Mákos linzer szilvalekvárral töltve

Avagy hogyan születtek (mégiscsak) kerek linzerek a konyhámban?! J

Mákos linzervirágok fahéjas-vörösboros szilvalekvárral töltve...

Mint azt már többször említettem, itt északon csak akkor eszünk mákos ételeket, vagy sütiket, ha készítek valamit magam, hiszen itt a mák, mint fűszer, vagy díszítés van jelen az ételekben. Éppen ezért 3-4 zacskó darálatlan mákot is őrzök a fagyasztómban, ha mákos finomságra fájna a fogunk! J Mikor a karácsonyi ünnepek alatt odahaza voltam, a családi vacsik forgatagába jött velem szembe egy mákos linzer, ami nagyon finom és omlós volt, de számomra nem volt elég mákos. Ezért el is határoztam, hogy készítek egy extramákos linzert majd magunknak, hogy kerek legyen az életem, hiszen nagy mákfanatikus lettem!

Körül is néztem a neten az ünnepek után, ahol megtaláltam Dina mákos linzer receptjét. No, ebben a mák mennyiségét jócskán felturbóztam és ezt készítettem el. A receptek keresgélése közben érdekesebbnél érdekesebb formájú linzerekbe botlottam, de egy téglalap alakú linzer különösen megtetszett. Eredetileg ilyen formát szerettem volna én is készíteni, csakhogy a derelyevágóm elkavarodott valamerre és mikor vettem volna ki a fiókból, konstatáltam, hogy nincs mit kivenni… A szivecske és összes többi formám ráadásul Magyarországon hagytam a mézeskalácssütések után, így maradt a jó öreg hagyományos linzerforma, de az íze így is borzalmasan fincsi lett! J Már csak azért is, mert a házi fahéjas-vörösboros szilvalekvárommal töltöttem meg a kekszecskéket! J

 

Mákos...

Hozzávalók: (25-28 db kisebb virág alakú linzerhez.)

17 dkg liszt

10 dkg darált mák

8 dkg porcukor

1 tk sütőpor

15 dkg teavaj

2 tojás sárgája

1 csipet só

1 tk vanília aroma

1 citrom reszelt héja

Töltelék:

Házi  fahéjas-vörösboros szilvalekvár, de bármilyen savanykás és karakteres ízű lekvár megfelel.

Így készült:

A mákot ledaráltam, majd a többi szárazanyaggal (porcukor, liszt, sütőpor, só) összekevertem és elmorzsoltam a vajjal. Hozzáadtam a tojássárgákat, a citromhéjat és vanília aromát, majd gyors mozdulatokkal egy sima tésztát gyúrtam. A friss tésztát egy éjszakára hűtőbe tettem, majd másnap reggel 3 mm vékonyra nyújtottam és linzerszaggatóval kiszaggattam. A mákvirágocskákat szilikonos sütőpapírra fektettem, majd 175°C-on 8 perc alatt aranybarnára sütöttem őket. A megsült linzereket a tepsiben hagytam kihűlni, mert forrón még nagyon törékenyek a virágocskák. Végül egy-egy kanál szilvalekvárral összeragasztottam a linzereket és porcukorral meghintettem őket. A lekvártól a linzerek pár óra alatt megpuhultak és csak úgy omlottak szét az ember szájában falatozás közben!

 

Így készült...
(A linzervirágok kiszaggatását elfelejtettem lefotózni, annyira elkeseredtem,
hogy nem tudok téglalap alakú linzereket készíteni....)

Vélemény a receptről:

A savanyú lekvár nagyon jól harmonizál a tésztával, ami pillanatok alatt megpuhult. A tészta nyújtáskor nem morzsálódott, igaz gyorsan kell vele dolgozni, mert a vajtartalma miatt picit könnyebben deformálódik, így kis adagokat érdemes csak nyújtani egyszerre.

A linzer egyáltalán nem édes, nagyon finom kis teasüti lett! Érdemes kipróbálni, ha valamit egyszerű finomságot szeretnénk sütni mákimádóknak!

Szép napot, ildiKOKKI

Puha és omlós...

Bonbon doboz papírból

Avagy hogyan készíthetünk A4-es lapból egy 6 db-os bonbonos dobozkát? 

Az elkészült dobozka...

