Valentin-napi üdvözlőkártya

Avagy hogyan készítsünk üdvözlőkártyát csupán néhány alapanyagból?

 

Saját készítésű ünnepi kártyácskák...

Finnországban ma nem csak a szerelmesek, hanem a barátok is köszöntik egymást Valentin-napon, amit mi ystävänpäivä-nek (barátok napjának) hívunk. Éppen ezért gondoltam meglepem a közelebbi ismerőseimet egy-egy kis saját készítésű kártyával, ami mellé egy csoki szívecskét is adtam ajándékba! J Ez igazán kis figyelmesség csupán, de szuper érzés látni az örömöt az emberek arcán, így igazán megérte a fáradtságon. Ráadásul maga a kártya nagyon egyszerűen és csupán néhány alapanyagból készül, így a kevésbé ügyes kezűen is bátran belefoghatnak! (A kártya alapötletét ez a kép adta a Pinterestről.)

Hozzávalók:

A/4-es vastagabb szürke kartonlap (Ebből 2 db kártya lesz.)

rózsaszínű papírlap

mini tortacsipkék (10-11 cm átmérőjű)

spárga

papírragasztó

toll, egy élesebb szike, vagy snitzer

Elkészítés:

Mérjük le a szürke papírlap hosszúságát, majd a szikével felezzük el. Az így kapott darabokat hajtsuk félbe, mintha egy kiskönyvet készítenénk. Nyissuk szét a papírt, majd a lapunk bal oldali felének belső részére rajzoljunk egy kis szívecskét, amit óvatosan vágjunk ki a szikével. A kivágott szívecske segítségével rajzoljunk egy nagyobb szívecskét a rózsaszínű lapra, majd ezt is vágjuk ki óvatosan a szikével. A rózsaszín szívecskét ragasszuk be a szürke könyvecskénk belső oldalára, ahova a névre szóló üzenetet is írhatjuk!

Ezután nincs más dolgunk, mint félbehajtani a tortacsipkét, óvatosan beragasztózni a hátulját és ráragasztani a kártyánk fedlapjára. Erre tehetünk még egy spárgából kötött masnit is, amit szintén elég papírragasztóval odaragasztani, nem fog leesni. Végük készítsük el a lufi szárát, egy fekete tollal írjunk „love” feliratot a kártya külsejére, amit kössünk össze a szívecskével! J

Tipp:

Ha több kártyát is készítünk, a szívecskéknek készíthetünk sablont is, ekkor a munka lényegesen felgyorsul. A tortacsipkét felragasztás után alaposan nyomkodjuk a kartonhoz, hiszen a lyukacsos papír könnyen felválik a ragasztásnál!

Lepjétek meg ti is egy kis aprósággal a szeretteiteket,  ildiKOKKI

Hyvää ystävänpäivää!

Sajtos rúd

Szilveszterre hangolva….

Sajtos rúd...

A Szilveszteri mulatságok elengedhetetlen kellékei a sós ropogtatnivalók. Ezek közül az egyik nagy kedvencem ez a vajas kelt tésztából készült sajtos változat, ami sokáig puha marad, ráadásul remek sör-, vagy borkorcsolya.

További sós recepteket találtok a szilveszteri bulikhoz a „Sós finomságok” fül alatt a blogon.

Hozzávalók: (Kb. 4 nagy gáztepsinyi adaghoz.)

(1) Tészta:

75-80 dkg liszt

20-22 dkg vaj

2 tojás felverve

3 dl tej + 3 dkg élesztő + 1 ek cukor

10 dkg reszelt sajt + 5 dkg füstölt sajt

3 tk só

(2) Tetejére:

10 dkg sajt

2-3 ek szezámmag

egész kömény mag

Sokáig puha marad...

Elkészítés:

A lisztet a sóval egy tálba szitáljuk, majd elmorzsoljuk a hideg vajjal. A két tojás felverjük és kb. 2-3 evőkanállal félreteszünk belőle a rudak tetejének lekenéséhez. A többi tojást, a reszelt sajtot, a tejben egy kevés cukorral felfuttatott élesztőt is a lisztes alaphoz adjuk és egy puha, de rugalmas tésztát dagasztunk. A begyúrt tésztát egy órácskát meleg helyen kelesztjük, majd 2-3 részre osztjuk és kb. 1 cm vastag téglalappá nyújtjuk. A tészta tetejét megkenjük a félretett tojással, megszórjuk sajttal és szezámmaggal, esetleg egy kevés köménymaggal és egy pizza szeletelővel csinos kis rudakat szelünk a tésztából. Előmelegített 180°C-os sütőben kb. 15 perc alatt szép pirosra sütjük őket.

