Spenótos-fetás kiflik

Avagy végre kipróbálhattam tesóm kelt kifli receptjét! J

 

Spenótos-fetás kiflik! J

Már nagyon régóta szerettem volna valami sós kelt finomságot is sütni, de valahogy mindig elmaradt, mivel javarészt szinte csak édességeket, vagy sütiket készítettem. A sós finomság kapcsán valami sajtos dolgon törtem a fejem, mivel mostanában szívesen próbálok ki mindenféle sajtot, az egyik nagy kedvencem a kecskesajt lett. Ezt megkoronázta még az is, hogy a vegetáriánusokról és a vega-ételekről jelentősen átalakult a gondolkozásom, és elég sok fogást kezdtem el húsmentesen fogyasztani egy nagy halom zöldséggel! J

Az egyik favoritom a sajtos-spenótos pizza lett, amit mindenképpen szerettem volna átültetni egy „minikifli” formába. Szerencsémre a Tupperware oldalán találtam is egy spenótos-fetasajtos kifli receptet, bár az leveles tésztából volt. Nem volt mese, elő kellett tehát keresnem a tesóm fincsi vajaskiflijeinek a receptjét és a Tupperes tölteléket összepárosítottam az ő kelt tésztájával! J Lássuk, mi is született ebből a házasságból…

Hozzávalók: (24 db kiflihez)

(1) Tészta:

35 dkg liszt

2 dl tej + 1 ek cukor

3 dkg élesztő

2 csapott tk só

4-5 ek olaj (nálam olívaolaj volt)

(2) Spenótos töltelék:

100 g fagyasztott spenót (alaposan kinyomkodva)

1 kis gerezd fokhagyma

1-2 nagy csipet bors

1 csipet só

(3) Fetasajtos töltelék:

100 g fetasajt

1 ek tejföl

1 tojás sárgája

(4) Díszítés:

3-4 ek szezámmag

1 tojásfehérje

A tészta összeállítása:

A lisztet egy tálba szitáljuk a sóval. Egy kisebb tálban felfuttatjuk a tejben az élesztőt a cukorral, amit aztán a liszthez adunk az olajjal és egy sima tésztát gyúrunk. A tésztát kb. fél óráig meleg helyen kelesztjük, addig elkészítjük a tölteléket.

A töltelék:

A spenótot felolvasztjuk, alaposan kinyomkodjuk, majd hozzáadunk egy zúzott fokhagymát, a kevés borsot és csipet sót. Egy másik tálban villával összenyomkodjuk a fetasajtot, majd hozzáadjuk a tojássárgáját és a tejfölt. Ehhez már külön sót nem adunk, de a spenóthoz azért tegyünk egy picit, nehogy végül sótlan legyen a kifli!

 

Így készült a kifli....

A kiflik megformázása:

A tésztát két részre vágjuk, majd akkora köröket nyújtunk belőle, amekkorát csak bírunk. (A képeken látszik, hogy én nem nyújtottam ki eléggé, tényleg érdemes jó vékonyra (2-3 mm) nyújtani, mert úgyis feltekerjük majd a kifliket!)

Az így kapott tésztakorongot elfelezzük, majd 6-6 egyenlő részre osztjuk. Végül minden kiflire egy vékony réteg spenótot és egy nagyobb kanál sajtot kenünk, majd lazán feltekerjük a kifliket. A tepsibe úgy helyezzük a minikifliket, hogy a tészta csúcsa mindig a kiflik alá kerüljön, így azok sütés közben nem fognak szétnyílni!

Sütés:

A kifliket tetejét ezután megkenjük tojásfehérjével és megszórjuk szezámmaggal. Aki szeretné, további negyed órára ismét meleg helyre teheti a kifliket kelni, vagy egyből betolhatja a tepsit a hideg, de 180°C-ra beállított sütőbe. (Én utóbbi szerint jártam el.) A kiflik forró sütőben 10-12, hideg sütőben 15-20 perc alatt sülnek meg! J

Vélemény a receptről:

Nálam nagyon jól vizsgázott ez a recept! A kiflik kiválóan bírták a fagyasztást is, egyáltalán nem éreztem, hogy gond lenne a felolvasztott kiflikkel. A töltelék is nagyon szuper volt!