A napokban egy nagyobb adag bonbont kell készítenem, amit 6-osával kell majd becsomagolnom. A csokicsodák csomagolásához nem szerettem volna kész dobozkákat vásárolni, mivel van itthon egy nagy kupac csudaszép A4-es méretű kartonlapom, másrészről meg az előre gyártott csomagolás itt annyiba kerülne, mint maga az édesség… Ez a két indok már éppen elég volt arra, hogy elhatározzam, elkészítem magam a dobozkákat! J

Abban biztos voltam, hogy „A kevesebb több.” elvét szeretném alkalmazni, vagyis mindenképpen egy ragasztás nélküli, egyszerűen kivágható, de mégis elegáns dobozkát szeretnék. Ebből a szempontból komoly gondot jelentett a kartonlapjaim mérete, hiszen egy 6 db bonbon tárolására alkalmas, nagyobbacskának nevezhető dobozt kellett kihozni egy viszonylag kisméretű lapból…

A dobozka 6 db bonbont rejt majd....

Így körbenéztem és érdeklődtem, majd beírtam a Google keresőbe a „chocolate box template” kifejezést is, hogy megnézzem, mit találok a neten. Abban eleve biztos voltam, hogy egy felülről nyitott doboz fog csak kikerülni egy ekkora papírból, ráadásul 6 db bonbonkapszli egymás mellé téve, legalább 10 x 8 cm alapterület lesz szükséges, ami még szűkösen, de éppen megfelel majd. A dobozkák magasságát is jelentősen befolyásolta a rendelkezésre álló papírdarabom mérete, hiszen egy 4 cm magas dobozka szebben mutatott volna, de ahhoz nem volt elég nagy a papír, így a magasságot 3 cm-re csökkentettem. Végül a méretek meghatározása után, a felső zárófülecskés minták alapján rajzoltam magam egy téglatest alapú mintát, mivel a legtöbb on-line elérhető minta négyzet alakú dobozkát adott ki.

 

A sablont csak körbe kell rajzolni és kivágni, majd a segédvonalak mentén meghajtani...

A saját dobozom tehát végül egy 10 x 8 cm alapterületű és 3 cm magas lett, ami a dobozka tetején zárható. A sablonom szélessége pontosan megegyezik egy A4-es lap szélességével. A mintán értelemszerűen a nagyobb zárófül kerül majd felülre, vagyis azzal nyitjuk/zárjuk a dobozt. A dolog egyetlen szépséghibája, hogy a kisebb oldalsó zárólapokat nem fedik teljesen a felső fülecskék, de sajnos azok méretét a rendelkezésre álló papírlapom mérete miatt tovább növelni nem tudtam.

Így végül ennél a méretnél és alaknál maradtam, sőt, azóta már vagy egy tucat dobozkát kivágtam! Lassan az egész lakás tele lesz lila, rózsaszín és púderszínű dobozokkal, amikbe hamarosan sok finomság kerül majd. J

Szép napot nektek, ildiKOKKI

Dobozkák mindenféle színben...

De ki is az az ildi KOKKI?!

Ismerjük meg egymást! J

Én volnék,vagyis  ildi KOKKI karácsonyi kiadásban! J

Ma egy különös üzenetet kaptam Dinától, a Dina világa-Marcipánia blog írójától. Annak idején Szera indította útjára a gasztrobloggerek között az „Ismerjük meg egymást” című játékát, melynek lényege – mint ahogy azt a cím is mutatja –, hogy többet tudjunk meg egymásról. Mindenkinek 7 kis „titkot” kell elárulnia magáról, persze csupa olyan dologra gondolván itt, ami a korábbi bejegyzéseinkből nem derült ki rólunk. Nos, Dina révén most rám került a sor, hogy kicsit többet megtudjatok rólam, így ez a bejegyzés most nem sütikről, vagy más gasztroötletekről, hanem rólam fog szólni. J

1. Élek-halok a metál zenéért és életemben NEM voltam diszkóban. Ugyan ezzel a régi barátaimnak nem árultam el nagy titkot magamról, de biztos vagyok benne, hogy a gasztrocimborák számára ez újdonság lesz! J Életemben nem hallgattam pop, disco vagy akármilyen más zenét, nálam mindig is CSAK a jó kis fémzene jöhetett szóba. Sokszor viccelek azzal, hogy csak azért költöztünk Finnországba, mert ebben az országban a legmagasabb az egy főre jutó metál bandák aránya, vagy hogy itt mindig szuper metál koncertek vannak, de azért van is ebben valami… Nem véletlen, a kedvenc zenekarom is finn, vagy mi a szösz! J

2. Azt gondolom mindenki tudja rólam, hogy van némi közöm a természettudományokhoz, lévén biológiából doktoráltam, de azt szerintem senki nem képzelné, hogy szörnyen félek a szöcskéktől és sáskáktól... Persze most ne a mezőn ugráló kis 2-3 cm-es példányokra gondoljatok, hanem egy jól megtermett zöld lombszöcskére, vagy egyiptomi sáskára, ami akár 8-10 cm-esre is megnő. Ha meglátok egy élő példányt, már sikítófrászt kapok, bár az otthoni barátok minden látogatás alkalmával treníroznak, hogy „Csak fogd meg, itt leszek veled!” de ez az ellenérzésem igen lassan halványul…

Csak egy ilyen ne jöjjön szembe... (Kép forrása: itt.)