Tipp:

A sütemény kiválóan fagyasztható, így akár jóval a buli előtt elkészíthető!

BUÉK, ildiKOKKI

BUÉK! 

Kockás keksz

Avagy kockás süti után jöjjön egy újabb kockás édesség!

Ismét egy kockás...

A múltkori kockás sakk szeletem után sokáig gondolkoztam, hogy milyen jó is lenne valami kockás dolgot készíteni ismét. Egyszer még régebben készítettem egy belülről kockás tortát, amit egy Lajos Mari receptes könyvben láttam... Azt most nem volt kedvem megismételni, inkább valami hamarabb elkészíthető és befalható édességre vágytam és végül is a kekszeket úgy szeretem! J Éppen ezért döntöttem egy keksz mellett, amihez találtam is egy pompás kis receptet Limara oldalán, ami a saját számíze szerint felturbóztam és már sültek is a kekszecskék.

Hozzávalók: (Kb. 2 nagy gáztepsinyi adaghoz.)

30 dkg liszt + 1 csipet só

2 ek kakaópor

1 csipet sütőpor

20 dkg vaj

10 dkg porcukor

2 tojássárgája

1 citrom reszelt héja + ½ citrom leve

1 tk rum, vagy rumaroma

Elkészítés:

A száraz hozzávalókat (liszt, sütőpor, só és porcukor) egy tálba szitáljuk, majd elmorzsoljuk benne a hideg vajat. Hozzáütjük a tojássárgákat, majd ebből egy sima tésztát gyúrunk, amit két részre osztunk. Az egyikbe belegyúrjuk a kakaóport és a rumaromát, a másikba pedig a citromhéja, illetve ízlés szerint pár csepp citromlevet. (Én belefacsartam egy fél citromot.) Végül a tésztákat 30-35 x 10-15 cm-es nagyságú, vagyis kb. ujjnyi vastag téglalapra nyújtjuk, folpackba csomagoljuk, majd néhány órára, vagy akár egy éjszakára hűtőszekrénybe tesszük.

Tipp:

Aki nem szeret morzsolgatni, az nagy lyukú reszelőn akár rá is reszelheti a száraz hozzávalókra, hiszen így pillanatok alatt össze lehet dolgozni a vajat a többi hozzávalóval.

 

Teához, kávéhoz kiváló!

A keksz „kockásítása”:

A téglalapokat ujjnyi vastag szeletekre vágjuk, majd színenként felvágva 3-4 csíkot egymás mellé, majd egymásra sorakoztatunk. (A tésztacsíkok könnyebben összeragadnak, ha egy kicsit megnedvesítjük az oldalukat.) Végül az így kapott tésztahasábot ismét folpackba csomagoljuk, majd egy órácskára bedobjuk a fagyasztóba. Ennyi idő alatt éppen annyira fog kifagyni a tészta, hogy azt kb. 3-4 mm vastag szeletekre könnyen fel lehet szelni. Arra ügyeljünk, hogy a tésztatömböt csak akkor kezdjük el felszelni, mikor az egész kissé átfagy, ne maradjon a tészta közepe sem puha, mert akkor még nem lehet szépen szelni a kekszet!

A nyers kekszeket sütőpapírral bélelt tepsiben 180°C-on 10 perc alatt süssük aranybarnára.

Tipp:

A sütés során ügyeljünk arra, hogy a kekszek ne nagyon barnuljanak meg. Ha látjuk, hogy a tészta széle már picit barnul, azonnal húzhatjuk is ki a sütőből a tepsinket! A kekszek jól záródó dobozban napokig elállnak, de én elvittem őket uzsonnára és szuper volt őket kávé mellé elfalatozni!

Jó étvágyat, ildiKOKKI

Dobozban napokig eláll... Persze csak ha marad!

Diós rácsos "apró" (Diós cserkészkalap)

Egy régi falusi recept újjászületése…

Szentgáli "rácsos apró", egy régi falusi recept....