A legnagyobb tanulság azonban az volt, hogy a spenótba is nyugodtan lehet sót tenni, illetve a tésztába is, ne tévesszen meg minket az, hogy a fetasajt sósabb az átlagnál! Próbáljátok ki, nem fogtok csalódni! J

Szép napot,   ildiKOKKI

A frissen sült kiflik!

„SÜSS VELEM!” Születésnapi nyereményjáték!!!

Hogyan tudsz te is csatlakozni és megnyerni a szuper finn ajándékcsomag egyikét?

Elérkezett az ildiKOKKI oldal első szülinapja, ezért a nyári játék sikerén felbuzdulva úgy gondoltam, induljon útjára egy születésnapi nyereményjáték is!

Ahhoz, hogy részt vehess a játékban, nem kell mást tenned, mint

elkészítened egy receptet az oldalamról és elküldened a fotóját!

Az általatok küldött képeket felteszem a bloghoz tartozó facebook oldalamra egy külön mappába, melynek címe „Születésnapi nyereményjáték” lett! Ezt a mappát itt megtaláljátok!

A szülinapi játék során 3 nyereménycsomag talál gazdára, mégpedig:

(1) A beküldött képek közül ti választjátok ki a nyertes, szavazzatok a facebook oldalon található szülinapi játékra érkezett fotókra!

(2) Az se csüggedjen, aki nem kap majd túl sok szavazatot, mivel jómagam is választok egy másik nyertest a beküldött fotók alapján!

(3) Annak pedig, akinek nem maradt volna ideje, vagy nem volt kedve sütni, de csatlakozott az oldalhoz, szintén lehet szerencséje, ugyanis a harmadik nyertest a facebook oldalam közösségének tagjai közül fogom kisorsolni!

A facebook oldalamhoz itt tudtok csatlakozni!

A fotók beküldési határideje:  november 1!

A fotókat privát üzenetben várom a facebook oldalamra, mely bekerül a „Szülinapi nyereményjáték” fotóalbumba! Az albumból minden nap megosztok néhány képet, így mindenkinek egyenlő esélye lesz nyerni!

Akkor lássuk a nyereményeket:

• 1-1 db Finlayson konyhai kesztyű (nagyon finn mintákkal)
• 1-1-1 db vegyes finn gumicukor
• 1-1 db finn Geisha csoki (tejcsokis mogyorós és étcsokis mogyorós)
• 1-1 db svéd Marabou csoki (mandulás és álom kekszes)
• 1-1 db Fazer minicsoki (karamellás és málnás-joghurtos)

Eredményhirdetés a blog 1. születésnapján, vagyis november 7-én!

SÜSS VELEM!

Paleolit mandulás-banános minitortácskák (Blogkóstoló XI.)

Avagy egy paleolit süti is lehet FINOM?

Paleolit mandulás-banános minitortácska! 

A Blogkóstoló játékán immáron harmadik alkalommal veszek részt. A játék lényege nagyjából annyi, hogy számos gasztroblogger jelentkező közül mindenkinek kisorsolnak egy blogot, melyről sütnünk kell. Nos, meg kell mondjam, ebben a fordulóban – hasonlóan az első blogkóstolásomhoz – ismét egy „nem hagyományos” konyhát kaptam, most azonban az a konyha ráadásul paleolit is volt…

Nem fogok hazudni, nagyon csalódott voltam! Én nem vagyok (helyesebben: eddig nem voltam) ez a meggyőzött sütit cukor és liszt nélkül emberke, sőt bevallom: engem az sem fenyeget, hogy a közeljövőben átálljak a paleo táplálkozásra! Végül azért nyögve-nyelősen kiválasztottam a legegyszerűbb receptet, amit csak találhattam Lilla oldalán. Pár napja egyébként pont bevásároltam egy kicsit egészségesebb táplálkozási formához, ekkor vettem nagyon szuper kókuszcsipszet, cukor helyett meg eritritet, ami hasonló mint a xyllit, csak nem olyan drága! J És nekifogtam a receptnek… Persze felturbóztam, de szigorúan csak gyümikkel és ezzel a kókuszcsipsszel, de annyira FINOM lett! J

Úgyhogy be kell valljam, nagyon-nagyon POZITÍVAN csalódtam, ugyanis a szuperjóóó lett a süti! Nekem ez egy nagy megnyugvás volt, még ilyen recepteket keresni, mert nagyon jó alternatívának tűnik ezekben az édességmentes hetekben, ugyanis az utóbbi időben megint nagyon odafigyelek arra, hogy mit eszek, meg Rubint Réka is újra a barátom, szóval torna is van! J Így amilyen kedvetlenül álltam hozzá ehhez a fordulóhoz, most olyan boldogan jelentem: IGEN, lehet liszt és cukor nélkül fincsit sütni! De lássuk is, hogy mit! J

 

Mindenki imádta a sütit!

