép pirosra sütöttem őket. A
kifli sokáig puha marad, a bacontől pedig nagyon ízletes lesz!
Tipp:
A kifli tetejére
szórhatunk parmezánt, vagy füstölt sajtot is bőséggel. A tésztába is keverhetünk
plusz sajtot, ehhez a lisztmennyiséghez kb. 5 dkg-ot.
