Mandulás isler baracklekvárral

Avagy hogyan sikerült szépen csokiba mártani az islereket... J

Islerek....

A sütemény I. Ferenc József császár nevéhez kötődik, hiszen elsőként az uralkodónak készült ez az édesség Bad Ischlben, innen ered az isler elnevezés is. Bár az eredeti recept nem tartalmaz semmilyen magőrleményt (dió, mandula, mogyoró), ma már jobbára így készül ez az omlós tészta, így jómagam szerettem volna kipróbálni ezt a verziót is. Elsőként Szofikánál láttam meg a magörleményes tésztát, majd miután elkészítettem, Katucinál is láttam egy ilyen változatot.

Az „islerezés” kihívása talán nem is az omlós tészta elkészítésében rejlik, hiszen azt egy kis tapasztalattal már gyerekjáték összerakni, az igazi feladat a sütemény csokiba mártása. Éppen ezért most a csokizás művészetére szeretnék egy picit jobban kitérni, hiszen nem csak az a fontos, hogy a süteményünk ízletes legyen, hanem az is, hogy hívogassa a tekinteteket! J

Hozzávalók: (20 db kisebb islerhez)

20 dkg liszt + 10 dkg pirított őrölt mandula (Helyette összesen 30 dkg liszt.)

20 dkg hideg vaj

10 dkg porcukor

1 tojás sárgája

1 tk vanília kivonat

1 csipet só

1 csipet sütőpor

1 cirom reszelt héja

5-6 ek folyósabb házi lekvár (pl. barack, áfonya, ribizli)

15-20 dkg étcsokoládé

egy kevés aprított pisztácia, díszítéshez

 

Kívül csupa csoki...

A tészta elkészítése:

A szeletelt mandulát egy tapadásmentes bevonatú serpenyőbe öntjük, ahol lassan, gyakran átforgatva aranybarnára pirítjuk. A főzőlapunkat ekkor csak kis, vagy közepes fokozatra állítsuk, hiszen a vékonyra szeletelt mandula könnyen odakaphat.

A mandulát kihűtjük és ledaráljuk, majd a liszthez keverjük és összemorzsoljuk a hideg vajjal. Ezután hozzáadjuk a sütőport, vanília kivonatot, sót, a citrom reszelt héját, majd a tojás sárgáját és gyors mozdulatokkal egy sima tésztát gyúrunk, amit egy órácskát, vagy egy teljes éjszakát hűtőben pihentetünk.

A nyers tésztát 3-4 mm vastagra nyújtjuk, amiből egy kisebb pogácsaszaggatóval korongokat szaggatunk és szilikonos sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztatunk. A tészta kb. 10 perc alatt sül világos barnára 180°C-os sütőben. Vigyázzunk, hogy a korongok széle éppen csak megbarnuljon!

A kihűlt korongokat egy-egy kiskanál folyósabb lekvárral összeragasztjuk, vigyázva, hogy a lekvár ne folyjon ki a korongok közül. A már összeragasztott islereket egy órácskát hűtőben pihentetjük, hogy a tésztakorongok jól megszívják magukat a lekvárral és a csokiba mártás során ne essenek szét.

 

Pisztciával díszítve...

A csokizás „titkai”:

A csokoládé összeaprítom, majd 3/4-ét gőz fölött egy üvegtálban megolvasztom. (Azért üvegben, mert ez rossz hővezető és jobban megtartja a hőt, ergo ebben a csoki lassabban hűl le és szilárdul meg.) A csokoládét ezután hűteni kezdem, majd kb. 40°C-nál hozzáadom a maradék ¼ összeaprított csokoládék is és folyamatos kevergetés mellett hagyom, hogy ez is szépen beleolvadjon a folyékony csokiba. A csoki hőmérsékletét folyamatosan ellenőrzöm a kevergetés során és maximum csak 34°C-ig hűtöm, ekkor ugyanis már nem lesz csíkos a csoki (nem válik ki a kakaóvaj, vagyis temperát lesz), hanem szép bársony fénye lesz a kimártott islereknek.

A 34°C elérése után a tálat azonnal egy vastag konyharuhába csomagolom, majd elkezdem az islerek kimártását. Egy islert dobok a csokiba, 2 villával kiemelem azt, az isler tetejéről egy erőteljes fújással lefújom a csokit (Köszi a tippet Praliné Zsuzsi! J ), majd a lefolyó csokit a villa segítségével a tál szélén lehúzom és az islert egy sütőpapírra rakom száradni. (Mire a 4. islert kimártjuk az első már meg is dermed, ha jól dolgoztunk!) A mártás után közvetlenül még szórhatunk egy kevés aprított magot (mandula, pisztácia) az isler tetejére.

Tipp:

Ha a csokoládé eléri a 30°C-ot, mikróban érdemes rámelegíteni 5-10 másodpercre és alaposan átkeverni. Arra vigyázzunk, hogy ne hevítsük a csokit 34°C fölé, mert akkor elveszti a korábbi hűtés során szerzett kedvező tulajdonságait és a csoki száradás után megint csíkos lesz!

Legyen szép napotok,ildiKOKKI