3. Evezzünk most kicsit szentimentálisabb vizekre picit… A Párom szerint sokszor olyan vagyok, mint Csernus Imre és Müller Péter keveréke. Minden azért van, mert folyton elemzem az embereket. Agyalok a cselekedeteik miértjén, mivel biztos vagyok benne, hogy minden tettnek van egy érzelmi mozgatórugója is az emberek fejében. Éppen ezért igen hamar kiszúrom, ha valakinek bizonyos oknál fogva megváltozik a viselkedése, vagy éppen képes vagyok a kérdéseimmel a legérzékenyebb pontra tapintani. Néha ezt félreértik az emberek és megbántódnak, pedig ha tudnák, hogy egyáltalán nem a személyeskedés vezet…

Hallgatni, elemezni, gondolkodni... (Kép forrása: itt.)

4. Nagyon szeretek beszélni és vitázni, illetve beszélgetni másokkal, vagyis a kommunikáció mindenfajta formáját roppantul kedvelem. Hihetetlenül feldob, mikor pro-és kontra érveket kell felsorolnom egy állítás mellett, vagy vitáznom kell valakivel, hogy megvédjem az igazam. Ez a legtöbb embernek hatalmas gondot okoz és általában érv híján mindig a vitázó személyét kezdik támadni, de ez elég gyenge taktika. Ugyancsak meleg érzéssel tölt el egy jó kis beszélgetés Ilyen, amikor csak csendben kielemzem Niki barátnőmmel az élet dolgait, átbeszéljük a világ történéseit, vagy keressük az okokat…  J

Érvelni, de csak okosan!  (Kép forrása: itt.)

5. Az előző két pont kombinációjának szerencsétlen hozadéka a mérhetetlen őszinteségem és a kíváncsiságom, mely azt hiszem néha nagyon idegesítő emberré tesz engem. A Párom szerint, engem vagy szeretnek az emberek, vagy utálnak, közti állapot nincs… Nos, ez tényleg így lehet, mert akiket a barátaimnak tartok, hasonló dolgokról számolnak be. J Igaz, meg kell valljam, az utóbbi években tudatosan próbáltam ezt a direkt kérdezős, túl őszinte és letámadós stílust csökkenteni, de azért még így is sokszor beletrafálok egyesek lelkivilágába… (Bocsika! J)

Nagyon kííííváncsi... (Kép forrása: itt.)

6. Tisztelem és szeretem a tradicionális (magyar) falusi értékeket, de egyre jobban „világi” ember vagyok. Ez a legnagyobb változás az életemben az utóbbi időben, mely szerintem a sok-sok utazásnak és a világlátottságnak köszönhető. De mit is értek ez alatt? Sosem fogom elfeledni honnan jöttem, vagy hogy mit is adott nekem a magyar vidék – az otthon –, ahova imádok visszatérni. De egyre jobban szükségem van a sokszínű világra is! Szeretek repülni, elmenni egy sushi-bárba vacsizni, szeretek egy nagyvárosban élni és olyan társaságban ücsörögni, ahol legalább 3 nyelven beszélnek egyszerre. Mindezek után pedig szuper hazatérni néha Magyarországra, megmártózni a Balatonban és elcsevegni az idei pálinkáról, vagy befalni egy nagy adag vadpörköltet…

Szülőfalum...

7.Nagyon szeretek lustálkodni és szunyókálni!!! Abban a pillanatban, amikor rájövök, hogy épp semmi dolgom nincs, vagy épp kedvem nincs semmit csinálni, csak elvonulok és kumok egy hatalmasat! J Erre rendszerint hétvégén kerül sor, de kiválóan alkalmas erre a hosszú sötét finn délután is…

 

Szunyókálj profin, vagy sehogy! J (Kép forrása: itt.)

Csak hogy az én történetem is kerek legyen, következzen most a 7 blogger, akit jobban meg szeretnék ismerni és akiknek a virtuális stafétát át szeretném adni:

Szofika a konyhában

Barbi konyhája

Gabriella kalandjai a konyhában

Rubin Konyhája

Bibiomi receptjei

Olajogyó

Napfényés Fűszer

Szép napot, ildiKOKKI

Farsangi fánk

Avagy miért érdemes valódi rumot tenni a fánkunk tésztájába?

Farsangi szalagos fánk!

Meg kell valljam, fánkot a mostani próbálkozások előtt még életemben nem sütöttem, de gondoltam épp itt az ideje ezt is megtanulni, hiszen annyira nem lehet nagy ördöngösség a dolog! J Annak idején a tesóm rengeteg fánkot sütött, így nagyjából emlékeztem a dolgok mikéntjére, bár a nézni a fánksütést, vagy csinálni azt mégis két különböző dolog.

Éppen ezért alaposan áttanulmányoztam a fánkokról fellelhető összes irományt, míg végül Andi konyhája oldalán kötöttem ki. Annak idején, mikor elkezdtem elmélyedni a sütés-főzés remekeiben, szinte mindig Lajos Marit, vagy Andi receptjeit olvastam, így biztos voltam benne, Andi tanácsait meg kell fogadni. J Nála olvastam ugyanis, hogy egy kevés rum a fánk tésztájában meggátolja azt, hogy túl olajosak maradjanak a fánkjaink, amit persze ki is próbáltam és tényleg igaz. Sülés közben a rum elpárolog, amit erősen lehet is érezni, hiszen a sütés alatt olyan végig érzésem volt, mintha egy kocsmában ücsörögnék… J

A fánksütés másik titka talán az olaj hőmérséklete, amit a harmadik sütésre sikerült jól beállítanom. A fánkokat egy mélyebb lábosban érdemes sütni, de nem túl forró olajban, vagyis csupán közepes lángon! (Nálam ez a 6 fokozatú gázon 3-as fokot jelentett.) Ebben az esetben a fánkok egy-egy oldala valóban 2-2 perc alatt megsül és a tészta nem marad belül nyers egyáltalán!

Frissen sült fánkok...

Hozzávalók: (15 db nagyobb fánkhoz.)

40 dkg liszt

5 dkg porcukor

5 dkg vaj

4 tojássárgája

1,6  - 2 dl tej + 3 dkg élesztő + 2 tk cukor

1 csipet só

0,4 dl rum (!)

A tészta:

A kézmeleg tejben felfuttatom az élesztőt egy kevés cukorral. A lisztet, sót, porcukrot egy tálba szitálom, majd hozzáadom az olvasztott vajat, a rumot, a tojássárgákat és a tejben felfuttatott élesztőt, majd ezekből egy sima tésztát dagasztok. Az alaposan kidagasztott tésztát meleg helyen ¾ órát kelesztettem, amíg duplájára nem nő.

A fánkok és a sütés:

A megkelt tésztát már nem gyúrtam át, csupán óvatosan kinyújtottam, majd kiszaggattam a fánkokat. Ehhez a művelethez egy vizespoharat használtam, mivel nincs nagy pogácsaszaggatóm. J A maradék tésztát begyúrjuk és ezt is kiszaggatjuk. A fánkok közepét benyomkodjuk, majd egy tálcán letakarva meleg helyen további 20 percet kelesztjük.

Végül felforrósítjuk az olajat, melyben kisütjük a fánkokat. A sütés során egy-oldal kb. 2 perc alatt sül barnára, az első oldal sütésekor legyen fedő a láboson! J Arra is figyeljünk, hogy a fánkokat azzal az oldallal lefele tegyük az olajba, amelyik benyomtuk középen, mert ha nem így járunk el, akkor a lyuk eltűnik, mivel a sütés közben a tészta jelentősen megkel! A forró fánkokat szedjük szalvétára, majd ha meghűltek szórjuk meg porcukorral!

Így készültek...

Vélemény a fánkbuliról:

A fánksütés egy nagy élmény volt, s bár az első fánkjai még egészen barnák voltak, a végére belejöttem a dologba! A rövid sütési idő ellenére minden fánkom remekül átsült és a tészta sem lett olajos egyáltalán, ami feltehetőleg a jelentős mennyiségű rumnak volt köszönhető a tésztában, ami egyébként sütéskor tényleg elillant. JA Párom szerint a fánkok olyanok lettek, mintha csak „nagymama sütötte volna” őket, így most hétvégén ismét fánksütés lesz a program.

Az olajjal kapcsolatban még egy jó tanács: akinek van digitális maghőmérője és bizonytalan az olaj pontos sütési hőmérsékletében, nyugodtan mérjen egyet, kb. 160°C-ot kell mutatni a hőmérőnek, amikor sütésre kész az olaj!

Legyen szép napotok, ildiKOKKI

Fánkocskák....

Kapucíner kocka

Avagy hogyan próbáltam ki a csokidíszítő transzferfóliát! J 

Kapucíner kockák házi marcipánnal és a presszókávé ízével...

Minden bizonnyal sokan emlékeztek még gyermekkorunk egyik nagy kedvenc csokijára, a Kapucínerre. Jómagam annak idején Autós szelet és Bohóc csoki párti voltam, és a kávés édességeket nagy ívben elkerültem (pl. utáltam a tejeskávét is az oviban), így annak idején Kapucínert csak nagy ritkán ettem.

Még az ünnepek előtt vetettem szemet Dinánál a Kapucíner tallér receptjére, de az ünnepi nagy rohanás után csak most volt időm kipróbálni ezt a receptet. Ennek ellenére nem bántam meg, hiszen végre egy olyan édességet készíthettem, amit végre a Párom is szeretett, mert ő annyira nem édesszájú! J Ezek a kis kockák ugyanis az étcsokoládé, a marcipán és egy erős presszókávé ízét ötvözik, amiket egy kevés tejcsokival és transzferfóliás megoldással díszítettem. (A transzferfóliát a Food-Packben vettem még Budapesten.)

Hozzávalók: (20db kicsi kockához.)

15 dkg marcipán (Én a házi marcipánom használtam, recept itt, a cukormentes változat receptje itt.)

2 tk kávékrémpor, vagy tejpor (Nálam kávékrémpor, mert a tejpor túl drága volt. J)

2 g instant kávé

10 dkg étcsoki

2-3 kocka tejcsoki

kis darab transzferfólia

A kávé ízű marcipán belső:

A marcipánt két részre osztjuk, majd az egyik felébe begyúrjuk az instant kávéport, a másikba pedig a tejport. Jómagam sem a krémport, sem az instant kávét nem oldottam fel vízben, hanem közvetlen belegyúrtam a marcipánba, gondoltam jó lesz az így is és jó is lett! J Ezután a marcipándarabkákat egy órácskára hűtőbe tettem.

 

Így gyúrd be a marcipánba a krémport és a kávét....

A bonbon összeállítása:

Ahhoz, hogy szép szabályos négyzet alakú marcipán négyzetet tudjak nyújtani bevetettem a jó öreg sütőpapíros trükköt. Mindez abból áll, hogy egy darab sütőpapírt félbehajtunk, majd ennek a papírnak négyzet-alakban lehajtjuk a széleit (A). A hajtogatás során arra ügyeljünk, hogy nagyjából akkora négyzetet hajtsunk, amekkora kb. annak a marcipánnak fog megfelelni, amivel épp dolgozunk. Elsőként a fehér marciánt nyújtsuk ki a sütőpapír négyzetben egészen a papír széléig (B-C), majd a kávésat is (D). Végül illesszük egymásra a két réteg marcipánt (E), majd kissé nyomkodjuk össze. Mielőtt felszeljük a marcipán lapot, bejelölhetjük a kockák helyeit (F), így biztosan szép szabályos négyzeteket kapunk majd (G).

Végezetül olvasszuk meg és temperáljuk az étcsokit, amiben kimártjuk a marcipán kockákat. Díszítésnek vágjunk háromszög alakú transzferfólia darabokat, majd a mintás felükkel lefelé légmentesen simogassuk a kockák tetejére a fóliát (H). Ha a csoki elkezd megszilárdulni néhány további fehércsoki csíkkal is díszíthetjük a Kapucíner kockákat (I).

 

Így készül a Kapucíner kocka...

Megjegyzés:

Most egy új temperálási módot próbáltam ki, amit az új csokis könyvemben olvastam. A csokit 43°C-osra olvasztottam, majd 36-37°C-körül beletettem a csoki tömegének ¼-ét egy egész darabban és hagytam, hogy ez a darab hűtse le a csokit kb. 32°C-ra. Nekem csaknem az egész darab csoki elolvadt, de a maradék tábladarabot egyben kiemeltem. Így ebből az egyben beledobott csokiból folyamatosan „szabadult fel” elvileg a megfelelő szerkezetű kakaóval és ez segítette elő a gyors és tökéletes temperálást. Ez az újonnan olvasott módszer nekem nagyon tetszik és szerintem jól is sikerült, így még biztosan megpróbálom polikarbonát formával is! J

Belül csíkos...

