Tuesday, January 21, 2014

Levendulás bonbon

Avagy hogyan született meg az egyik kedvenc bonbonom…


A csodás bonbonok...

Bár sokáig nagy ellenállást tanúsítottam a levendulás sütik, fagylaltok és édességek iránt, mára – a macaronhoz való viszonyom megváltozásához hasonlóan – ez az ellenállásom is teljesen megszűnt. Sőt, miután egy tavaly őszi csokifesztiválon levendulás bonbonokat kóstoltam nagy tömegével (tejcsokis levendulás, gyömbéres levendulás, fehércsokis levendulás stb.), az ellenállásom heves érdeklődésbe csapott át! J

Ez a változás egyébként számos gasztronómiai kérdésben érezhető nálam, mely részben a gasztroblogolásnak, részben pedig Finnországnak köszönhető. Nincs gond ezzel, kedvencem lett a fehérboros kagyló és a bazsalikomos csoki mostanában, szóval nyitott vagyok mindenre, hisz ki tudja mit hoz a jövő?! A nyitottság ennél a bonbonnál egyébként nagyon kell, így azt mondom, azért egyszer érdemes megpróbálni annak is, aki kicsit tart a dologtól. HA nem ízlik, akkor egy év múlva újra meg kell kóstolni, hiszen anno én sem ettem volna meg ezt a csokit, ma meg…. J Lássuk akkor, hogy készült ez a bonbon, melyhez Katuci receptjét vettem alapul.

Hozzávalók: (Egy 21 db-os polikarbonát formához.)
(1) Korpusz:
200 g étcsoki (min. 70%-os), melyből kb. 150 g-ot fogunk elhasználni
1%-nyi kakaóvaj
(2) Ganache:
65 g tejcsoki +20 g étcsoki
30 ml levendulás tejszín, ami 100 állati  ml tejszín (legjobb a 30-35%-os) és 1 ek szárítpott levendulából készült
20 ml állati tejszín (legjobb a 30-35%-os)
15 g méz
1 tk vanília aroma

Töltelék:
A levendulás tejszínhez 1 dl tejszínt összeforralok 1 púpos ek levendulával, majd hagyom kihűlni. A levendulás tejszínt egy éjszakára hűtőbe teszem, majd másnap reggel leszűröm. Ebből a levendulás tejszínből (30 ml), ami picit sárgás színezetű lesz, illetve egy kevés plusz levendulamentes tejszínből (20 ml) készítem a tej- és étcsoki alapú ganachet, amit egy kevés akácmézzel és vanília kivonattal is ízesítek. A ganachet felhasználás előtt egy éjszakát hagyom hűtőben pihenni. (A ganachehoz a tejszínt az olvadt csokira öntöm, majd addig mikrózom és kevergetem felváltva, míg egy teljesen sima csokikrémet kapok.)

A bonbon összeállítása:
A csokoládé burokhoz megolvasztom az étcsokit (kb. 43-45°C-ra) vízgőz felett, majd folyamatos kevergetés mellett hűtöm vissza 35°C-ig. Ekkor hozzáadom a kakaóvajat, majd a csokit tovább hűtöm 32°C-ra. A polikarbonát formát hajszárítóval átmelegítem, majd beleöntöm az étcsokit, amit néhányszor az asztalhoz ütögetek, hogy a légbuborékok eltávozzanak. Végül a formát megfordítom, a felesleges csokit kicsöpögtetem, majd a csokiburkot hűtőben hagyom megszilárdulni.
Ha a burok megszilárdult a levendulás ganachet a formába töltöm, hagyva helyet a lezárásnak. Végül a bonbonok talpához a maradék étcsokit visszamelegítem és lezárom velük a bonbont. Ha a bonbonok talpa is megszilárdult kifordítom a levendulás csoddákat a polikarbonát formából.

Vélemények erről a bonbonról:
Elég nagy elfogultság azt nyilatkozni, hogy ez egy szuperfincsi bonbon, ami nálam mindent vitt, de tényleg így van! J Helyette inkább azt írom, hogy erről a bonbonról NAGYON megoszlanak a vélemények. A Párom szerint „ehetetlen és molyirtó” ízű, az észt szomszédok szerint „nagyon érdekes”, a magyar szomszédok szerint „nem hagyományos”, a skót szomszéd szerint „briliáns” és egy magyar gombakutató biológus barátunk szerint is „nagyon finom és nem mindennapi”. Látható tehát, hogy annyi különféle vélemény érkezett erre az édességre, ahányan kóstolták… De én szeretem és kész! Punktum! J


Legyen szép napotok, ildiKOKKI

Levendulás bonbon, amit vagy szeretünk, vagy nem! J

1 comment: