Avagy hogyan hidaltam át a bolti mogyorónugát hiányát… J
A
Mozart-golyót egy osztrák cukrász, Paul Fürst „találta fel” a XIX. század
végén, majd az 1905-ös párizsi világkiállításon aranyérmet nyert az egyszerű,
de mégis nagyszerű desszertjével. Az
édesség annyira sikeres volt, hogy azt számos cukrász másolni kezdte, így az
eredeti terméket „Original SalzburgerMozartkugeln” névre keresztelte át Fürst, s azt a mai napig csak Salzburgban készítik
(Forrás: Wikipédia). Az eredeti receptúra szerint a Mozartkugel alapja
pisztáciával dúsított marcipán, valamint mogyorónugát, amit sötét
bevonócsokoládéba mártanak meg és mind a mai napig kézzel készítenek (Forrás:
Fürst Cukrászda Honlapja). Az édesség
1905-ös sikere óta a Mozartkugel számos változatával találkozhatunk, igen nagy
népszerűségnek örvend még az osztrák Mirabell márka is, akik a golyóbisokon
kívül pl. Mozart-tallért is árusítanak.
Mozart-golyóbisok... (Forrás: Wikipédia.) |
Első
olvasatra a receptúra nem tűik bonyolultnak, hiszen „csak” étcsoki,
pisztáciamarcipán és mogyorónugát kell bele… MI??? Kicsit utánaolvasva a
dolgoknak a nugátról kiderült, hogy egy igen nemes anyag: pirított, majd
finomra hengerelt mogyoró és porcukor 1:1 arányú elegye, amit aztán tovább
dúsíthatnak kakaóvajjal, vaníliával, esetleg tejporral és szójalecitinnel - ez
van a csokikban is, gyakorlatilag arra való, hogy azt a kevés vizet, ami a
termékben van, egyenletesen oszlassa el abban, ezzel megnövelve annak
eltarthatóságát. A lényeg tehát, hogy mogyoró + porcukor jól összeőrölve és
krémesítve egy kis kakaóvajjal = mogyorónugát (Forrás: Magyar Cukrászkönyv 1958, Wikipédia). Még tovább olvasva az is kiderült, hogy a nugátok 2 nagyobb
csoportba oszthatók, hiszen léteznek a világos nugátok, amik teljesen másként és
más alapanyagból készülnek, illetve léteznek a sötét nugátok. Utóbbi őse az
olasz gianduja, vagy gianduia, ami egy olyan csokoládéspecialitás (tej-, vagy
ét-), amit a cukor mellett őrölt pörkölt mogyoróval tesznek még gazdagabbá
(Forrás: Wikipédia, de jó leírás van Praliné Zsuzsinál is a giandujáról).
Ezeken
az alapokon elindulva próbáltam meg egy olyan félig nugát, félig gianduja,
vagyis leginkább házi csokoládés mogyorónugátot receptet keresni, ami jól
formázható, s ezáltal megfelelően használható a golyóbisaimhoz. Két receptet is
találtam, az egyiket Dinánál, a másikat Ritánál, de lényegében nagyon hasonlóak.
Végül hosszas mogyoróaprítás, kevergetés és csokiolvasztás után elkészült a
saját nugátom. Elsőre a saját verziómat étcsokiból késztettem, mivel nem
szerettem volna egy émelyítően édes végeredményt, cserébe azonban lezárásként tejcsokival
mártottam a golyóbisokat. A következő próba során megfordítom a két dolgot és
tejcsokis mogyorópasztát készítek, majd étcsokiba mártom a golyókat. Biztos, ami
biztos alapon, hogy mindent kipróbáljak…J
Hozzávalók:
(Kb. 20-25 db-hoz.)
10
dkg marcipán (Házilag készítettem, recept itt.)
4-5 dkg sótlan pisztácia, őrölt
10 dkg étcsokoládé (Nálam Callebaut 70-30-38NV 70,4%-os.)
5 dkg porcukor
5 dkg törökmogyoró, pörkölt
15 dkg tejcsokoládé (Nálam
Callebaut 82-3NV 33,6%-os.)
2-3 dkg aprított pisztácia
(díszítéshez)
Így festett mielőtt beleharaptunk... |
Elkészítés:
A
pisztáciamarcipánhoz a pisztáciát egy kávédarálóban pulzálva finomra őröljük,
majd átszitáljuk. Porcukrozott munkalapon a marcipánt kissé kinyújtjuk, majd
gyors mozdulatokkal belegyúrjuk a pisztáciát. Ügyeljünk arra, hogy a
pisztáciamarcipánt ne gyúrjuk túl sokáig, mert akkor kicsapódik az olaj belőle
és morzsalékosabb szerkezetet kapunk. A marcipánt csomagoljuk folpackba és
felhasználásig tároljuk hűtőben.