Vélemény a házi Kapucínerről:

Szerintem ez egy szuper recept, köszönet érte Dinának! J Érdekesség, hogy az idő előrehaladtával a kis kockák íze még inkább harmonikusabb lesz, mint első nap volt, akkor ugyanis nagyon erőteljesnek éreztem a kávét, de másnap reggelre egy nagyon lágy ízű bonbont kaptam. További érdekesség volt számomra az is, hogy az én házi marcipánommal készült édesség kevésbé emlékeztet az eredeti Kapucínerre, mivel szerintem jobban érvényesül marcipán íz. (Aztán ki tudja, majd ha otthon járok, kóstolok egy Kapucíner csokit… J) Ennek ellenére ez egy SZUPERFINCSI édesség, ami nálunk hamarosan ismét készülni fog!

Legyen szép napotok, ildiKOKKI

Házi Kapucíner kockák! 

Levendulás bonbon

Avagy hogyan született meg az egyik kedvenc bonbonom…

A csodás bonbonok...

Bár sokáig nagy ellenállást tanúsítottam a levendulás sütik, fagylaltok és édességek iránt, mára – a macaronhoz való viszonyom megváltozásához hasonlóan – ez az ellenállásom is teljesen megszűnt. Sőt, miután egy tavaly őszi csokifesztiválon levendulás bonbonokat kóstoltam nagy tömegével (tejcsokis levendulás, gyömbéres levendulás, fehércsokis levendulás stb.), az ellenállásom heves érdeklődésbe csapott át! J

Ez a változás egyébként számos gasztronómiai kérdésben érezhető nálam, mely részben a gasztroblogolásnak, részben pedig Finnországnak köszönhető. Nincs gond ezzel, kedvencem lett a fehérboros kagyló és a bazsalikomos csoki mostanában, szóval nyitott vagyok mindenre, hisz ki tudja mit hoz a jövő?! A nyitottság ennél a bonbonnál egyébként nagyon kell, így azt mondom, azért egyszer érdemes megpróbálni annak is, aki kicsit tart a dologtól. HA nem ízlik, akkor egy év múlva újra meg kell kóstolni, hiszen anno én sem ettem volna meg ezt a csokit, ma meg…. J Lássuk akkor, hogy készült ez a bonbon, melyhez Katuci receptjét vettem alapul.

Hozzávalók: (Egy 21 db-os polikarbonát formához.)

(1) Korpusz:

200 g étcsoki (min. 70%-os), melyből kb. 150 g-ot fogunk elhasználni

1%-nyi kakaóvaj

(2) Ganache:

65 g tejcsoki +20 g étcsoki

30 ml levendulás tejszín, ami 100 állati  ml tejszín (legjobb a 30-35%-os) és 1 ek szárítpott levendulából készült

20 ml állati tejszín (legjobb a 30-35%-os)

15 g méz

1 tk vanília aroma

Töltelék:

A levendulás tejszínhez 1 dl tejszínt összeforralok 1 púpos ek levendulával, majd hagyom kihűlni. A levendulás tejszínt egy éjszakára hűtőbe teszem, majd másnap reggel leszűröm. Ebből a levendulás tejszínből (30 ml), ami picit sárgás színezetű lesz, illetve egy kevés plusz levendulamentes tejszínből (20 ml) készítem a tej- és étcsoki alapú ganachet, amit egy kevés akácmézzel és vanília kivonattal is ízesítek. A ganachet felhasználás előtt egy éjszakát hagyom hűtőben pihenni. (A ganachehoz a tejszínt az olvadt csokira öntöm, majd addig mikrózom és kevergetem felváltva, míg egy teljesen sima csokikrémet kapok.)

A bonbon összeállítása:

A csokoládé burokhoz megolvasztom az étcsokit (kb. 43-45°C-ra) vízgőz felett, majd folyamatos kevergetés mellett hűtöm vissza 35°C-ig. Ekkor hozzáadom a kakaóvajat, majd a csokit tovább hűtöm 32°C-ra. A polikarbonát formát hajszárítóval átmelegítem, majd beleöntöm az étcsokit, amit néhányszor az asztalhoz ütögetek, hogy a légbuborékok eltávozzanak. Végül a formát megfordítom, a felesleges csokit kicsöpögtetem, majd a csokiburkot hűtőben hagyom megszilárdulni.

Ha a burok megszilárdult a levendulás ganachet a formába töltöm, hagyva helyet a lezárásnak. Végül a bonbonok talpához a maradék étcsokit visszamelegítem és lezárom velük a bonbont. Ha a bonbonok talpa is megszilárdult kifordítom a levendulás csoddákat a polikarbonát formából.