A minap turkáltam a régi receptek között, amik persze „rendes” szakácskönyv vagy füzet helyett 1000 éves megsárgult papírfecnikre vannak felírva a tesómnál… (A folyamat kb. úgy nézett ki, hogy egy halom papírból válogassam ki, ami nekem tetszik. J ) Én meg addig túrtam, mígnem szembe jött velem ez a rácsos süti, amit kb. 10 éve ettem utoljára, karácsony táján, hiszen ez az a kategória, aminek nem áll neki minden délután az ember…

Nem mintha olyan bonyolult lenne összerakni ezt a süteményt, egész egyszerűen arról van szó, hogy picit hosszabb ideig tart azt a rengeteg kis rácsot egyesével elhelyezni a sütiken, de megéri a fáradtságot. Így míg az Ági a „pamutsütiket” varrta mellettem az asztalnál – erről egyébként lesz majd egy külön bejegyzés –, addig én készítettem a sütit. J

Hozzávalók: (3 nagy gáztepsi, vagy kb. 70-80 db sütihez.)

(1) Tészta:

30 dkg liszt

12 dkg vaj

12 dkg porcukor

2 egész tojás*

1 vaníliás cukor

1 csipet só

1 púpos tk sütőpor

(2) Töltelék:

20 dkg darált dió

15 dkg cukor

2 marék (kb. 7-8 dkg) mazsola

0,5 dl tej (egy cseppel sem több!)

5-6 dkg vaj

1 tk fahéj

1 citrom reszelt héja

*Megjegyzés: A tésztába valóban két tojás kell, amitől az puhább és ragacsosabb lesz picit az átlagnál, de emiatt ne gyúrjunk sokkal több plusz lisztet bele. A tölteléket gazdagíthatjuk aszalt gyümölcsökkel is, esetleg minden szem sütibe 1-1 szem befőttnek eltett meggyet is nyomhatunk! 

Egy adagból tésztából rengeteg kis süti született!

A tészta:

A száraz hozzávalókat (liszt, sütőpor, porcukor, só) egy tálban elkeverjük, ráreszeljük a citromhéjat, majd elmorzsoljuk benne a hideg vajat. Ráütjük a két tojást és egy puha linzertésztát készítünk. Ha nagyon ragacsos lenne a tészta, a felületét lisztezzük és úgy gyúrjunk belőle gombócot, amit folpackba csomagolva egy órácskát pihentessünk hűtőben.

A töltelék:

A töltelékhez valamennyi hozzávalót tegyük egy lábosba, majd kis lángon pár perc alatt főzzük össze. Ehhez a mennyiséghez a tej elsőre kevésnek tűnhet, de ne tegyünk bele többet! Majd a vaj szépen felolvad a töltelékben és az segít, hogy egy jó sűrű és ragacsos diókrémet kapjunk.

 

Sok mazsolával...

A süti összeállítása, sütése:

A tésztát 3 részre vágjuk, majd az első adag tésztát 2-3 mm vastagra nyújtjuk és egy kisméretű (kb. 3 cm átmérőjű) pogácsa-, vagy linzerszaggatóval kiszaggatjuk a süti alját, amit sütőpapíros lemezre sorakoztatunk. Ezután a töltelékből 1-1 kiskanállal kerül a sütikre. A süti kiszaggatása után megmaradt tésztát begyúrjuk és hosszúkás alakúra kinyújtunk, amit2-3 mm széles szeletekre vágunk és ebből készítjük a keresztet a süti tetejére. Az első elkészült tepsit betoljuk a 150-160°C-os sütőbe, majd miután a süti megduzzadt picit (5-6 perc), feljebb vesszük a hőfokot (175-180°C) és úgy is sütjük pár percig a sütit.

Amíg sül az első adag tészta, addig elkészítjük a következő tepsinyi adagot, majd a következőt… Majd rájövünk, hogy következő karácsonyig megint nem sütjük ezt a süteményt! J

Jó tudni a sütésről:

A sütésről most pontos hőfokot írni nem tudok – az itthoni sütő nem mutatja –, de arra figyeljünk, hogy a sütés kezdetekor a hőmérséklet legyen alacsonyabb, mert ha végig magasabb hőfokon sül a süti, a töltelék kifolyik a kis korongok tetejéről! Ellenben ha félidőig alacsony fokozaton, majd utána magasabb hőfokon sütjük, ez nem történik meg. (Talán mert az alacsony hőfoknál a tölteléknek képződik egy szárazabb kérge, ami megakadályozza, hogy az mindenfele folyjék.)

A sütit addig süssük, amíg az aljuk picit aranybarnás lesz, nem kell megvárni míg a teteje is megbarnul!

Ha elkészült a süt, még forrón hintsük meg vaníliás porcukorral.J

Sok szerencsét a sütihez, ildiKOKKI

Rácsos "apró"...  J