Tipp:
Kisebb eséllyel
csapódnak ki az értékes olajak a marcipánunkból, ha a frissen elkészített
marcipánba azonnal begyúrjuk az őrölt pisztáciát!
A sötét mogyoró
nugáthoz a törökmogyorót 120°C-ra előmelegített sütőben 5-10 perc alatt
pirítsuk meg. A mogyoró akkor „készült el”, amikor pattogó hangot hallunk a
sütőből. Ekkor egy konyharuha, vagy nagy szalvéta segítségével a mogyoró héját
dörzsöljük le a forró mogyorókról, majd még melegen daráljuk le az egészen
krémesre kávédarálón, vagy késes aprítón. Adjuk hozzá a porcukrot, majd az
olvasztott étcsokoládét és ezt alaposan dolgozzuk össze és egy éjszakára tegyük
hűtőbe. Ilyenkorra a mogyorós paszta állaga egészen szilárd, szinte gyurmaszerű
és jól formázható lesz.
Másnap a
pisztáciamarcipánból és a mogyorónugátból is készítsünk azonos mennyiségű kb. 1-1,5 cm átmérőjű gombócokat, majd a
mogyorónugátot lapítsuk szét a tenyerünkben és csomagoljuk be vele a
pisztáciamarcipán gombócot. Az így kapott gömböt tegyük addig hűtőszekrénybe,
amíg felolvasztjuk és temperáljuk a tejcsoki. Ehhez annak ¾-ét olvasszuk fel mikróban,
dobjuk bele a maradék tejcsokit egészben és mikor az is felolvadt, két villa
segítségével mártsuk meg benne a golyóbisokat. A felesleges csokit a villa
segítségével húzzuk le a golyókról, vagy erőteljesebben rájuk is fújhatunk,
majd sorakoztassuk őket egy folpackkal bélelt tányérra. A kész golyóbisokat
aprított pisztáciával díszíthetjük, majd pihentessük őket hűtőszekrénybe, amíg
a tejcsoki burok megszilárdul.
Megjegyzés:
Nekem nagyon ízlett
így is a Mozart-golyó, hogy a mogyorónugátom étcsokival készült, s így nem is
lett nagyon émelyítően édes a desszert. Ennek ellenére szeretnék megpróbálkozni
a tejcsokis verzióval is, mert biztosan valamelyest eltérő ízvilágot fog
eredményezni. (Vagy az is lehet, hogy a tejcsokis mogyorópaszta krémesebb marad
és nehezebb lesz vele dolgozni, vagy ezer eset megeshet, ki tudja… J
) Mindenesetre azt bátran kijelenthetem, hogy házilag így valamelyest könnyebb
Mozart-jellegű desszert(ek)et előállítani úgy, hogy nincs lehetőségünk, vagy
kedvünk bolti mogyorónugátot vásárolni. (Talán annyira nem is költséges a
dolog?!)
Próbáljátok meg, hiszen ehhez még forma sem kell!J
Szép napot, ildiKOKKI
Bizony, házilag is el lehet készíteni! J |
This comment has been removed by the author.
ReplyDeleteSzia! Szerintem azért szó sincs lekörözésről, mert az igazi tallér, vagy golyó - ahogy te is írod-, tényleg nagyon fincsi és szerintem utánozhatatlan... (Azonban elég borsos árban mérik, s ea házi verzió egy kis alternatíva lehet az elkészítéséhez.) Nem fogod elhinni, de jómagam még az eredetit nem is kóstoltam, csak a Mirabellt. A Fürst egyébként az akkori divat szerint egy hatalmas dolog volt, a mi szemünknek az ezüstös csomagolás nem szép, de eredetileg ez nem alufóliába volt csomagolva, hanem staniolfóliába, vagyis vékonyra nyújtott ón fóliába, ami akkoriban, mikor még nem volt alufólia, nagyon exkluzívnak számított. A legnagyobb élmény talán az lenne, ha ezeket a változatokat egyszerre lehetne megkóstolni, akkor kiderülne, mi illik a mai "ember" szájába! :)
DeleteThis comment has been removed by the author.
ReplyDeleteEddig Karácsony előtt csak a naptárjaim árultam (a bevétel egy állatmenhelynek ment), de ez csoki sem rossz ötlet! Majd 1-2 év múlva hatalmas cukrászdát nyitok... :) (A szavaid egyébként nagyon jól esnek, tényleg! KÖSZÖNÖM!)
DeleteThis comment has been removed by the author.
Delete