Vélemények erről a bonbonról:

Elég nagy elfogultság azt nyilatkozni, hogy ez egy szuperfincsi bonbon, ami nálam mindent vitt, de tényleg így van! J Helyette inkább azt írom, hogy erről a bonbonról NAGYON megoszlanak a vélemények. A Párom szerint „ehetetlen és molyirtó” ízű, az észt szomszédok szerint „nagyon érdekes”, a magyar szomszédok szerint „nem hagyományos”, a skót szomszéd szerint „briliáns” és egy magyar gombakutató biológus barátunk szerint is „nagyon finom és nem mindennapi”. Látható tehát, hogy annyi különféle vélemény érkezett erre az édességre, ahányan kóstolták… De én szeretem és kész! Punktum! J

Legyen szép napotok, ildiKOKKI

Levendulás bonbon, amit vagy szeretünk, vagy nem! J

Karamelltorta

Avagy hogyan avattam fel az új robotgépem a skót szomszéd szülinapi tortájával?

Karamelltorta csokis piskótával, ét- és karamellizált fehércsoki korongokkal és lágy karamellöntettel...

Néhány hónapja lettem először figyelmes arra, hogy a robotgépem fura hangokat ad ki, majd a decemberi habcsók sütésnél, mikor 20 percet kellett keverni a tésztát már olyan égett motorszag áradt a mixeremből, hogy azt hittem ott helyben örökre megadta magát a jó öreg kis gépezet. El persze nem romlott, még mindig tudok vele keverni, de sajna itt volt az idő, hogy beszerezzek egy újat, így az utóbb 2-3 hónapban figyelmesebben jártam keltem, de valahogy egy robotgép sem tetszett igazán. Aztán egyik nap elmentünk vásárolni és megpillantottam ŐŐŐŐŐT, majd a párom rábeszélésére haza is hoztam magammal ez a narancssárga csodát! Így ezentúl ő lesz majd látható a fázisfotókon, nem a jó öreg fehér mixerem! J

 

Ezentől ŐT láthatjátok majd a fázisfotókon!!! J

A mixer vásárlással nagy szerencsém volt, mert pont akkor vettem meg, mikor a kedves skót barátunknak, Neilnek kellett egy szülinapi tortát rittyentenem. Bár nem volt határozott ötletem, abban biztos voltam, hogy valami karamellás sütit kellene készítenem, elvégre egy pasi mégsem kaphat valami habos és gyümölcsös tortát? Az igazság az, hogy már hónapok óta nézegetem Piszke karamelltorta receptjét, de korábban beleszerettem Farkas Vilmos karamelltorta receptjébe is. Így nem volt mit tenni, ötvöztem a két receptet és mindkét receptből a számomra szimpi elemeket vettem át, amit persze megspékeltem egy kis ildi KOKKI csalafintasággal. J

Neil tortája egy kisebb társaságnak készült, éppen ezért csak egy 18 cm-es, vagyis 10-12 szeletes tortácskát sütöttem, tehát egy normál torta mennyiségének 2/3-ával dolgoztam. Abban az esetben, ha egy nagy 24 cm átmérőjű tortát szeretnétek, az itt megadott mennyiségek 1,5-szeresével dolgozzatok.  A receptről még annyit, hogy tényleg NAGYON könnyű lesz elkészíteni, annak ellenére hogy egy szuperflancos tortának tűnik, nagyon hamar össze lehet dobni. A torta egyik szépségét szerintem a csokikorongok adják, ehhez a karamellizált fehércsokiról bővebben itt olvashattok.

A torta...

Hozzávalók: (Egy 18 cm-es tortához.)

(1) Tészta:                                                    (2) Krém:                                                          (3): Öntet és díszítés:

4 egész tojás                                                 7 dl állati tejszín (30-35%)                       7 dkg kristálycukor karamellizálva

4 ek cukor                                                    350 g kristálycukor karamellizálva     1 dl tejszín (10-15%)

2 ek liszt +2púpos ek kakaópor          200 g fehércsoki                                          2 dkg vaj

1 tk sütőpor                                                  1 db vanília rúd                                             étcsoki korongok (6-7 dkg)

1 tk. vanília aroma                                     1 tk só                                                                karamellizált fehércsoki korongok (3-4 dkg)  

A piskóta:

A Tészta hozzávalóiból a piskóta ALAPRECEPT-nél megadott módon egy 3 lapos, 18 cm-es kakaós piskótaalapot sütünk. A piskótát hagyjuk kihűlni, egy zacskóba alaposan elcsomagoljuk, majd egy éjszakán át hagyjuk pihenni. Másnap reggel a piskótát 3 részre vágjuk és tölthetjük is a tortát.

A krém és csokidíszek:

Aznap este, mikor megsütöttük a piskótát, összeállítjuk a krémet. A kristálycukrot lassú tűzön aranybarnára karamellizáljuk egy MÉLY lábosban. Miközben a karamellát olvasztjuk, egy másik kisebb lábosban feltesszük melegedni a tejszínt, majd ha elolvadt a cukor és kristálymentes a karamella, kis részletekben FOLYAMATOS kevergetés mellett ráöntjük a forró tejszínt a forró karamellára. VIGYÁZAT, a tejszín majd ki akar futni, ezért nagyon kell kevergetni a karamellát és apránként adagolni a tejszínt!

Ha a tejszínünk szépen felolvasztotta a karamellát, akkor a lábost lehúzzuk a tűzről, majd beletördeljük a fehér csokoládét. A karamellás tejszínt addig keverjük, amíg a fehércsoki el nem olvad, ekkor ízesíthetjük a krémet vaníliával, illetve sóval ízlés szerint. Végül a krémet hagyjuk kihűlni a konyhapulton, majd egy éjszakára a hűtőbe tesszük.

Miután összeállítottam a krémet, étcsokoládét és karamellizált fehércsokoládét olvasztottam és temperáltam, majd egy csokimintázó textúrfóliára – ezt használtam a vaníliás karika mintázásához is – kisebb és nagyobb korongokat nyomtam. A csokit a konyhapulton hagytam megszilárdulni, majd egy éjszakára a hűtőbe tettek.

 

Így készült...

A torta összeállítása:

Másnap reggelre a karamellás tejszínhabos krém jól besűrűsödött a hűtőben és csak ki kellett habosítanom. Az új narancssárga csodamixeremmel először csak alacsony fokozaton, majd ahogy egyre habosabb és világosabb lett a krém egyre magasabb fokozaton habosítottam a krémet, amíg az teljesen szilárd nem lett. (Aki aggódik, hogy a krém nem áll meg, vagy nyáron készíti a tortát, az ennél a pontnál dobjon bele minimum 2-3 csomag habfixálót, vagy 1 csomag Zseléfixet. Én ezt most nem tettem meg, kíváncsi voltam megmarad-e így a krém.)

A piskótát felszeltem, a krémet 3 részre osztottam, majd betöltöttem a tortát. A krém utolsó harmadával burkoltam a torát, majd ezzel is díszítettem a torta tetejét. Végül a torta oldalára és tetejére nyomkodtam a csokikorongokat, majd pár percre hűtőbe tettem azt, amíg elkészítettem a tetejére a karamellöntetet.

Karamellöntet:

Az öntet hasonlóan készül, mint a krém, vagyis a cukrot aranybarnára karamellizáljuk, amíg egy másik kis lábosban felforraljuk a tejszínt. Ezután leforrázzuk a tejszínnel a karamellát és hozzáadjuk a vajat is, majd megvárjuk, míg az teljesen elolvad. Végül az öntetet TELJESEN lehűtjük és csak így öntjük a torta tetejére. (Az öntet egyébként nem szilárdul meg, finom krémes marad.) Ha az öntet is a tortán van további pár órára ismét hűtőbe tesszük a tortát, majd a szervírozáshoz csak az utolsó pillanatban vesszük ki onnét!

A csokidíszek...

Vélemény a receptről:

Jómagam eddig nem voltam egy nagy karamella rajongó, de ez a torta mindent megváltoztatott és azóta csak karamellás édességeken töröm az agyam! J

A tortáról tudni kell, hogy BRUTÁLIS karamella íze van és nagyon tömény is, lévén tényleg rengeteg karamella van a krémben. Ennek ellenére a krém csak közepesen émelyítő, de akkor is csak egy kis szeletet bír megenni az ember.

A krém egyszerre lágy és krémes, de a tortában nagyon jól tartja magát és nem folyik szét. Szeletelésnél azonban már lehet látni, hogy nem egy kőkemény krémről van szó, így nyáron erre a tortára nagyon oda kell figyelni és gyorsan szervírozni, nem pedig órákig a hőségben tárolni!!!

Összességében nem csalódtam, szerintem nagyon ízlett mindenkinek a torta és végre valami nem hagyományosat sikerült sütnöm! Próbáljátok ki, mert egy szuper kaland lesz! J

Szép napot nektek,  ildiKOKKI

Az a BIZONYOS karamelltortácska...