Hozzávalók: (2 db 12 cm-es minitortához, vagy 1 nagy 24 cm-es tortához)

3 tojás

10 dkg mandula (őrölt)

5 dkg kókuszcsipsz, vagy kókuszreszelék (Ezt is át lehet pörgetni aprítógépben.)

6-7 dkg eritrit

1 kicsi banán

1-2 marék áfonya (elhagyható)

1 tk sütőpor

1 csipet só

1 csipet vanília őrlemény

1 citrom reszelt héja

Díszítés:

5 dkg étcsokoládé

2-3 dkg fehércsokoládé (Elhagyható, de a bolti fehércsokival NEM paleo - csak én ezt nem tudtam!)

 

Enélkül nem ment volna: az új minipite formáim és a kókuszcsipsz! J

A tészta összeállítása:

A tojásokat kettéválasztjuk, a fehérjét egy kevés sóval kemény habbá verjük (A). Ehhez apránként hozzáadjuk az eritritet, majd egyesével a tojások sárgáját (B), miközben folyamatosan keverjük tovább robotgéppel a masszánkat. Végül óvatosan 2-3 részletben beleforgatjuk a mandulát és a kókuszt (C), majd hozzáadjuk az aprított banánt és a tésztát  (D) a formába öntjük, amire rászórjuk az áfonyát. (Utóbbi egyébként elhagyható, nekem még volt egy kevés a fagyasztóban és már nagyon el szerettem volna használni.)

 

Így született a tészta...

Sütés:

A tortácskákat betoljuk a 180°C-os forró sütőbe és kb. 15 perc alatt aranybarnára sütjük őket! Ne feledjük a tűpróbát!!! Miután a süti kihűlt megolvasztjuk az ét- és a fehércsokoládét, majd gyors mozdulatokkal csinos kis csíkokat húzunk a tortácskák tetejére! Díszítésnek néhány szelet kókuszcsipszet is szórhatunk még rá.

 

A minitorták sütés előtt.

Vélemény a receptről:

Ez a süti főként délutáni teázáshoz, kávézáshoz, vagy egy gyors desszertnek alkalmas, mivel maguk a minitorták nem lettek magasak, csak kb. 3-4 cm vastagságú lesz a tészta. Szerintem a gyümölcsök és a kókusz nagyon sokat dobott a recepten, a banán mellett alma, málna, vagy mazsola is használható. Ebben a receptben a lisztet az őrölt mandula helyettesítette, ami a viszonylag semleges íze miatt nagyon jól kombinálható mindenféle gyümölccsel és csokival, így bátran lehet kísérletezni.

Számomra a legnagyobb öröm az volt, hogy ez a recept a kemény – és mondjuk ki – diétás időszakba is beilleszthető! J Szóval jó volt ez a blogkóstoló is, köszönet Lillának!

Szép napot,  ildiKOKKI

Fincsi volt...  J

Vaníliás karika (VanKa)

Avagy hogyan hasznosítottam az egyetemi tanulmányaim a keksztészta elkészítésénél?

 

Mi csak így nevezzük: VanKa J

A vaníliás karika nagy kedvenc a családban. Amíg Magyarországon éltünk sokszor vásároltuk egy-egy esti filmezéshez, vagy csak vettünk egy csomaggal délutánonként, mert az nekünk jó (volt)! J Idekinn sajna a vaníliás karika egy elérhetetlen álom, éppen ezért eldöntöttem: lesz, ami lesz, megsütöm végre magunknak ezt a kekszet! Természetesen ez is Péter szülinapjára készült, hiszen a kekszeket a gyerekek is nagyon szeretik, így a szülinapi bulin főként a magyarok és kisgyerekek ropogtatták a karikákat.

A süti elkészítéséhez több receptet is megnéztem, jó recept van TücsökBogárnál is, nekem mégis a Femina oldalán található nyerte el a tetszésem, bár ezt sem éreztem az igazinak. Egyrészt azért, mert jómagam igen intenzív vanília ízt szerettem volna elérni, amihez találtam is a boltban egy szuper vaníliaőrleményt. (Aki otthon készíti ezt a kekszet szánja rá azt a pici pluszköltséget és tényleg vegyen bele egy igazi vanília rudat, vagy egy Bourbon vaníliás cukrot, mert nagyon megéri!)

 

A finn vanília őrlemény: finom illat, intenzív íz és viszonylag olcsó is!

A másik gondom az volt, hogy az otthon készült kekszek sosem olyan omlósak, mint az igazi bolti karika. Az otthoni keksz inkább csak úgy „egyben van”, nem morzsálódik és mindig keményebb egy picit. Amikor ennek a problémának a megoldásán gondolkodtam, eszembe ötlött mit is tanultunk anno növénytermesztéstan órán a búzaliszt minősítéssel kapcsolatban… A kekszekhez mindig a rosszabb minőségű, fehérjében szegény, terülős tésztát eredményező lisztek felelnek meg, míg kenyérsütéshez meg a magas sikértartalmú lisztek a jobbak, amiből szép ruganyos lesz a tészta. Vagyis: az alacsony fehérje tartalomtól lesz omlós egy keksz. A fehérje-mentes liszt nem más, mint tiszta keményítő, így ahhoz, hogy a keksz igazi bolti-jellegű és omlós legyen, a búzaliszt egy részét tiszta keményítővel kell pótolni. Erre a célra én az itt fellelhető gluténmentes lisztet választottam, ami egyébként majdnem 100% tiszta búzakeményítő. (Magyarországon lehet ezt akármilyen keményítővel pótolni.) Azt ne feledjük, hogy ettől a tészta valóban jobban fog terülni és nem lesz olyan szabályos alakú, de egy kis csokival mindent el lehet rejteni, így ez nem fog gondot okozni!

 

Finn gluténmentes liszt: majdnem tiszta búzakeményítő!

Hozzávalók: (35-40 db karikához)

15 dkg liszt + 15 dkg keményítő

(Aki kevésbé terülősre szeretné, annak 20 dkg liszt + 10 dkg keményítő.)

2 tojássárgája

12 dkg porcukor

2 tk vanília őrlemény

18 dkg vaj

1 tk sütőpor

1 csipet só

½ citrom reszelt héja

15 dkg étcsokoládé

4-5 dkg fehércsokoládé (elhagyható)

A tészta összeállítása:

A szárazanyagokat (liszt, keményítő, porcukor, sütőpor, só) egy tálban összekeverjük, majd hozzáadjuk a reszelt citromhéjat, a vanília őrleményt, a tojások sárgáit, illetve a hideg vajat. A hozzávalókból egy puha tésztát gyúrunk, amit érdemes 1-2 órát, vagy egy teljes éjszakát hűtőben pihentetni.

 

A tészta.

Sütés:

A tésztát sütés előtt kb. fél órával kivesszük a hűtőből, lisztezett deszkán átgyúrjuk, majd 6-8 mm vékonyra nyújtjuk és belőle karikákat szaggatunk. (A karikákat én egy nagyobb pogácsaszaggatóval, a belső lyukat egy kisebb kupakkal szaggattam ki.)

A nyers tésztakorongokat szilikonos sütőpapírra helyezzük, ügyelve a megfelelő távolságra a karikák között, mivel a tészta terülni fog! A tésztát előmelegített 190-200°C-os sütőben sütjük max. 10 percig, vagy addig, amíg a karikák nagyon pirulni nem kezdenek! A sütés után a karikákat a tepsiben hagyjuk kihűlni, mivel a keményítős tészta melegen nagyon könnyen deformálódik és törik!

 

Így szaggattam a karikákat: egy pogácsaszaggatóval és egy kisebb kupakkal! J 

Díszítés:

Az étcsokit felolvasztom, majd kissé visszahűtöm, és egyesével csokiba mártom a karikák alját. Ezután a karikákat faerezetes és csigavonalas textúrfóliára helyeztem, hogy a csokoládé a korongok alján szép mintázatot kapjon. (Ilyen textúrfóliát innét tudtok rendelni.) Akinek nincs ilyen fóliája, az nyugodtan használhat sima szilikonos sütőpapírt is. 

Ilyen mintázatot ad a  textúrfólia.

Végül felolvasztom a maradék fehércsokoládét, zacskóba töltöm és vékony vonalakat húzok a karikák tetejére. A kész karikákat egy éjszakára hűvös helyre tettem, hogy a csoki szépen meg tudjon szilárdulni és könnyen le tudjam fordítani a fóliáról.

 

A fehércsokis díszítés.

Vélemény a receptről:

Összességében úgy érzem, hogy nagyon megérte belefogni a karika elkészítésébe. Amikor megláttam a frissen sült karikákat kicsit aggódtam, hogy nagyon terültek a tésztakorongok. Akit ez esetleg zavar, az alacsonyabb arányú keményítő alkalmazásával gátolhatja a jelenséget. Végül az én karikáim is szépek lettem, mert a csoki díszítés ápolt és eltakart, így én továbbra is maradok ennél a liszt: keményítő aránynál, mert szerintem az omlóság fontosabb, mint az ici-picivel vékonyabb tészta. A textúrfólia nagyon jól szerepelt, szépen megmintázta a vékonyabbra hagyott csokiréteget is. Egyszóval nekem így egy vékony csokiréteggel, nagyon omlós tésztával, igazi vaníliával és egy kevés citromhéjjal adta vissza a házi vaníliás karika azt az élményt, amit mindig is kerestem! J
Próbáljátok ki ti is, szép napot,  

                                  ildiKOKKI

A vaníliás karika... 

Meggyes-mákos muffin

Avagy hogyan leptem meg egy kupac finn gyereket egy egyszerű, de mégis különleges sütivel... J

 

Megyyes-mákos muffin! J

Jómagam mindig is anti-muffinista voltam, értsd: a muffinkészítést sosem becsültem valami sokra… Pár hónappal ezelőttig, akkor ugyanis elkezdtem kicsit jobban odafigyelni a muffin tésztájának összeállítási folyamatára, így a muffinjaim végre igazán finomak lettek, szóval már van is néhány sikeres sütés a hátam mögött! Lassan azon gondolkozom, hogy az oldalon lévő muffinok recepteket összegyűjtöm egy külön oldal alatt is, amit itt meg is találtok!

A muffinsütésre most épp az vett rá, hogy néhány napja meghívást kaptam a szomszéd kislánytól a 4. születésnapi bulijára. A szülőkkel egyébként elég gyakran összejárunk, a minap is átugrottunk egy kávéra és élménybeszámolóra, mivel nemrég értünk haza egy nagyobb utazásról. Lényeg a lényeg, kávézgattunk az asztalnál, mikor is felmerült a lehetséges sütik kérdése.

Erre megszólalt az ünnepelt: "Én holnap muffin szeretnék a születésnapomon!"

Apuka: "És ki süsse azt a muffint kislányom, anya?"

Kislány: "Nem! Ildikó néni süsse, mert ő egy igazi Ildi KOKKI!" (A kokki finnül egyébként szakácsot jelent, innét jött a blogom neve is!) J

Így nem volt mese, még aznap este nekiláttam egy adag muffinnak, melynek kimenetelék erősen befolyásolták az este 10 órakor rendelkezésre álló konyhai készletek. Lehetőségeimhez mérten azonban arra szerettem volna törekedni, hogy olyan alapanyagokból süssek valamit, ami Finnországban igen ritka, ezzel is becsempészve egy kis meglepetést a sütibe. A választásom a meggyre és mákra esett, mivel mindkét alapanyag teljesen elérhetetlen itt, ezeket egyébként én is otthonról szállítmányozom. Lássuk akkor, hogyan is készült ez a finomság!

Hozzávalók: (12 db muffinhoz)

1 egész tojás

1 kis pohár joghurt

1 dl olaj

12 dkg cukor

17 dkg liszt

6 dkg darált mák

1 tk vanília aroma, vagy vaníliás cukor

1 púpos tk kardamom (elhagyható)

1 citrom reszelt héja

1 csipet só
1 tk sütőpor

2 marék megy (friss, vagy befőtt)

Díszítés:

3 dkg fehércsokoládé

1-2 tk mák

12 szem meggy

A tészta összeállítsa:

A mákot átdaráljuk, majd összekeverjük a többi száraz hozzávalóval (liszt, cukor, só) és a fűszerekkel (fahéj, citromhéj, kardamom, vaníliás cukor). Hozzáütjük az egész tojást, majd beleöntjük a joghurtot és az olajat is, majd mindezt alaposan elkeverjük és már készen is van a tészta! A meggyet közben lecsepegtetjük és azt is a tésztába keverjük, majd kiadagoljuk a tésztát a muffinsütőbe!

Sütés:

A muffinokat 190°C-on előmelegített sütőben kb. 12–14 perc alatt addig sütjük, míg egy picit aranybarnák nem lesznek. A tűpróbát ne feledjük! Ha meghűltek a sütik olvasztott fehércsokoládéval, valamit egy-egy szem meggyel díszítjük, illetve megszórhatjuk egy kevés mákkal is!

Mindenkinek csak ajánlani tudom, mert nagyon finom és egyszerű sütemény, de uzsonnára, vagy szülinapra is kiváló lehet!  J

Szép napot, ildiKOKKI

A meglepetés sütik!  J

Tonkababos ganázzsal töltött macaron

Avagy hogyan kerültem én is egy olyan csapdába, amelyből biztosan nem lesz kiút…

Az első macaronok!

Jómagam mindig is szkeptikus voltam... Talán túl szkeptikus, meg csökönyös is, hiszen körülbelül másfél éve – mikor az egész világ hatalmas nagy macaron-lázban égett – megfogadtam, hogy én már csak azért SEM fogok macaront sütni! Nem, nem és NEM, csak francia macaront ne, hiszen boldog-boldogtalan macaronozik és gasztroblogok tucatjai csak ezzel vannak tele! Persze azért a kíváncsiság kisördöge mindig ott motoszkált bennem, hogy milyen lehet a frissen sült mandulás tésztakorongokat illata, vagy hogyan is lehet olyan szépen feltornyozni ezeket a sütiket...

Egész mostanáig sikerült is tartanom magam, hiszen még Párizs, nomeg az ottani csodálatos macaronok sem törtek meg! Akkor úgy éreztem, kiálltam a próbát... Mostanában azonban megint felerősödött bennem a kíváncsiság, hiszen sikerült beszereznem néhány nagyon klassz cukrászfelszerelést (pl. egy rendes textil habzsák) meg  fűszert is, amik azért valljuk be, nagyban megkönnyítik egy minőségibb sütemény elkészítését.

Az utolsó lökést aztán Szofika adta, aki szintén sikeresen megküzdött a feladattal, ráadásul rengeteg klassz ötletet adott Bombon mánia is, valamint Katuci oldaláról is el tudtam lesni egy-két trükköt, nomeg az a rengeteg You Tube videó amit megnéztem...  Így hosszas rágódás után egy unalmas szombat délután úgy döntöttem, NINCS MESE, macaronra fel!  J

A receptet végül Katicitól vettem, az elkészítést pedig Varga Gábor cukrásztól, végül megszülettek az első macaronjaim! (Ebben a bejegyzésben sajna fázisfotók nem lesznek, ezt majd csak inkább akkor fotózom, ha nagyobb gyakorlatom lesz és nem izgulok ennyire sütés közben!)

Hozzávalók: (30 db kis macaronhoz)

100 g őrölt mandula

100 + 100 + 30 g porcukor

35 g víz

2 tojás fehérje (40 + 40 g)

1 késhegynyi piros ételfesték

Töltelék:

10 dkg étcsoki

60 ml tejszín, vagy tej

1 tonkabab

2 tk virágméz

Öregítsünk, vagy ne?

Az öregítés nem más, mint a tojásfehérjében található fehérjék bomlásának az előidézése, ami kb. 4-5 nap után indul meg hűtőben tartott, leütött tojásfehérje esetén. Jó módszer még a tojásfehérje hőkezelése is, hiszen 10 mp a mikróban 700 W-on ugyanazt a hatást váltja ki. Ebben a kérdésben számtalan receptet elolvastam, van aki öregítette a tojásfehérjét és van aki nem, de a nem öregített fehérjéből készült macaronok is szépek voltak. Jómagam azért a biztonság kedvéért öregítettem, de a mikrohullámú sütős megoldást választottam.

A macaronok elkészítése:

A macaron tésztája alapvetően 2 részből áll:

(1) cukorsziruppal összekevert, kihabosított tojásfehérjéből és

(2) a darált mandula és porcukor keverékéből, melyet a tojásfehérje másik felével kell összedolgozni.

Elsőként érdemes az utóbbit elkészíteni, vagyis 100 g mandulát ledarálni, majd összekeverni 100 g porcukorral és átszitálni. Ehhez végül hozzáadjuk az egyik tojásfehérjét, majd ezt a keveréket lazán kézzel összegyúrnjuk.

A művelet másik fele a cukorszirupos tojáshab elkészítése, itt azért már egy picit jobban kell figyelni. A művelethez 100 g cukrot 35 g vízzel közepes lángon melegíteni kezdünk, majd addig főzzük, míg sűrű szirupot nem kapunk. Ez kb. 5 perc lesz, de akinek van maghőmérője, azt is bevetheti, hiszen a szirup 110-120°C körül van kész.

Amíg a szirup fő, addig elkezdhetjük habosítani a másik tojásfehérjét 30 g porcukorral. Amikor már szép fehér habunk van és a szirup is kész,  lassan hozzácsurgatjuk a szirupot a habhoz, amit legalább további 10 percig magasabb fordulaton  kell habosítani, illetve megvárni, hogy a sziruptól átmelegedett tojáshab kihűljön! Ha a tojáshab elkészült belekeverjük a piros ételfestéket.

Amit ezzel megvagyunk a két keveréket, vagyis a cukorszirupos tojáshabot és a mandulás masszát egy mélyebb tálban összeforgatjuk, majd szilikonos lapáttal addig keverjük, amíg az egész tészta kicsit szalagos nem lesz, illetve ki nem fényesedik. Ekkorra a tészta már sokkal „nyúlósabb” lesz, majd nagyobb darabokban válik le szilikonos keverőlapátról.

Végezetül már csak annyi a dolgunk, hogy csinos kis halmokat nyomunk szilikonos sütőpapírra, lehetőleg azonos nagyságban. (Nekem ezzel meggyűlt a bajom, de a második tepsi már viszonylag egyforma lett, elsőre nem kell elcsüggedni, ha nem lesz mind tökéletesen egyforma!) 

Frissen sült macaron héjacskák hűlnek a sütőpapíron.

Sütés:

A macaronokat sütés előtt minimum 1 óráig pihentetni kell, hiszen ekkor alakul ki a szép héjuk!!! Ha túl kevés ideig hagyjuk pihenni a macaronokat, akkor azok sütés közben megrepednek és tönkremennek. 

Ezután 150°C-os előmelegített sütőben kb. 10-12 perc alatt megsütjük őket, ami igaziból csak egy gyors szárítási folyamat, de ekkor keletkeznek a talpacskák és a macaronok egy nagyon picit meg is duzzadnak! A kész macaronokat a sütőlemezen hagyjuk kihűlni, majd tölthetjük is őket! J

Töltelék:

Az étcsokoládét a tejszínnel, vagy tejjel alacsonyabb hőfokon melegíteni kezdjük, majd ha a csokoládé teljesen felolvadt a tejszínben, hozzáadjuk a mézet és belereszelünk egy tonkababot. Néhányszor még átkeverjük a meleg ganázst, majd ha egy picit lehűlt meg is tölthetjük a macaronokat. Jómagam ezt egyszerűen egy kiskanállal végeztem, de nagyobb mennyiség és hígabb töltelékek esetén nyomózsákot is használhatunk! A macaronokat lezárt dobozban hűtőben tároljuk, igazán finom 1-2 nappal a betöltés után lesz!

Most, hogy végre magam is kipróbáltam ezt a műveletet, bátran állíthatom: macaront készíteni nem olyan nehéz, de egy kis gyakorlatot és türelmet igényel. A macaronoknak számos ízváltozata létezik, úgyhogy biztosan fogok még kísérletezni! Ráadásul elhatároztam, hogy elmegyek egy macronkészítő tanfolyamra is, hogy a jövőben még szuperebb macaronjaim szülessenek!

Szép napot, ildiKOKKI

A tonkababos ganázs illata lengte be a konyhámat! J